Hegedűs Lórántné, a Jobbik egyik alelnök-jelöltje feljelentést tett, miután egy szélsőjobboldali honlapon olyan írás jelent meg, miszerint id. Hegedűs Lóránt ügynök volt az átkosban, és “elvtelenül belesimult a fennálló rendszerbe”.
A politikus saját Facebook-oldalán számolt be arról, hogy feljelentést tett a Médiavadász nevű oldalon megjelent írás miatt, a cikk szerzője és az oldal szerkesztője ellen.
“Tájékoztatásul közlöm, hogy férjemmel együtt büntetőfeljelentést tettünk a Médiavadász engem, férjemet, apósomat- néhai Dr. Hegedűs Loránt püspököt és a Hazatérés Temploma Gyülekezetét rágalmazó cikkének írója és az oldal szerkesztője ellen is.” – írta.
A Médiavadász oldalon április végén megjelent, “Az igazi radikalizmus” c. írás a fővonalú sajtóban akkor terjedő magyarázatokkal ellentétben azt írta, hogy Vona Gábor nem a párt radikálisaival számol le, hanem háttérbe szorít a pártvezetés számára bizonyos szempontból vállalhatatlan személyeket, akik “a szó eredeti értelmében vett radikalizmus” útjában állnak. A cikk sorra vette azokat a politikusokat, akikkel szemben a pártelnök vétójogával fog élni a következő tisztújító kongresszuson, ill. a szerző kifejtette, szerinte milyen szempontból vállalhatatlanok a párt számára az említett személyek – így került képbe Hegedűs Lórántné is.
Az írás Szávay és Apáti István kapcsán “intellektuális hiányosságokat” említett, Novák Előd tevékenységét pedig nemzeti anarchizmusként jellemezte. Hegedűs Lórántné kapcsán azonban a cikk “Hegedűs-klánt” említett, és azt írta, hogy id. Hegedűs Lóránt az előző rendszerben ügynökként működhetett. “Elgondolkoztató, hogy id. Hegedűs Lóránt – akinek egyébként felmenőit némelyek szerint még Horowitznak hívták – nem volt-e ügynök az átkosban, vagyis nagy „radikális” létére, ha éppen az érte meg, nem simult-e bele elvtelenül a fennálló rendszerbe?”
Hegedűs Lórántné később saját Facebook-oldalán közölte, hogy rágalmazás miatt feljelentést tesz. A bejegyzés alatt megjelenő kommentárok a Jobbikon belüli leszámolást valószínűsítenek. Ugyanakkor, az írás maga egyértelműen kijelentette, hogy “Hegedűsné alelnöki jelölésével foglalja a helyet” olyan politikusok elől, akik jelenleg is a nemzeti radikalizmus ismert alakjai (név szerint Orosz Mihály Zoltánt említette). Az ügynökvád tisztázását (megállapítani, hogy tényleg üres rágalmazásról van-e szó) egyébként nagy mértékben akadályozza, hogy a rendszerváltás után 26 évvel továbbra is feltáratlanok azok az ügynökakták, melyek bizonyíthatnák a vád megalapozatlanságát.
http://www.hidfo.ru/2016/05/ugynokvad-miatt-feljelentest-tesz-hegedus-lorantne/
Külső erők avatkoznak be a Jobbikos tisztújításba
Vasárnap tartja tisztújító kongresszusát a Jobbik, amin eldőlhet, hogy a párt az embereket kívánja-e képviselni, vagy az elmúlt két évtized elitcsoportjai alakítanak ki új erőegyensúlyt a pártban. A felfokozott hangulatban a kormánysajtó és a liberális média leplezetlenül támogatja saját jelöltjeit, és “minden golyó nekik talál”.
Volner János, a Jobbik alelnöke nyugalomra intette a párt tagjait: elmondása szerint az utóbbi napokban olyan mértékben felkorbácsolódtak az indulatok, hogy többen azt fontolgatják, kapitulálnak az ellenségnek, és kilépnek a pártból.
Az utóbbi egy hét során azonban nem csak a Jobbikban, de más pártokban is fokozódott a nyugtalanság. Aki azt gondolta, hogy egy párt alelnökeinek megválasztása az adott párt belügye, annak csalódnia kellett: más pártok sajtóorgánumai immár leplezetlenül támogatják saját jelöltjeiket a Jobbikban, illetve kiterjedt sajtóoffenzívát indítanak a rivális csoport jelöltjei ellen. A Jobbik tisztújító kongresszusának így nem az a legnagyobb tétje, hogy a választók és a tagság számára elfogadható jelöltek jutnak-e alelnöki poszthoz, hanem, hogy a rivális politikai erők milyen arányokkal osztják le egymás közt az “új erő” vezető pozícióit. Az utóbbi napokban bizonyos sajtóorgánumok igencsak elvetették a sulykot, és gyakorlatilag teljesen nyíltan támogatják saját embereiket, illetve hoznak nyilvánosságra kétes ügyeket a rivális csoportok embereiről.
Ennek célja részben az, hogy egyértelművé váljon érintettségük a Jobbikon belüli harcokban – ezáltal a Jobbik párttagságának demoralizálása –
részben pedig az, hogy ténylegesen is érintettek az egyes jelöltek pozicionálásában. Volner János közleménye alapján a Jobbikos tagság demoralizálását sikeresen megvalósították a rivális politikai erők. A vezető posztok elosztása pedig holnap válik véglegessé.
