Fojtogatás, fenyegetés a Hortobágyon. Jön a legeltetési szezon, de a földpályázat-vesztesek több ezer birkájának nincs hol ennie, míg a nyertesek egy része nem is nyúl a területéhez. Ahol a fideszes politikus udvarára akarják behajtani az állatokat, ahol a gyakornok több pontot kap a szakmai tapasztalatra, mint a mester, és ahol az avas szalonna lenyomja a müzlit.

Állunk az egykori tsz épületei között, a hodályban félezer juh. Nem jöhetnek ki. Illetve jöhetnének, ha lenne hova, de a tavaly lejárt földbérleti pályázatok a legtöbb mezőpeterdi gazdánál egy talpalatnyi területet sem hagytak. A Bihari-síkon járunk, csupa 3-4 aranykoronás, gyengébb földön, ami szinte csak legeltetésre jó.

Ezek a földek közlegelők voltak már Horthy idejében, a téeszesítés során is a lakosságot szolgálták ki, most „állami tulajdonú birtoktestek”, amelyeket a Hortobágyi Nemzeti Park ad bérbe. Tíz évre lehet a földeket bérelni, de a tavalyi pályázatokon – a helybeliek legnagyobb meglepetésére – szinte minden legelőnek új gazdája lett, a nagyobb juh- és szarvasmarhatartóknak semmi nem maradt.

Ez a kuvasz nem a Nárcisz! A hodály se Felcsúff-közeli

NYERTES ÉS VESZTES

Buj Gyula 1973 óta foglalkozik birkákkal. A tsz-ben kezdte alkalmazottként, néhány állattal, a rendszerváltás után már bérelt földekre hajtotta az időközben több százasra duzzadt állományt. Egészen tavalyig 52 hektárnyi legelő jutott a kérődzésre, de hiába pályázott 80 hektárra, végül semmit sem nyert, mindössze 13 saját hektárja van, az pedig 30-40 birkánál többet nem tud ellátni. Most itt a tél vége, a takarmány elfogyott, április elsejétől hajtani kéne az állatokat a rétekre, de nincs hova.

„Hétvégén kiengedtem a birkákat a hodályból, az új tulajdonos pedig rendőrt hívott rám. A közeg felszólított, hogy tereljem vissza az állatokat, azt mondta, legközelebb megbüntet” – meséli a gazda, mikor egy rozzant, öreg autó fékez mellettünk porfelhőt kavarva. A munkásnadrágos sofőr nem köszön, csak közli, hogy mi épp olyan jogosulatlanul állunk juhhodály előtt, mint Buj Gyula, akinek félezer birkája békésen rohangál a hodályban. Nem mozdulunk, mire rendőrrel fenyeget, de a hatóság helyett egy terepjáró érkezik, amiből egy fiatalember száll ki. Ő köszön és be is mutatkozik: Kiss Albertnek hívják, 25 éves és ő nyerte el a többi közt Buj Gyula korábbi legelőit.

„Összesen 80 hektár földet tudok most bérelni. 250-260 birkám van” – mondja a fiatal gazda. Nem kertel, szerinte is vannak páran, akik valódi állatállomány nélkül nyertek a földpályázaton. Az aranykalászos gazda tanfolyamot végzett, 250-260 birkás Kiss Albert még azt is hozzáteszi, hogy ő öt éve tart állatot, ő is megoldotta, amikor nem volt saját legelője, most oldják meg azok, akiktől elkerült a föld.

Mikor a véleményét kérdezzük, hogy szerinte mi lesz a több száz juhot tartó, legelő nélkül maradt idős gazdákkal, csak ennyit mond: “Mindenki nem nyerhet. Bele kell törődni és nem kell birkatartással foglalkozni.”
Ennél a mondatnál azért összeszűkült az évtizedek óta a földeken legeltető öreg gazdák szeme.

