Mindinkább egyértelművé válik, hogy az Egyesült Államok és egyik erős közel-keleti szövetségese, Szaúd-Arábia közt megromlik a viszony: az amerikaiak egyre több számonkérést kezdenek az emberi jogok sértéséért, és nyilvános vitát folytatnak arról, hogy Szaúd-Arábia érintett lehetett a szeptember 11.-i terrortámadásban.

Chris Murphy szenátor bejelentette, hogy be fog nyújtani egy törvényjavaslatot, ami korlátozza a Szaúd-Arábiának történő fegyvereladásokat, amiért az arab királyság sértette az emberi jogokat a jemeni háború során. A bejelentés egy nappal azt követően történt, hogy egy volt szenátor, Bob Graham azt mondta; az elnöki hivatalból olyan információkat kapott, miszerint a szaúdi királyi család pénzelte – és más módon támogatta – a szeptember 11.-i terrortámadás elkövetőit.

Annak ellenére, hogy a szaúdi-amerikai viszony látványos hanyatlásnak indult, Szaúd-Arábia szerves részét képezte az USA Közel-Kelet-stratégiájának. Egy a közelmúltban nyilvánosságra jutott elgondolás szerint – többek között – szaúdi katonai beavatkozás támogatásaként vonulna be tízezer amerikai katona Szíriába és Irakba. Ugyanakkor, nemzetközi politikai elemzők arra is felhívják a figyelmet, hogy az arab királyság nem csak segédkezik az amerikai hadsereg “ISIS elleni harcában”, hanem ezzel párhuzamosan a terrorszervezetet támogató lépéseket is tesz – amiben viszont szoros együttműködést folytat Törökországgal és Katarral, és a három ország együttes erővel az iszlám radikalizmus elleni harc aláásásán munkálkodik.

Chris Murphy szerint a kongresszusban egyre fokozódnak az aggodalmak a szaúdi fegyvereladások kapcsán, és olyan kérdéseket vetnek fel, miszerint az Egyesült Államok nem saját katonáit gyilkolja-e azáltal, hogy a szaúdiaknak fegyvereket ad, akik viszont a több országban zajló dzsihádot támogatják ezekkel a fegyverekkel. Ennek eredményeként – a sok évtizedes “szoros viszonyt” követően – az amerikai politikusok elkezdték megfogalmazni “aggodalmaikat” annak kapcsán, hogy Szaúd-Arábia emberi jogokat sért.

A törvényjavaslat egy másik támogatója, a libertariánus szenátor Rand Paul azt mondta, “Szaúd-Arábia fontos partner, de be kell látni, hogy a baráti ország lépései nem szolgálják az amerikai érdeket.” Rand Paul az utóbbi évek során számos alkalommal felszólította az amerikai szenátorokat, hogy szüntessék be a Szaúd-Arábiának történő fegyvereladásokat. Murphy szerint azonban ennek a lépésnek nincs nagy támogatása a kongresszusban, ahol továbbra is meghatározó a fegyvergyártó cégek lobbi-tevékenysége, és a védelmi ipar bevételeit előnyben részesítik az emberélethez képest.

A lépés azonban nem egyedülálló: az utóbbi évek során számos jele mutatkozott annak, hogy Szaúd-Arábiát is elérte a Közel-Kelet nagy volumenű geopolitikai változása. A szaúdi állami sajtóban több alkalommal jelenhettek meg olyan vélemények, melyek az amerikai hegemónia megdöntését támogatják, és a külpolitika “két lábra állításának” szükségességét hangsúlyozzák. Miközben az Egyesült Államok több évtized alatt szó nélkül hagyta a szaúdi rezsim “jogtiprásait”, az emberi jogi kritika nagyon hamar megerősödött, miután a szaúdi rezsim más nagyhatalmakkal is kiterjedt gazdasági együttműködést kezdett. Talán pont arra volt szüksége az amerikai külpolitikának, hogy Szaúd-Arábia támogassa a terrorszervezeteket, és most attól tartanak, hogy Moszkva jövedelmező üzletekkel “megszelídíti” ezt az évtizedek óta “megbízható amerikai szövetségest”?


http://www.hidfo.ru/2016/04/jobaratjuk-szaud-arabia-de-fegyvert-mar-nem-adnanak-a-kezebe/




Megfenyegették a szaúdiak Amerikát – Mi lesz a piacokon?

