Üzenet a németeknek, hogy ne feledjék, mekkora óvatossággal „engedték” be Visegrád országait az EU-ba, ellentétben azzal, hogy hogyan lehet ma az EU-ba belépni, amikor elég csupán „felülni a migrációs hullámra”.

Emlékeznek a lengyel szerelőre?
Merkel Német Kancellár
Tisztelt Kormánya!
Szeretném önt megszólítani Csehország, Szlovákia, Magyarország és Lengyelország polgárainak nevében. Fel akarom idézni azokat az időket, amikor a Visegrádi 4-ek ezen országait kellett volna felvenni az EU-ba.
Emlékszik ezekre az időkre?
Emlékszik ezen idők fenoménjára; a tréfás rövidítéssel „lengyel szerelő”-ként ismert fenoménra?
​
Akkor az EU országok és polgáraik amiatt aggódtak, hogy a V4-eknek az EU-hoz való csatlakozása után, nem történik-e meg az Önök munkaerőpiacának tömeges elárasztása a mi polgáraink által. A poszttotalitáris, posztkommunista országok részére az Önök munkabérének nagysága valóban lényeges bevételt jelentett ezen országok polgárainak szemében. Négy országunk alázattal respektálta az Önök aggályait, elfogadtuk a tényt, hogy félnek attól, hogy a „lengyel szerelők” elfoglalják az önök munkahelyeit. Türelmesen megértettük, hogy amikor ezeket az aggályokat a német polgárok kinyilvánítják, ezt azon érzéseknek köszönhetően teszik, amikhez mindenkinek joga van, ha valami újdonság jelentkezik. Nem állhatom meg, hogy ne említsem meg azt, hogy akkortájt a polgáraikat, az érthető aggályaik miatt nem büntették és nem gúnyolták xenofób szitkokkal. Az aggályok kifejtése és a körülöttük zajló vita akkoriban Németországban legális volt.
Nem is tudják, mennyire lealacsonyítottak minket
​Belátva azt, hogy egyes polgáraik minket veszélyként foghatnak fel, elfogadtuk az Önök által felállított rendeleteket.
A munkaerő szabad mozgására ideiglenesen 7 évet szabtak meg, megértettük önöket és minden további nélkül elfogadtuk.
Országaink határainak megnyitását a shengeni térség előtt átmeneti 4 évre ugyancsak nem kommentáltuk, hanem alkalmazkodtunk.​
Az EU-ba olyannyira óvatosan léptünk be, ahogyan ezt megkívánták, éspedig azon okból kifolyólag, hogy elhessegessük félelmeiket, miszerint mi rögvest ugyanazon feltételek mellett megyünk dolgozni, amilyenek mellett az önök szerelői dolgoznak! Nem akartunk többet. Csak munkát, de önök ettől is féltek. El tudja képzelni a lealacsonyításnak ilyen érzését? El tudja képzelni, vajon hogyan érezheti magát a V4-ek polgára, amikor ma látja, hogy emberek ki tudja honnan, identifikálatlanul, beazonosítatlanul, önhöz, a Mama Merkelhez, végtelen sorokban jöhetnek anélkül, hogy respektálnák a shengeni határok átlépésének és a térségben való mozgásnak a szabályait… ráadásul teljes mértékű ellentétben a rendes menekültügyi eljárás törvényeivel?
Tudja, mennyire lealacsonyítva érezzük magunkat, amikor nekik azonnal sokkal magasabb juttatásokat adnak, mint ami a „dolgozó lengyel szerelő” fizetése lenne?
A német kormány arcul köpött bennünket
​ ​
Minden további nélkül engedte, hogy polgáraik minket kritizáljanak, és mi tudtuk, hogy – tisztelve a szólásszabadságot, amit értékeltünk, mivelhogy nekünk újdonság volt – kötelességünk magunkról ezt hallanunk. Ámde ma, a névtelen idegen hordákat az Önök polgárai nem kritizálhatják. Nem szabad neki egyet nem érteni a bőséges adományokkal, amit az ő adójából köteles adni nekik. És az ilyen lealacsonyítás után, amit velünk szemben elkövet azzal, hogy velünk másképpen, sokkal de SOKKAL szigorúbban tárgyalt, az Európai Parlamentben megengedi magának, hogy beleegyezésünk nélkül kvótákat szavaztat meg, hogy kötelesek legyünk ezeket az embereket négyünk országába szintén meghívni és ugyanolyan bőségesen eltartani, mint Ön? Nem tudom ezt másképp összefoglalni, mint hogy a német kormány és az Európai Parlament az arcunkba köpött!
Befejezésül németországi barátainkat ez úton szeretném szívélyesen üdvözölni és megkérni őket, hogy éljék bele magukat a V4-ek polgárainak gondolataiba és minden demokratikus eszközzel vessenek véget Angela Merkel kormányának, aki minket így meggyaláz.
Köszönöm.
Petr Hlaváč, Czech Republic
Bal-Rad komm: Ugye emlékszünk még a “Nagy Bumm”-néven emlegetett tömeges gyarmatosításra! Amikorra Magyarországot sikeresen lepusztította honi politikai elitünk.
És a letarolásunkat/letarolásainkat követő megalázásainkra!
Mi-itt-még sokan emlékszünk! Ezek szerint mások is emlékeznek.
Megkaptak mindent!-TŐLÜNK-és megtagadtak mindent!-TŐLÜNK! De türelmet parancsoltak RÁNK! Hogy aztán kegyet gyakorolva irántunk, megengedjék néhányunknak, hogy országaikban közvetlenül is szolgálhassuk őket! Annyi fizetségért, amennyit ők jónak láttak/látnak. Jóval kevesebbért, amit ők kaptak munkájukért!
És ők nagy egyetértésben örömködtek egymás közt!
És mi közben egymást mocskoltuk! Magyar a tótot, tót a magyart, tót a polákot, polák a tótot. Cseh a tótot, polák a csehet, cseh a magyart! Magyar a magyart, tót a tótot, cseh a csehet, polák a polákot!-és így tovább.
Ez volt gyarmatosítóink, megalázóink sikerének záloga!
Persze hogy arcul köptek bennünket! De mi még azt is elismerésként kezeltük!
Persze hogy nem fogják beleélni magukat a V4-ek polgárainak gondolataiba. Ez csak akkor menne, ha helyet cserélnénk!
Germánia szemen köpdös bennünket! Na és? Már megszoktuk-és ők is megszokták!
Az EU-hoz “mi akartunk” csatlakozni!
A migránsokat ŐK HÍVTÁK!

Ez az igazi különbség!
Meg az, hogy a migránsokat nem lehet megalázni mint minket! Mert azok “visszaszólnak”!
Mi csak tűrtünk/tűrünk!