Alig egy nappal ezelőtt jutott nyilvánosságra, hogy a Jobbik jelenlegi alelnökei közül három nem indulhat jelöltként a következő tisztújító kongresszuson. A vezetői posztok körüli találgatások látható bizonytalanságot okoztak a párt jövőjét illetően – és a nyilvánosság visszajelzései alapján legalábbis kompromisszumos megoldás várható, ha el akarják kerülni a párt leépülését.
Magyarország aligha engedheti meg magának, hogy vezetői pártoskodjanak, stabil politikai erői egymást bomlasszák fel, miközben az ország a kontinens egészét érintő civilizációs konfliktus kellős közepén áll. Gyöngyösi Márton szerdai felszólalásában arra hívta fel a figyelmet; a kontinens egészének stabilitását veszélyezteti, hogy az európai országok olyan néptömegeket engednek be, melyek integrációjára nyilvánvalóan nem képesek, hiszen a területükön élő más kultúrájú lakosok integrációját sem tudták megvalósítani az évtizedek során. A migrációs válság megoldásához való felelős hozzáállás az lenne, ha olyan hosszú távú megoldást tudna ajánlani az Európai Unió, amely lehetővé teszi, hogy a hatóságok különválasszák a háború elől menekülőket, és a jobb megélhetés reményében érkező embertömegeket. Ehhez azonban a problémák egyértelmű és világos megfogalmazására van szükség, aminek alapjai az utóbbi hónapok során kezdenek mindinkább megkérdőjeleződni.
Szemmel láthatóan olyan folyamatok zajlanak a jobboldali ellenzék soraiban, ami felszámolná mindazon biztonsági garanciákat, melyek eddig lehetővé tették, hogy hazánk meg tudja védeni a migrációs válság kezelése során mutatott “nemzeti minimumot”. Gyöngyösi szerint arra kellene törekedni, hogy a gazdasági bevándorlókat uniós szinten egyszerűen kiutasítsuk, a menekültek pedig a hazájukhoz lehető legközelebb elhelyezkedő országban kerüljenek elhelyezésre, hogy a háborús helyzet rendezésével rövid időn belül hazatérjenek. A pártelnök sokak által vitatott döntésével kapcsolatos spekulációk során azonban számos helyen felmerült: elképzelhető-e, hogy a közeljövőben a Jobbik prominens alakjai már ehhez hasonló véleményeket sem fogalmazhatnak meg nagy nyilvánosság előtt, helyüket pedig a liberális politikai fősodorhoz igazodó, pártinstrukciók mentén tett nyilatkozatok veszik át?
Rig Lajos tapolcai választási győzelmét követően még – az akkori viszonyok mentén – előrevetíthető volt a Jobbik további erősödése, kormányerőssé válása. Ez az eredmény azonban annak segítségével volt lehetséges, hogy egymás mellett működött a párt “radikális” és “néppárti” vonala, melyek egymást kiegészítve tették lehetővé a mérföldkő jellegű előrelépéseket. Bár felmerültek olyan “találgatások”, mely szerint a látványos győzelem annak volt köszönhető, hogy a Simicska-médiabirodalom is rásegített, Tapolca előtt még emellett állt rendelkezésre a nemzeti radikális sajtó. Vona Gábor “nem várt” “döntését” követően azonban a Novák Előd mögött felsorakozók a pártelnök leváltásáról kezdtek beszélni. Mások pedig előrevetítették, hogy egy következő melegfelvonuláson már Jobbikos vagon is lesz.
Gyöngyösi Márton nyilatkozata minden bizonnyal az a “nemzeti minimum”, amit a párt közelgő tisztújító kongresszusát követően nagy nyilvánosság előtt továbbra is meg kell tudjon fogalmazni. Ellenkező esetben a Jobbik a teljes széthullást kockáztatja, – de egy ilyen belpolitikai történés minden bizonnyal a baloldali mezőny tekintetében sem maradna következmény nélkül.
http://www.hidfo.ru/2016/04/europa-viharban-all-vilagos-beszedre-van-szukseg/