Akár 750 milliárd dollárnyi amerikai eszközt is eladhat Szaúd-Arábia abban az esetben, ha elfogadja a kongresszus azt a törvényt, amely lehetővé teszi a szaúdi állam jogi felelősségre vonását a 2001. szeptember 11-i terrorcselekményekben való esetleges részvételért – ezzel az üzenettel fenyegette meg a szaúdi külügyminiszter múlt hónapban amerikai partnereit Washingtonban – írta meg a New York Times. A tömeges szaúdi eszközeladás amiatt következne be, hogy megelőzzék azok bírósági lefoglalását, igaz kérdéses, hogy az üzenetet komolyan lehet-e venni. Az amerikai adminisztráció mindenesetre lobbizik a törvény megakasztásáért, Barack Obama amerikai elnök pedig jövő szerdán Rijádba látogat a szaúdi királyhoz.

ad

Befagyaszthatnák a szaúdi állam vagyonát
Az amerikai lap szerint a szaúdi külügyminiszter személyesen adta át az uralkodó üzenetét az amerikai illetékeseknek és amelynek lényege, hogy szaúdiak kifogásolják a terrorista cselekmények támogatóiról készülő törvényt, amely feloldaná a külföldi államok részleges immunitását az amerikai bíróságokon elinduló kártérítési perek esetén. A törvényt, amely az amerikai földön bekövetkezett terrorcselekmények jogi megtorlását tenné lehetőség, az amerikai Szenátus Jogi Bizottsága már elfogadta, és ritka módon mind a republikánusok, mind a demokraták támogatják. Sok szenátor a családjában bekövetkezett halálos esetek miatt áll ki határozottan a törvényjavaslat mellett.
Nem véletlen ezért, hogy a New York Times információi szerint a Fehér Ház nyomást gyakorol mindkét oldalra, hogy ne szülessen meg a törvény, mert az bonyodalmakhoz vezetne, illetve az amerikai hadsereget, valamint az Amerikai államot is beperelhetik ezután, ha megtorló jellegű törvények születnek a világban. A cikk egyúttal megjegyzi, hogy diplomáciai, politikai és katonai-védelmi egyeztetések sorozata volt az elmúlt hetekben a készülő törvénnyel kapcsolatban. Bár a cikk nem említi meg, de érdemes felidézni, hogy éppen e hét hétfőn volt egy ritkaságszámba menő hivatalos egyeztetés a Fed elnöke és Obama között.
A szaúdiak egyébként határozottan cáfolják, hogy bármilyen közük is lenne a 2001. szeptember 11-én végrehajtott terrorakcióhoz, igaz a New York Times egy 2002-ben született vizsgálati jelentés nem nyilvános részéből is idéz most, amely 28 oldalon taglalja a szaúdiak szerepét. Ez a rész pedig sejtetni engedi, hogy ha nem is a szaúdi kormány, illetve vezető kormányzati tisztségviselők, de alacsonyabb beosztású szaúdiak, illetve Amerikában élő szaúdiak részt vehettek a cselekmények előkészítésében.
Mennyi lehet nekik?
Bár a New York Times cikke nem foglalkozik vele, de érdemes rögzíteni, hogy az akár 750 milliárd dollárnyi amerikai eszköznek csak egy része lehet amerikai államkötvény, illetve kincstárjegy, hiszen a februári adatok szerint a nagy olajexportáló államok együttesen birtokoltak 281 milliárd dollárnyi állampapírt.