Aki figyelemmel kíséri a Jobbik körül alakuló helyzetet, minden bizonnyal maga is tudna említeni olyan újságcikket, amin keresztül egy másik párt kifejezetten megbuktatni, vagy megválasztatni akar egy politikust a Jobbikban. Kezdve a pártvezető személyénél: annak ellenére, hogy a Jobbik vezetői tagadják a – volt (?) – Fidesz-közeli milliárdossal ápolt kapcsolatra vonatkozó vádakat, Simicska Lajos sajtóorgánuma láthatóan a pártelnök pozíciójának stabilizálására törekszik: a Magyar Nemzet címlapon számol be arról, hogy Vona Gábor támogatottsága a pártban 92,8%-os, nincs kihívója az elnöki poszton, Novák Előd pedig felelőtlen. Később a Fidesz-közeli Nézőpont Intézet kiadta egy a Magyar Idők számára készült közvélemény-kutatás eredményeit, mely szerint a tagság fele Novák Elődöt is alkalmasnak tartja a párt vezetésére. Az adatokat a Fidesz körüli valamennyi sajtóorgánum leközölte, hangsúlyozván, hogy Novák Elődöt többen tartják alkalmasnak a Jobbik vezetésére, mint ahányan határozottan elleneznék Novák elnökségét. Ugyanakkor, ez nem feltétlen jelenti azt, hogy a kormánypárt Novák Elődöt látná szívesen a Jobbik élén: ameddig az átmeneti konfliktus fennáll, a belharc során előkerülő információk alkalmasak a Jobbik egészének erodálására.
A liberális sajtóblokk működtetőinek érintettségére szintén egyszerű példát hozni: nem sokkal azután, hogy a Magyar Idők beszámolt Novák pártelnökségének esélyeiről, a HVG-n egy szinte már hisztérikus hangnemű írás jelent meg, miszerint “a Fideszes Nézőpont kiáll Novák Előd mellett”. A lap szerint “az értelmezhetetlen cég által készített anyagot a senki által nem olvasott Magyar Idők hozta le, az MTI természetesen kiadta hírként”. A HVG külön hangsúlyozta, hogy “a kormányközeli cég szerint létezik néhány százezer olyan ember az országban, aki alkalmasnak tartja Novákot pártvezetőnek”.
Az Index mindeközben szintén a kormánymédia érintettségét kifogásolja: Fábián Tamás szerint Novák Előd egy “töltény Habony Árpád revolverjében”. A szerző szerint a kormánymédia támogatja Novák Elődöt, de mivel “már nincsen hova”, inkább csak annak előnyeit élvezik, hogy Novák alelnöki jelöltsége megbontja a Jobbik egységét, ami kedvező fejlemény a kormánypárt számára. “Kérdés, hogy ez volt-e a levonuló kuruc utolsó nagy dobása, vagy vannak még Habonyék pisztolyába szépen illeszkedő tölténye a Jobbik ellen lázadó Nováknak.” – írta. Miközben a liberális sajtó Novák Előd vélt vagy valós kormánytámogatását ostorozza (és lehetőség szerint mindkét oldal igyekezne Novákot beleprovokálni egy új párt alapításába), észrevehető, hogy a liberális sajtóorgánumok tulajdonosai ezáltal Vona Gábor pozícióit stabilizálják – ez az erővonal pedig valóban egybeesik a Simicska Lajos újsága által képviselt erővonallal, ami Vona párton belüli egységes támogatottságát hangsúlyozta ki.
Volner János közleménye ezáltal teljes megalapozottságot nyer. A fentiekből látható, hogy a rivális politikai erők fokozottan érintettek a Jobbikon belül egy új erőegyensúly kialakításában. Ennek tudata azonban nagy mértékben demoralizálta a párt tagságát (és szimpatizánsait), hiszen a párttagok számára is látható, hogy ellenséges politikai erők támogatnak – vagy meg akarnak buktatni – bizonyos jelölteket, miközben a Jobbik védtelen ezekkel az erőhatásokkal szemben: a párt vezetői saját pozícióharcaikkal vannak elfoglalva ahelyett, hogy együtt számolnának le a külső fenyegetéssel. Nem viselkednek különálló, egységes elitcsoportként, ehelyett egy külföldi erők és belföldi szatellit-szervezeteik – melyek elitnek gondolják magukat – közti új erőegyensúly kibontakozása van folyamatban a párton belül.
A rivális politikai erők pedig teljes mértékben érdekeltek ennek a helyzetnek a fenntartásában. Sikeresen elérték a Jobbik tagságának és szimpatizánsi körének demoralizálását. Ez amellett, hogy a párt támogatottságát átmeneti jelleggel csökkenti, egy erőteljes, a pártszakadás irányába ható tényező is. Emellett sikeresen megakadályozza, hogy a különböző érdekek egyvelegéből új, a korábbiakból származó, de azoktól különállóan cselekvő elitcsoport fejlődjön ki. Elég visszakövetni az utóbbi egy hét sajtóanyagait, hogy megállapítsuk: a liberális sajtó és a kormánysajtó néhány száz alkalommal biztos leírta a “pártszakadás” szót, esetenként abszolút jellegtelen események kapcsán is. Ugyanakkor, a Jobbik tisztújító kongresszusának nem pusztán annyi a tétje, hogy ki milyen pozíciót visel majd a pártban, vagy, hogy a párt új irányvonala az emberek érdekét képviseli-e, esetleg valamelyik milliárdosét. A holnapi történések kezdőpontjait jelentik egy eseménysorozatnak, melynek során elválik, hogy a magyar politikai rendszer hozzáhasonul-e a lengyel mintához. Ennek az eseménysorozatnak következő meghatározó pontja az MSZP tisztújító kongresszusa, ami a Jobbikos tisztújítással együtt a magyar politikai modell következő évtizedeit meghatározhatja.
http://www.hidfo.ru/2016/05/kulso-erok-avatkoznak-be-a-jobbikos-tisztujitasba/
