Tavaly láthattuk, hogy milyen reakciók és „megoldások” születtek a párizsi terrortámadás után. A hatóságok számára lehetővé vált számos régóta tervezett intézkedés megvalósítása. A hatás érthető módon Franciaországban volt a legkézzelfoghatóbb, ahol ideiglenesen felfüggesztették az alkotmányt, a parlament pedig három hónapra meghosszabbította a biztonsági és rendőri erőknek a szükséghelyzet kapcsán adott különleges hatalmat.
Hollande elnök pedig alkotmánymódosítást és a biztonsági erők költségvetésének növelését akarja elérni.
A terrortámadás természetesen más országokra is kihatott.
Nagy-Britanniában például a támadás előtt csökkenteni akarták a rendőrség költségvetését. A támadások után persze már nem volt nehéz meggyőzni a honpolgárokat és a csökkentést támogató politikusokat, hogy ilyen kritikus időkben balgaság lenne ezt meglépni, sőt, a rendőrségnek több pénzre van szüksége. Kiadáscsökkentés helyett tehát költségvetés-emelés jön.
Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke pedig újult erővel lépett fel az EU hadsereg felállítása mellett.
Úgy tűnik, hogy a probléma-reakció-megoldás egyenletből még néhány elem hiányzik, hogy ez a bizonyos hadsereg fel is állhasson, de látjuk, hogy minden ebbe az irányba mutat. A hivatalos kommunikáció lényege, hogy ’a nemzeti biztonsági erők csúnyán leszerepeltek, így a hatalom konszolidációjára és együttes erőfeszítésre van szükség ez EU-n belül’.
Egyesek úgy gondolják, hogy a migrációs válság és a terrortámadások az EU és/vagy Schengen összeomlását és a határok lezárását fogják eredményezni – és való igaz, hogy bizonyos fokig láthatók ilyen lépések – de ez valószínűleg csak egy apró részlet a probléma-reakció-megoldás teljes képletében.
Sokkal valószínűbb, hogy az EU nem szétesni fog, hanem egyre több és nagyobb hatalom összpontosul majd az európai vezetés kezében, míg létre nem jön egy teljesen nemzetek felett álló kormány.
Csupán néhány napot kellett várni a terrortámadások után és a New York Times már arról írt, hogy „Európa valami újat lát, amit a titkosszolgálatok még nem”:
„Amennyiben bizonyítékot keresünk az európai titkosszolgálatok hatástalanságára a potenciális terroristákra vonatkozó információk megosztását és alkalmazását illetően, a halálos brüsszeli támadások elkövetőinek szerdai azonosítása kétségkívül elegendőnek bizonyul.
Az egyik támadót, Ibrahim el-Bakraoui-t tavaly már kitoloncolták Törökországból Hollandiába, azzal az erős gyanúval, hogy dzsihádista volt.
„Egyértelmű figyelmeztetésünk ellenére, miszerint külföldi terrorista harcossal van dolgunk, a belga hatóságok azt mondták, hogy nem voltak képesek kapcsolatot találni a terrorizmussal,” nyilatkozta Recep Tayyip Erdogan török elnök egy ankarai sajtótájékoztatón.
Mára teljesen világossá vált, hogy az Iszlám Állam terroristáinak [és az őket irányító, finanszírozó, felfegyverző és kiképző embereknek a] tevékenysége és gondolkodása nemzeteken átívelő és nem veszi figyelembe az országhatárokat. A kérdés egyre sürgetőbb Európa számára a [terroristák] ellen folytatott harcban: Vajon ők képesek ugyanezt tenni?”
A laza stílusból könnyen azt feltételezhetnénk, hogy egy op-ed cikkről van szó, de nem ez a helyzet. A cseppet sem átlátszó kérdésre a választ is megkapjuk a cikkből:
„A kilátások nem túl ígéretesek. Szerdán újabb sürgető felhívások érkeztek egy páneurópai titkosszolgálat felállítására, ami képes lenne hatékonyan megosztani a különböző országokból érkező titkosszolgálati információkat. Az Európai Parlament tagjai különböző médiumok segítségével próbálták cáfolni a koordináció hiányát.”