Igaz persze, hogy a statisztika nem tud mindent pontosan mérni és lehetnek áttételesen birtokolt szaúdi állampapír kitettségek is, de a szaúdi állam közvetlen és közvetett amerikai állampapír tulajdona valószínűleg nem nagyobb néhány százmilliárd dollárnál. Érdemes megjegyezni, hogy a legfrissebb adatok szerinta szaúdi jegybank (SAMA) tartaléka mintegy 593 milliárd dollár volt február végén, amelyből 394 milliárd dollárt tettek ki a külföldi értékpapírok (21. oldal).
Ennél bővebben már nem részletezi a szaúdi statisztika, de a korábbi, dolláralapú masszív olajár-bevételek miatt jó okkal feltételezhető, hogy ennek döntő része amerikai értékpapírokban pihenhet. Ha ezt elkezdené eladni Szaúd-Arábia (illetve azt, amit áttételesen, más országok brókercégein, intézményein keresztül birtokol), az bizonyára jelentős amerikai állampapírpiaci hatással (hozamemelkedés), illetve piaci zavarokkal járna a méret miatt.
Éppen a méret miatt erősen kérdéses, hogy ekkora volument rövid idő alatt valóban képes lenne-e eladni Szaúd-Arábia anélkül, hogy saját vagyona jelentős értékvesztését el ne szenvedné. Az akár 750 milliárd dolláros fenyegetés nyilván kiterjedne részvényekre, jelzálogkötvényekre és egyéb eszközökre is, amelyeket a bírósági vagyonzár miatt bizonyára ki is vonnának Amerikából (dollár eladás, riál/egyéb deviza vétel), ami így a dollárra is masszív leértékelődési nyomást fejthetne ki. Ez azért lehetne kellemetlen a szaúdiaknak, mert saját fizetőeszközüket teljes mértékben a dollárhoz kötik, így maga a riál is gyengülne.
A cikkben megszólaltatott szakértő (Peterson Intézet) azt mondja, hogy valószínűleg üres fenyegetés, amit hallunk a szaúdiaktól és arra is figyelmeztet, hogy egy ilyen átfogó eladási hullám a szaúdiaknak is hátrányos lenne a vagyonvesztés miatt.
(portfolio)
Bal-Rad komm: Érdekes egy história ez, AZ ÍGÉRGETÉSEK SZINTJÉN! Mert az nyilvánvaló, hogy ilyen ciriburiba EGYIK FÉL SEM MEGY BELE SADDAM HUSSEIN MIATT!
Mert hát ugye ő volt a főkolomposa az “amerikát ért támadásnak”! (Meg is lakolt érte!) Vagy esetleg valamit rosszul tudunk? Vagy tán az amcsik rájöttek, hogy tévedtek? Vagy esetleg nem is tévedtek, csak ÚGY CSINÁLTAK AHOGY NEKIK TETSZIK?
NEM TÁN SZANKCIÓKAT AKARNAK SZAUDI-ARÁBIÁVAL SZEMBEN?
Szóval a szaudiak rikoltozása nagyon hasonlít az éjszakai rengetegben félő vándorlegény kiáltozására-füttyögésére!
De ezen túlmenőleg érdekes az a fejlemény, hogy a leghűségesebb arab szövetségest az USA megvádolta! Nem is akármivel! És most akkor mi van?!
Az van, hogy martalócok vitatkoznak azon, hogy melyikük a nagyobb gazember! Lehet, hogy már a világ elsőszámú latorállama-az USA-kezdi bánni, hogy ajánlotta Szaud-Arábiát az ENSZ Emberi Jogok Bizottsága elnöki posztjára?
Bizony lehet!
Amúgy meg a két latorállam barátságát és szövetségét nem kockáztatják ők rongyos 750 milliárd dollár miatt! Meg mindenféle hülye szankciókkal! Ezerakárhány halott miatt!
Meg hát melyik ország olyan hülye, hogy annyi festett papírért pénzt adjon Szaud-Arábiának?!