Tavaly az Európai Unió lakosságának 8,2 százaléka, körülbelül 41 millió fő élt súlyos anyagi nélkülözésben, köztük 1,878 millió magyar – olvasható az Eurostat csütörtökön közzétett jelentésében.
Ahogy az unió egészében, az elmúlt években Magyarországon is csökkent a súlyos anyagi nélkülözésben élők száma/aránya. Az uniós ráta 2009-ben volt a legmagasabb, amikor megközelítette a 10 százalékot (9,9 százalék), 2013-ban 9,6, 2014-ben 9,0 százalék volt. A súlyos anyagi nélkülözés közepette élők aránya Magyarországon is csökkent, de a ráta az elmúlt években rendre meghaladta az uniós átlag kétszeresét: 2013-ban 27,8, 2014-ben 24,0, 2015-ben 19,4 százalék volt.
Összehasonlításképpen: Svédországban a szóban forgó arány 0,7 (2014-es adat), Finnországban 2,2 , a nem EU-tag Norvégiában 1,3 százalék volt: úgy tűnik, a „skandináv jóléti modell” még mindig működik.
Ennek a statisztikának a tükrében Magyarország a 28 EU-tagállam közül a negyedik legszegényebb: a súlyos anyagi nélkülözésnek kitettek aránya csupán Bulgáriában (34,2 százalék), Romániában (24,6 százalék) és Görögországban (22,2 százalék) volt magasabb 2015-ben. (A dán, a ciprusi, a német, az ír, a luxemburgi és a szlovák 2015-ös adat még hiányzik, de Magyarország „helyezésén” ezek nem változtatnak.) A régiós „versenytársak” mutatói: Csehország 5,2, Szlovákia 9,9 (2014), Lengyelország 8,1 százalék.
Súlyos anyagi nélkülözésben élnek azok, akikre az alábbi kilenc problémából legalább négy jellemző:
-
hiteltörlesztéssel vagy lakással kapcsolatos fizetési hátralékuk van;
-
a lakás megfelelő fűtésének hiánya;
-
váratlan kiadások fedezetének hiánya;
-
kétnaponta hús, hal, vagy azzal egyenértékű tápanyag fogyasztásának hiánya;
-
évi egyhetes, nem otthon töltött üdülés hiánya,
-
anyagi okból nem rendelkezik személygépkocsival;
-
anyagi okból nem rendelkezik mosógéppel;
-
anyagi okból nem rendelkezik színes televízióval;
-
anyagi okból nem rendelkezik telefonnal.