Szabó László, aki 110 birkájával társult egy pályázatba, sikertelenül, gazemberségről beszél a „földmutyi” kapcsán. Most hatvanévesen nézhet munka után, kell a pénz, segíteni az unokát. „Nem hagyom éhenveszni az állataimat, kihajtom őket. Ha megbüntetnek, hát megbüntetnek. Börtönbe csak nem kerülök, hogy etetem a juhaimat” – mondja elszántan a gazda. Ő még a szerencsésebbek közé tartozik, az egyik friss földtulajdonos megengedte, hogy a földjére hajthassa a birkáit, más amúgy sem legelne ott.

AVAS SZALONNA ÉS MÜZLI

A takarmány elfogyott, a birka éhen nem dögölhet – indokolta Mavranyi Zsigmond egy portával arrébb, hogy miért hajtja más földjére a jószágot. 52 hektárra pályázott, nem nyert egyet sem. 300 birkája, 150 fiatal báránya és 30 kecskéje van. Legelője viszont nincs. Mellette van egy, immár osztatlan közös tulajdonban. Bár a tulajdonosok egy része megengedte, hogy odahajtsa az állatokat, amíg nem rendeződik a helyzete, volt egy, akinek ez nem tetszett. Az ingerült tulaj odahajtott a terepjárójával, elütött egy birkát, őt csak kicsit meglökte az autóval – mesélte Mavranyi. A szóváltás tettlegességig fajult: “Meg akart ütni. De az avas szalonna győzött, a müzli gyenge”– foglalta össze a küzdelmet. „A végén már ő rimánkodott, hogy engedjem el. Lenyomtam és fojtogattam kicsit, hogy térjen észhez.”

Bár a földpályázat is eléggé felborzolja a kedélyeket, de ez a vita máshonnan indult: a napraforgósból, még régen. Miszerint Mavranyi mangalicája, szarvas vagy vaddisznó pusztított-e más földjén.

Mavranyi ma már nem ugyanarra a földre hajtotta az állatait, hanem a természetvédelmi területre, az állami földre. Azt állítólag olyan ember nyerte, akinek nincs is állata. Az a tulaj még nem szólt érte, de lehet, hogy nem is tud róla. Mavranyi azon a területen legeltetett több mint 15 éve. „Régen nem volt földtámogatás, csak fizettük a több százezres bérleti díjat” – mondta.
Régen a helyiek elmondása szerint nem volt ekkora tolongás a földért. Azóta népszerű a föld, hogy egy nagyobb területre évi 8-9 milliós támogatást is össze lehet szedni. A történetbe már a helyi fideszes politikus, Vitányi István is beszállt. Mavranyi azt mondja, neki a képviselő azt ígérte, egyeztet a nyertes gazdával, hadd legeltessen ott. Már egy éve rimánkodott neki, hogy csináljon valamit. Eddig a képviselő – Mavranyi elmondása szerint – azzal hárított, hogy nem kompetens. Most választ ígért. Legkésőbb mára.

„Múltkor azt mondtam, ha a kihajtásra nem lesz legelő, úgy készüljön, hogy levesszük a nagykaput a sarkáról, és az egész birkanyájat behajtom az udvarára” – vázolta, mi várhat a fideszes képviselő berettyóújfalui házára.

A más földjén legeltetés csak részleges megoldás. A föld karban van tartva, a birka nem hal éhen, de a földre járó támogatás nélkül, csak az állatok után járó pénz csak az ő fenntartásukra elég. „A földtámogatás a haszon”. Pontosan egyébként nem lehet megállapítani, mire elég a pénz: volt olyan gazda, aki arra panaszkodott, az állatjóléti támogatással is veszteséges. Bár ide tartozik, olyanokkal is beszéltünk, aki 1-2 embert foglalkoztat, így nyilván az ő bérüket is fedezni kell.
„Ezt csináljuk évek óta, a szülők és nagyszülők is mezőgazdaságból éltek. Hova álljunk át?”– teszi fel a kérdést Mavranyi Zsigmond. Ők is családi vállalkozásban tartják az állatot, a fiával ketten. „Nem vagyunk mi mamutgazdák. Itt vagyunk lent a bányászbéka… alatt. Épphogy megél ebből a család.

