Mindegy, mit akar a szerbiai lakosság, ha egyszer maga az ország olyan helyen van, hogy ott idegen hatalmak szerint Európai Uniónak kell lennie. Az EU felforgatással, zsarolással, nyomásgyakorlással próbál új tagállamokhoz jutni, a lakosságot pedig hazugságokkal félrevezetik.
Szerbiában tett látogatást Orbán Viktor, ahol találkozott Aleksandar Vucic szerb kormányfővel. A magyar kormányfő Újvidéken tett látogatása alkalmából azt mondta: “Európának szüksége van Szerbiára. Elég ránézni a térképre, és jól látszik, hogy Szerbiának az Európai Unión belül kellene lennie. Magyarország abban érdekelt és azért dolgozik, hogy Szerbia minél hamarabb tagja lehessen az uniónak.”
Bár Orbán Viktor kijelentése üres frázisnak tűnhet, a közelmúlt eseményei alátámasztják: a magyar kormány tényleg azon dolgozik, hogy Szerbia az Európai Unió tagállamává váljon. Többek között emiatt is építhette meg Magyarország a határkerítést, amit Brüsszelből és belföldről egyaránt hangos kritika fogadott, de a belpolitikai szempontból áldásos intézkedésről hamar kiderült, hogy ezáltal a magyar kormány aktívan közreműködik az Európai Unió Szerbia ellen folytatott nyomásgyakorlásában.
Szerbia 2009-ben kezdeményezte az uniós csatlakozást, majd 2012-ben kapott tagjelölti státuszt. A tényleges tárgyalások 2014. januárjában kezdődtek, ám mérföldkő jellegű előrelépés nem történt, mert a szerb vezetőknek nem állt szándékában az uniós csatlakozás. Látványos áttörésre a magyar-szerb határon épült kerítés elkészülte után került sor; szeptember 15.-én Szerbia oroszországi nagykövete, Szlavenko Terzic arról számolt be, hogy újra folyamatban vannak a csatlakozási tárgyalások.
Terzic bejelentéséből, és Federica Mogherini egy későbbi nyilatkozatából vált láthatóvá, hogy a magyar határkerítés egy olyan geopolitikai tényező, ami alkalmassá válhat Szerbia EU-csatlakozásának kikényszerítésére. A későbbiekben ezt Donald Tusk Belgrádban tett látogatása is alátámasztotta; az Európai Tanács elnöke a szerb miniszterelnökkel tartott közös sajtótájékoztató során egyértelművé tette, hogy Szerbia az Európai Unió segítségével tud könnyebben megbirkózni a migrációs válsággal.
Ez a segítségnyújtás azonban látszólagos, hiszen
az Európai Unió maga állította elő a problémát, aminek enyhítésével közelebb hozza Szerbiát az uniós csatlakozáshoz.
Korábban a szerb hatóságok tömegesen továbbították a migránsokat az Európai Unió irányába, mert a migránsok nem a Balkánra igyekeztek, hanem a gazdagabb uniós országokba. Magyarország mint uniós tagállam azonban felépítette a határkerítést, ami Szerbiába összpontosította a migrációs nyomást, továbbterelve azt egyetlen útvonalra – Horvátország és Szlovénia irányába -, ami könnyedén ellenőrzés alatt tartható és kontrollálható. Ezáltal a magyar kormány fegyvert adott Brüsszel kezébe: az Európai Unió egyetlen határszakasz megnyitásával vagy lezárásával nyomást gyakorolhat Szerbiára, vagy enyhítheti a migrációs nyomást, ha a szerb kormány hajlani kezd az együttműködésre.
Azon felül, hogy a magyar kormány nyilvánvalóan Brüsszel céljait (is) szolgálta ki a határzár felállításával, Orbán Viktor egy pozitív karakterként jelenik meg az uniós tagság várományosai számára: ő testesíti meg azt a vezetőt, aki ugyan része az Európai Uniónak, de mer ellent mondani. Ezáltal azt a képet közvetíti Szerbia lakossága számára, hogy az uniós tagság nem feltétlen jár a saját politika feladásával. Ezt a képet erősítette Orbán Szerbiában tett nyilatkozata is, miszerint “Magyarország nem ért egyet azzal, hogy bármilyen politikai kérdést összekapcsoljanak az uniós tagság ügyével”.
Az Európai Unió tehát kettős játszmával próbálja magához édesgetni Szerbiát: nyomást gyakorol, de eközben azt az illúziót kelti, hogy az unión belül is lehetséges ellent mondani Brüsszelnek, és határozottan képviselni a saját elképzeléseket. Miközben a szerbiai kormányt nyilvánvaló maffiamódszerekkel próbálják beterelni az uniós tagság csapdájába, a lakosságot egyszerűen félrevezetik: azzal ámítják az embereket, hogy az uniós tagság hatására nőni fog az életszínvonal, emelkedni fognak a bérek – miközben egyértelmű, hogy az uniós tagság hatására nem fognak emelkedni a bérek, ehelyett a munkaerő elkezd kivándorolni a gazdagabb tagállamokba, az ottani magasabb bérek miatt. A szerb orvosok, mérnökök mind Németországban vagy Angliában végzik majd, és ezt pontosan tudja Aleksandar Vucic, de Orbán Viktor is. A magyar kormányfő szintén ebben a megtévesztésben vesz részt, amikor az uniós tagság hatásaként a magyar lakosság életkörülményeinek javulását vetíti előre.
Pontosan mennyivel javultak a Romániában élő magyarság életkörülményei annak hatására, hogy Románia csatlakozott az Európai Unióhoz? Szerbiában is pont annyira fog.
Az egész folyamatban a legaggasztóbb az az indok, amiért Szerbiának kényszerűen csatlakoznia kell az Európai Unióhoz: “Elég ránézni a térképre, és jól látszik, hogy Szerbiának az Európai Unión belül kellene lennie.”
Nagyhatalmi-geopolitikai érdekek mentén vagy csatlakoznak, vagy jön a zsarolás, nyomásgyakorlás – esetleg a magyar-kártya kijátszása, ami szintén erős ütőkártya a nyugati hatalom kezében. Ha Szerbia esete mellé figyelembe vesszük, hogy az Európai Unió Ukrajna esetében is csak a legitim kormány eltávolítása útján tudta újraindítani a csatlakozási tárgyalásokat, akár ki is jelenthetjük: még szerencse, hogy saját hadserege nincs Európának. A politika semmit nem változott a második világháború óta: Szerbia rossz helyen van a térképen, emiatt annektálni akarják. Eközben mindannyian látják, hogy se Magyarországon, se más, újonnan csatlakozott országban nem javultak az életkörülmények az uniós csatlakozás hatására – ahogy a csatlakozás előtt ígért nyugati béreket sem kaptuk meg, és ma már szó nincs ilyen ígéretekről.
http://www.hidfo.ru/2016/04/a-terkepen-is-latszik-hogy-annektalni-kell-ezt-az-orszagot/
