Csak jelzések jutnak el hozzánk a lakhatási válság mélységeiről, aztán egy-egy tiltakozó akció során a fotósok is megdermednek, amikor meglátják, hol képesek meghúzni magukat valaha szebb napokat látott emberek.
Számítások szerint minden negyedik családot veszélyeztet a lakásvesztés. A kilakoltatások fő oka a közüzemi tartozás. Ha pedig valaki a halmozott adósság miatt menni kényszerül, nincs számára olcsó, közösségi bérlakás, ahol átvészelhetné a nehéz időszakot, jó esetben rokonokhoz, de inkább az utcára vagy tömegszállásra kerül. Ha innen is kikopik, hajléktalanként kezdik üldözni, mert „életvitelszerűen” nem lehet nagyvárosi kapualjakban lebzselni. A kormány a családtámogatási rendszerrel a középosztályt célozza, és nem titkolja, hogy a legszegényebbekre már nem marad ideje, pénze.
Nem számíthatnak könyörületre az átmeneti otthonokban sem. A józsefvárosi Magdolna negyedből kilakoltatott család 12 éves gyerekét a szállón kifosztották, írtunk róla, elvették a pénzét és a telefonját, amivel felhívhatta volna az anyját, ha bajba kerül. A lakásukat vesztett emberek számára fenntartott tömegszállások zsúfoltak és nem olcsók, Kőbányán heti 18-20 ezer forintot kell fizetni egy szobáért, a régi szövőgyár munkásszállója emberi életre alkalmatlan. „A párom már inkább a szőnyegen alszik – írta egy munkásszálló lakója –, ahol legalább nincsenek vérszívók, hogy aztán hajnali 4 órakor ébredjen, és induljon dolgozni.”
A hajléktalanság és a kilakoltatások ellen küzdő civilek – köztük A Város Mindenkié csoport – évek óta szociális bérlakásprogramot és emberibb hozzáállást követelnek. Válaszként a kormányzat hurrájelentések mögé bújva fényezi a magyarországi helyzetet, és csak reméli, hogy az önkormányzatok európai pénzekbe kapaszkodva képesek lesznek rehabilitálni a lerobbant városrészeiket. Csakhogy ez nagyjából azt jelenti, hogy a szegényeket kicserélik módosabb, a rezsi fizetésére képes lakókra.
A lakhatási válság sunyi. Általában átmeneti pénzzavarral kezdődik, a csekkek késedelmes befizetésével folytatódik, ami még kezelhető, amíg például a hirtelen jött munkanélküliség nem vágja végképp földhöz a megrendült családot. A tartozásokkal kapcsolatos újabb és újabb értesítésekben már kamatok is szerepelnek. Amikor pedig menni kell, a gyerek is könnyen elszakad az övéitől. Ez a legreménytelenebb helyzet. A vége az, hogy a tartozást felhalmozó családok nem férnek hozzá a szociális bérlakáspályázatokhoz sem. Mindezt szóvá tette az Európa Tanács szociális és jogi bizottsága is, megállapítva, hogy a magyarországi helyzet 2011 óta alig változott, nem több a szociális bérlakás, ugyanúgy elhelyezés nélkül is utcára lehet tenni embereket, mint korábban, lakhatási stratégia változatlanul nem létezik.
Csak egy szabály érvényesül: ha időben fizetsz, megmenekülsz. És hallgathatod a tévében, a rádióban a remek családtámogatás propagandáját. Amíg van áramod.
(NOL)
Bal-Rad komm: “…A hajléktalanság és a kilakoltatások ellen küzdő civilek…”
-Hát ők bizony kevesen vannak, még ha elszántak is! Mentségükre szolgáljon, hogy NEKIK NINCS PÉNZÜK AZ ÖSSZEGYÜLEKEZÉSRE! Ilyenformán a RENDSZER-merthogy a bajokat nem illik teljes egészében a döbrögista horda nyakába varrni!-egyelőre a tömeges tiltakozásokat LESZERELTE! De hát ez csak átmeneti-afféle kegyelmi-állapot. Aminek azért hamarosan vége fog szakadni. A kilakoltatások-banki, önkormányzati-újbóli “fellendülésével” brutális-erőszakos cselekmények egész sora várható.
Szóval a civilek…! Azok kevesen vannak! Mármint azok, akik IGAZI OTTHONVÉDŐK! Nem kis veszteség egyébiránt otthonvédősködni! Anyagiakban sem, de kezd a dolog börtönévekben is elismerődni! Elég csak egy “véletlen” rúgás, vagy egy “félreértelmezhető mozdulat”-és máris…! Erre viszont már a döbrögista horda készült fel! Hatóságilag, jogilag egyaránt!
Ma sokkal többen tüntetnek Quaestor-károsultként az ellopott 210 milliárd forintjukért, mint a nyomorultak.
Előbbieknek MÉG VAN pénzük követelődzeni! Nagyon helyes! Követeljék! Bár vélhetőleg eredményesebb lehetne a demonstrációjuk, ha az otthonvédőkkel is meg tudnák erősíteni soraikat!
