John Kerry amerikai külügyminiszter ultimátumot adott Szíriának: megkezdi a “politikai átmenetet”, vagy megkockáztatja annak minden következményét, hogy az Egyesült Államok maga alkalmazza a “politikai átmenet” egy “új megközelítését”.
Tony Cartalucci, Bangkokban élő geopolitikai szakértő a New Eastern Outlook magazinban megjelent értekezésében bemutatta a szíriai háború befejezésének alternatíváit – a szakértő levezette, hogy egyik lehetséges forgatókönyv sem tekinthető egyértelműen pozitív végkimenetelnek, mert a ma is tapasztalható politikai erővonalak mentén Szíria vagy elveszíti függetlenségét és beköszönt egy a háborúhoz képest békésebbnek mondható időszak, vagy megőrzi függetlenségét, de ebben az esetben állandó kockázatként jelen marad a terrorizmus kiújulásának lehetősége. Cartalucci levezetése szerint értelemszerűen a függetlenség és stabilitás kettősségének megőrzésén dolgozik a szíriai rezsim, de egy ilyen forgatókönyv megvalósulása az amerikai külügyi érdekérvényesítés számára akadályt jelent. John Kerry ennek megfelelően ultimátumot adott a szíriai államfőnek: szerinte az ország meg kell kezdje a politikai átmenetet, aminek természetesen az USA által előírt normáknak kell megfelelnie. A szakértő azonban felteszi a kérdést:
“Miért gondolja úgy Washington, hogy joga van ráerőltetni akaratát egy az Egyesült Államok határaitól tízezer kilométerre található országra?”
Cartalucci szerint az a tény, hogy Szíriában máig működnek terroristák, egyértelműen visszavezethető az amerikai érdekérvényesítésre, hiszen az amerikai külügyminiszter már nem is próbálja leplezni, hogy Washingtonnak konkrét elképzelései vannak egy távoli, független ország jövőjéről – és ennek megfelelően ultimátumokat ad az ország demokratikusan megválasztott vezetőjének. “John Kerry mindeddig soha nem szolgált magyarázattal arra, honnan veszi a jogot az Egyesült Államok ahhoz, hogy döntéseket hozzon egy az USA határaitól tízezer kilométerre, a Közel-Keleten található független ország jövőjéről. Pedig legutóbb azt is megengedte magnak, hogy ultimátumot adjon Damaszkusznak.”
Idáig tart az amerikai érdekszféra
Cartalucci ráadásul egy amerikai újságírót, Bradley Klappert (Associated Press) idézi, aki beszámolt arról, hogy John Kerry augusztusig adott időt Bassár el-Aszad szíriai államfőnek, hogy megkezdje az úgynevezett “politikai átmenetet” – ellenkező esetre pedig azt helyezte kilátásba, hogy Szíriának viselnie kell az USA saját válságrendezési megközelítésének összes következményét. Az amerikai újságíró szerint valószínűtlen, hogy a Fehér Ház “felhatalmazást adna az amerikai hadsereg szíriai bevetésére”, ehelyett térségi szövetségeseik fognak fegyvereket szállítani az országban működő terroristáknak.
Cartaculli az Independent egy korábbi jelentésére hivatkozva azt írja, hogy Szaúd-Arábia és Törökország látja el fegyverrel az “ellenzéki csoportok” egy közös parancsnoki struktúráját, amihez hozzátartoznak olyan dzsihádista szervezetek is, mint az al-Nuszra Front. Emellett azt írja, Washington nagyon is tisztában van azzal, hogy a “mérsékelt” csoportoknak küldött fegyverek a terroristákhoz kerülnek – ennek ellenére folytatja ezt a gyakorlatot, mert a szíriai rezsim megdöntésére kidolgozott stratégiának részét képezi, hogy az országban hosszú távon bizonytalan helyzet kell uralkodjon a mindenhol jelen lévő terrorszervezetek tevékenysége okán – Washington emiatt nem is törekszik arra, hogy különbséget tegyen “mérsékelt ellenzék” és dzsihádisták közt.
A New Eastern Outlook elemzése emellett észrevételezi, hogy Washington ugyanazt a “megközelítést” alkalmazza Szíriában is, amit korábban Líbiában: megpróbált egy úgynevezett “repüléstilalmi övezetet” létrehozni, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy önhatalmúan kijelöl egy területet a független ország légterében, ahol csak az amerikai légierő lehet jelen, az adott ország saját légierőjének gépeit pedig lelövik. Ez a lépés lehetővé teszi, hogy a Washington által fegyverzett terroristák a földön megdöntsék a független ország kormányát, miközben az amerikai légierő nem engedi, hogy az ország saját légierője megakadályozza a terroristák gyors előrenyomulását. Moammer Kadhafi bukása szinte azonnal bekövetkezett a NATO “repüléstilalmi övezetének” életbe léptetését követően, de Szíria esetében ez a módszer problémákba ütközött, mert egy szövetséges ország – Oroszország – légierője kormányközi egyezmények keretén belül, legitim módon csapást mért a terrorszervezetekre. Az Egyesült Államok nem vállalta fel az Oroszországgal való közvetlen összeütközést – ehelyett egy szövetséges NATO-országgal, Törökországgal lövette le az orosz légierő egy gépét, “figyelmeztető jelleggel”. Washington indirekt fenyegetése azonban nem vonta magával a várt “következményeket”, John Kerry így a mai napig újabb és újabb ultimátumokat kénytelen adni, és Szíria mint állam máig megőrizte stabilitását.
http://www.hidfo.ru/2016/05/john-kerry-ultimatumot-adott-szirianak/