„Bár alapvetően leküzdendő akadálynak számít a nemzeti büszkeség és a bürokrácia is, a szakértők [Ez a varázsszó nem maradhat el egy ilyen kondicionáló cikkből.] rámutattak, hogy még az egyes országokon belül is nehézkes az együttműködés a különböző ügynökségek között (egyedül Franciaországban 33 működik).
„A titkosszolgálatok természetükből adódóan megtartják maguknak a megszerzett információt,” mondta Jean-Marie Delarue, aki a szóban forgó ügynökségek megfigyelési kéréseinek elbírálásáért felelős ügynökség feje volt korábban.
„Az információ hatalom. A titkosszolgálatnál az embernek csak ellenségei vannak, barátai nem.”
Valószínűleg ez utóbbi a legigazabb mondat az egész cikkben.
Egy azonban biztos, a „megoldás” következő fázisának kivitelezése javában folyik. Adott egy újabb titkosszolgálati „bukás”, amire mi más lehetne a megoldás, minthogy még több hatalmat adunk nekik. Nem egyértelmű? Sőt, ne csak hatalmat adjunk nekik, hanem legyenek központosítva, nemezetek feletti jogosultsággal. Minek azok az idegesítő nemzeti védelmi vonalak? Úgyis csak útjában állnak a titkosszolgálatoknak, akik így nem tudnak rendesen megvédeni bennünket.
Elvégre biztonságot akarunk, vagy nem? A sajtó persze teljes gőzzel támogatja a hivatalos vonalat. Még Brüsszel egykori polgármesterét is előrángatták az ügyben, aki megerősítette, hogy egy páneurópai FBI-ra van szükség a terrorizmus ellen.
„Egyre inkább nemzetközi szinten kell dolgozunk Európában. Természetesen szükségünk van valamiféle európai FBI-ra. Fel kell állítanunk egy egységes rendőrséget és titkosszolgálatot, ami az egész Uniónak dolgozik. Ma ezzel nem rendelkezünk, pedig erre van szükség. Meg kell mondanom, hogy a bilaterális együttműködések a különböző nemzetállamok között egyre szorosabbak. Sokat fejlődtek az elmúlt években.”
Végtére is kimondta a lényeget: a bilaterális kapcsolatok egyre szorosabbak, az illetékesek pedig buzgón tevékenykednek a színfalak mögött. A bürokrácia egyre erősebb és bár az EU látszólag a felbomlás szélén áll, igazából az ellenkezője történik. Az EU a hatalom konszolidációja felé halad.
Az üzenet lényege tehát, hogy a titkosszolgálati bukásra egy páneurópai FBI a válasz. Ha a titkosszolgálat nem működik, még több, még jobban központosított titkosszolgálat kell. Mi más…
Ez természetesen nem meglepő az alternatív híreket követő olvasók számára, akiknek valószínűleg nincs szüksége alapos magyarázatra, hogy átlássák a helyzetet, de ha valaki szeretné frappánsan megfogalmazni a lényeget azoknak, akik még csak most kezdik kapizsgálni, hogy valami nincs rendben, nézzék át ezt a régebbi összefoglalót a megrendezett eseményekről:
Semmi sem képes olyan hatalmat és momentumot biztosítani egy autokrata rezsim számára, mint egy látványosan erőszakos cselekmény, amelyben az áldozatok hirtelen és értelmetlenül vesztik életüket, lehetővé téve az autokrata számára, hogy a romokra felmászva a helyzet hősének kiáltsa ki magát. A tragédia hatására sokkos állapotba került közvéleményt ilyen helyzetekben lehet a legkönnyebben a legkegyetlenebb despotizmus felé terelni. A „biztonság” köpönyegébe burkolt despotizmus felé.
Az erőszakos és terrorista cselekmények SOHASEM szolgálják az átlagemberek hasznát. Mindig és kizárólag a hatalmi pozícióban lévőket erősítik.
Minden diktátor ilyen eseményekről álmodik, akkor is, ha bizonyos esetekben tényleg spontán létrejött terrorszervezetek spontán terrorista akcióiról van szó, ami az Iszlám Állam esetében éppen nem mondható el. Egy autokrata rendszer számára elengedhetetlen, hogy félelemben tartsa állampolgárait, hogy szükségét lássák a rosszfiúk ellen védelmet ígérő kormánynak.
Forrás: James Corbett.
http://idokjelei.hu/2016/04/problema-reakcio-megoldas-brusszeli-kiadas