VÉGE A TEHENÉSZETNEK

Év végéig van tartalék – mondja Jéger Rudolf, a Rákóczi Gazdaszövetkezet vezetője, a település agrárbizottságának elnöke. Egy 160 tehénből álló tehenészetben vagyunk, ahol húsz ember dolgozik. Jéger Rudolf 3 diplomával és 50 éves tapasztalattal nem nyert a pályázaton, szakmai tapasztalatára kevesebb pontszámot kapott, mint az, akinek ő igazolta a gyakorlatát.
Alig maradt földjük legeltetésre. Ha a szövetkezetben elfogy a takarmány és a pénz, el kell adni az állatok jelentős részét. 30-40 tehén és legfeljebb 6 ember maradhat. Többen a nyugdíj előtt állnak vagy 45 évnél idősebbek. Nem tudni, mihez kezdenek, ha munkanélkülivé válnak. Illetve egy válasz van: mennek közmunkára, 167 ezer helyett 45 ezerért.

BIRKA BECSÜLETSZÓRA

„A valós állattartóknak kellett volna földet adni, olyannak, aki korábban is állattartással foglalkozott. A korábbi tartóktól a pályázaton elvárták az állatállományt, az újaknak elég volt, ha csak megígérték azt” – panaszolta egy vesztes gazda, aki nem akart névvel nyilatkozni.
Akad olyan is, aki több száz birkáját nem tudja hol legeltetni. Pár nap múlva ki kell hajtani az állatokat, fogalma sincs, mi lesz.

„Gyújtsam rá az állatokra a hodályt?” – kérdezi elkeseredetten, de ő is tudja, hogy ez nem megoldás. Már tavaly is illegálisan legeltetett, de nem mert rászólni senki. Többektől hallottuk: kiút lehet, ha a nyertes megengedi, hogy a földjén legeltessenek. Ingyen, más esetben pénzért.

„A pályázatoknál a közösség véleményét nem vették figyelembe, ez a baj” – mondja a tehenészet vezetője. Jéger Rudolf szerint régebben működött, hogy megbeszélték egymással, ki hol legeltet. Mindenkinek jutott terület A mostani pályázattal bejöttek új szereplők, olyanok is, akik nem is itt élnek. Egy gazda szerint a földek 75 százalékát nem is váncsodiak nyerték. Nagyjából 60 család és 200 munkahely került veszélybe.

MINDENKI MÁST SZÁMOL

Arról, hogy hány állatot érint a földpályázat, elindult egy számháború a gazdák és a Földművelésügyi Minisztérium között. Rezes Gábor agrármérnök, a károsult gazdák képviselőjének korábbi nyilatkozatára reagálva a tárca azt írta, a „híresztelésekkel ellentétben Hajdú-Bihar- és Jász-Nagykun-Szolnok megyében nagyjából 30 ezer birka van. Aki tehát 40 ezer hortobágyi birka legelőhiány miatti pusztulásáról beszél, az valótlanságot állít. Ahogy az sem igaz, hogy ezzel együtt 5000 szarvasmarha elpusztulhat, mikor e téren korlátlan kereslet jellemzi a piacot.”

Rezes Gábor szerint viszont a minisztérium tudja rosszul – a megyében tavaly év végén 193 ezer anyajuh volt, országosan nagyjából 800 ezer.

Azt a Fehérkereszt Állatvédő Liga is figyeli, mi lesz az állatokkal. Szilágyi István, a liga munkatársa a helyszínen is járt, de azt ő is csak a gazdák elmondásából tudja, hány birkáról, illetve szarvasmarháról lehet szó. A gazdák elmondásából Szilágyi is hallott arról, olyanok is nyertek földet, akiknek nem volt állatuk, adott esetben egy csordát (nyájat) több helyre is beírtak. Hiába az állatnyilvántartás, akkor lehetne pontosan látni, ha a hatóság kihajtáskor egyszerre ellenőrizne mindenhol. Ő egyébként azt javasolta a helyieknek, hozzanak létre egy egyesületet, hátha elérnek valami eredményt. Sokaknak birtokháborítást kell elkövetni ahhoz, hogy legeltetni tudjanak, ebből probléma lesz – mondja Szilágyi. Van, aki csak lajtos kocsiból tudja majd itatni a birkáit.

