Állandó sakkhelyzetben tarthatja az európai kormányokat a Transzatlanti Kereskedelmi és Befektetési Partnerség, ami így jóval több kockázatot hordoz Európa számára, mint amennyi előnnyel járna.
A TTIP-pel kapcsolatos tárgyalásokban érintett döntéshozók a világ legnagyobb szabadkereskedelmi övezetét próbálják megvalósítani az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok közt, aminek középpontjában egy olyan javaslat áll, miszerint bevezetésre kerülne egy a befektetők és államok közti konfliktusrendezési mechanizmus (investor-state dispute settlement – ISDS), ami lehetővé tenné a vállalatok számára, hogy perbe fogjanak kormányokat, ha az általuk hozott törvények negatív hatást gyakorolnak a profitra.
Az egyezmény életbelépése esetén, ha egy amerikai vállalat kevesebb profitra tesz szert, mert egy termékét vagy szolgáltatását betiltják (egészségügyi, vagy bármilyen más indokkal), pert indíthat a tagállam kormánya ellen – vagy az Európai Unió ellen -, és visszakövetelheti a profitját. Ezeket a vitákat egy új, különleges bíróság rendezné, ami jelenleg még nem létezik – maga a mechanizmus azonban már ismert.
Korábban az ISDS segítségével a Philip Morris amerikai dohánykereskedelmi vállalat pert indított Ausztrália ellen, amiért új törvényt hozott a cigaretták csomagolására vonatkozóan. A Veolia energetikai cég Egyiptomot perbe fogta, amiért bevezette a minimálbért. Argentína ellen amiatt indítottak pert, amiért az energiaárak szinten tartásával próbálta védeni a fogyasztók érdekeit a pénzügyi összeomlást követően. Nick Dearden, a Global Justice Now kampánycsoport igazgatója szerint egy párhuzamos jogrend kialakítása zajlik, amiben lehetővé válna a külföldi befektetők és vállalatok számára, hogy pert indítsanak egy kormány ellen – gyakorlatilag bármilyen indokkal, ha egy törvény a profitjukat fenyegeti. Ha egy dohánykereskedelmi vállalat úgy gondolja, hogy kevesebb bevételhez jut, amiért fel van tüntetve a terméken, hogy “A dohányzás halált okozhat” – a TTIP segítségével pert indíthat, hogy eltüntessék ezt a figyelmeztetést az egészségre káros termékről.
“Gyakorlatilag bármilyen intézkedés, amivel a kormány szabályozni próbálja a piacot, vagy akár egy környezetvédelmi megfontolásból hozott intézkedés is sértheti valamilyen külföldi vállalat profitérdekeit.”
Dearden szerint azonban ez a demokrácia alapjait ássa alá, hiszen az emberek által megválasztott kormányok többé nem hozhatnak szabadon törvényeket, mert attól kell majd tartaniuk, hogy ennek köszönhetően egy multinacionális cég komoly csapást mér az állami költségvetésre. “Egy buzogányt adnak a külföldi cégek kezébe, amivel ütni kezdhetik a kormányt, ha az megpróbálná a közérdeket képviselni.” Hétfőn kezdődtek a TTIP-vel kapcsolatos legutóbbi tárgyalások New Yorkban. Dearden szerint azonban a tárgyalási folyamat során eddig semmilyen biztonsági garancia nem merült fel, emiatt biztonságosabb és ésszerűbb lenne egyszerűen nemet mondani erre az egyezményre.
A TTIP ellen több százezer ember részvételével zajlanak tüntetések a nyugat-európai országokban, amiről a fővonalú sajtó rendszerint nem, vagy nem kellő hangsúllyal számol be. Ha egy balliberális csoport száz fővel felvonul a parlament előtt és jogállamot követel, az címlapra kerül, – de nem hozzák címlapon, amikor Berlinben százötvenezren felvonulnak a TTIP ellen tiltakozva. Pedig, leginkább a TTIP az, amivel kapcsolatban követelni kellene a jogállamot.
A TTIP-vel kapcsolatban azt láthatjuk, hogy azok sincsenek tudatában az egyezmény valós súlyának, akik ellenzik azt. A TTIP lényege ugyanis nem a szabadkereskedelmi egyezmény – ez egy nem nevén nevezett alkotmányozási folyamat. El tudják titkolni a nyilvánosság elől, hogy egy az Európai Uniót és az Egyesült Államokat is magába foglaló transzatlani állam alkotmányának kidolgozásáról folytatnak tárgyalásokat, mert ez a transzatlanti unió olyan államformát képviselne, amilyen ma még nem működik a gyakorlatban, és a történelem folyamán sem láthattunk hasonlót.
Azáltal, hogy a TTIP jogi fennhatóságot biztosít a multinacionális cégeknek az államok felett (az ISDS mechanizmusán keresztül hatályon kívül helyezhetnek, vagy meghozhatnak bizonyos törvényeket), ebben a nemzetközi együttműködésben magasabb jogköröket kapnak a multinacionális cégek, mint az államok. Ez egyben azt is jelenti, hogy többé nem az lesz az állam, amit a nyilvánosság államnak gondol, hanem teljesen legitim módon a multinacionális vállalatok kezdik el betölteni az államiság funkcióját, hiszen az ő piaci érdekeik mentén születnek a törvények, melyek a társadalom működését szabályozzák. A TTIP emiatt nem egyszerű szabadkereskedelmi egyezmény, hanem egy alkotmányozási folyamat, ami egy eddig ismeretlen államformájú transzatlanti államot hoz létre. A nemzetközi diskurzusban “korpokráciának” neveznek egy ehhez hasonlatos államformát, amiben a vállalatok kezében van a legfelsőbb hatalom, az államok pedig fokozatosan háttérbe szorulnak, majd eltűnnek.
Tehát a TTIP letárgyalásával az Amerikai Egyesült Államok és az Európai Unió hivatalosan is felszámolja a demokráciát, ehelyett bevezeti a korpokráciát. Ezzel megjelenik egy új államforma, ami önmagában még se nem jó, se nem rossz, hiszen a történelem folyamán korszakonként jelennek meg újabb államformák, ezekről többnyire akkor lehet ítéletet mondani, amikor működésüket már a gyakorlatban is láttuk. A TTIP együttműködés, mint a transzatlanti korpokrácia alkotmánya azonban semmilyen tekintetben nem hasonlítható a demokráciához és a jelenlegi alkotmányokhoz, ill. nemzetközi együttműködések alapszerződéséhez. Egy demokráciában az emberek választhatnak képviselőket, pártokra szavazhatnak, megválaszthatják vezetőiket. Még az Európai Unióba is képviselőket küldünk. Ugyanakkor,
pontosan milyen módon fog a lakosság képviselőket küldeni azokba a multinacionális cégekbe, akiket a TTIP megkötésével az államok fölé helyeznek?
Semmilyen módon. Egyszerű alkalmazottként be lehet állni a gyártósor mögé, az “állam” néven ismert kreatúra kiüresedett kereteibe megválasztott képviselők pedig semmilyen befolyást nem gyakorolhatnak a multinacionális cégek működésére. A multinacionális cégek lesznek az új állam, és ebben az új államformában nincs semmilyen népképviseleti mechanizmus.
http://www.hidfo.ru/2016/04/ez-nem-szabadkereskedelem-hanem-allamalapitas/