Noha törvény írja elő, hogy az állatoknak hűsöltető helyet kell biztosítani, sok állat esetében ezt sem lehet betartani – például mert nincs erdős rész a környéken vagy nem épült korábban erre alkalmas fedett terület. Most már elvileg nem épülhet semmi, miután védett, Natura 2000-es területről van szó.
Szilágyi azt ígéri, probléma esetén bejelentést tesznek az állatvédelmi hatóságnál. Abban bízik, emiatt nem az amúgy is vesztes gazdákat fogják tovább büntetni, hanem kitalálnak valami megoldást. Velük ugyanis a liga nem akar még jobban kiszúrni. De az is előfordulhat, hogy a nyertes jelenti fel a vesztes gazdát a hatóságnál, hogy „kicsinálja”, majd áron alul megvegye az állatait. Szilágyi attól tart, sok állatot elkótyavetyélhetnek az áldatlan állapotok miatt.
Egy birka egyébként a téli időszakban naponta 1,5-2 kiló szénafélét, takarmányszalmát és 35-40 deka abrakot ropogtat el. Nagy legelő kell, hogy nyáron is jól lakjanak.
Van párbeszéd a vesztes és a nyertes gazdák között? – kérdeztük végül Rezes Gábort.

“Van. Anyázás.”

A KEHI-NEK GYANÚS, AZ AGRÁRTÁRCÁNAK NEM

A Hortobágyi Nemzeti Parkban legalább 14 földbérleti szerződést fel kell bontani – mondta március elején Nagy István államtitkár a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal vizsgálata után. Az államtitkár azt emelte ki, a pályázatok 80 százalékánál nem volt semmi probléma, büntetőfeljelentést nem tettek, polgári per sem indult, mivel „nem merült fel korrupció gyanúja”.
Az MSZP egészen mást olvasott ki a titkos jelentésből: az azt olvasó képviselők szerint a jelentésből arra lehet következtetni, hogy előre lezsírozták a végeredményt.

Bár a miniszterelnök korábban azt ígérte, a Kehi vizsgálat végéig nem kötnek szerződést a nyertesekkel, ez mégis megtörtént. Méghozzá a jelentéstervezet ismeretében engedélyezte ezt a minisztérium. Ezt maga az államtitkár ismerte el. Az nem derült ki, mikor köthettek szerződést, de a földpályázatokat vizsgáló Ángyán József volt államtitkár nemhivatalos jelentése szerint a 2014-es választások után történt ez. (A helyi gazdák beszámolója szerint sms-ben, e-mailben értesítették a nyerteseket, hogy menjenek be szerződést kötni.) Az idő a földtámogatás miatt sürgetett: május 15-ig lehetett igényelni azokat. Ángyán jelentése szerint egyébként Hortobágyon is az országos tendencia érvényesült: kevesen nyertek sokat.

A minisztérium nemrég a hortobágyi gazdákkal kapcsolatban azt írta, „ahol föld van, ott vita is van. Minden pályázati rendszernek vannak nyertesei és vesztesei, nem nyerhet minden igénylő, hiszen a magyar termőterületek mintegy tíz százaléka állami tulajdon.” Minden földterületre 3-4-szeres volt a túljelentkezés. A minisztériumhoz a korábbinál sokkal több gazda jutott földhöz.

A földpályázatok miatt hat per indult, a vesztesek a Hortobágyi Nemzeti Parkot és a nyerteseket is beperelték. Rezes Gábor is a bíróság előtt áll, őt rágalmazás miatt jelentette fel a Nemzeti Park vezetője, mert Rezes bűnszövetkezetben elkövetett csalást emlegetett a pályázatoknál.
(vs)