A 12 résztvevő állam múlthét csütörtökön Új-Zélandon végül aláírta a történelem eddigi legnagyobb kereskedelmi megállapodásának számító Csendes-óceáni Partnerséget (TPP), ami lényegében az Észak-Amerikai Szabadkereskedelmi Egyezmény (NAFTA) és az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) globális verziója.
Az aláírást megelőző tárgyalások hét éven át és teljesen titokban folytak. Az aláíró nemzetek a világgazdaság 40 százalékát képviselik.
A korábbi NAFTA és GATT is katasztrofális hatással voltak az USA gazdaságára és versenyképességére, amit a TPP várhatóan tovább ront majd.
A TPP tulajdonképpen egy különleges jogokkal felruházott, különleges előnyöket élvező szervezetként fog működni. Az egyik ilyen előny a felelősségre vonástól való mentesség, hiszen a kormányok és cégek közötti vitás ügyekben erre a célra létrehozott magánbíróságok, nem pedig az adott ország bírósága dönt majd.
Ez akár jó is lehetne, ha mondjuk egy korrupt országot vagy kormányt bárki felelősségre vonhatna, csakhogy ez a jog kizárólag a multinacionális vállalatokat illeti, a kisvállalatokat nem.
Kimondhatjuk, hogy a TPP a megavállalatok globális kormánya lesz.
A február 4-i aláírást követően a résztvevő országoknak még ratifikálni kell a Partnerséget és csak azután léphet hatályba. Ehhez minimum hat aláíró ratifikálása szükséges, illetve, hogy azok nemzeti összterméke az összes aláíró nemzeti össztermékének minimum 85 százalékát képviselje, vagyis az Egyesült Államok és Japán jóváhagyása nélkül a hatályba lépés technikailag nem valósulhat meg.
Az aláírást megelőzően Gary Hufbauer, a Peterson Nemzetközi Gazdasági Intézet munkatársa azt nyilatkozta, hogy a „TPP csak a Chiléhez, Peruhoz és Vietnámhoz hasonló országok számára előnyös. Jól néz ki egy elnök rezüméjén.”
Hufbauer szerint a nagyobb gazdaságok, Ausztrália, Kanada, Japán és Mexikó megvárják majd, hogy Barack Obama képes lesz-e júliusig ratifikáltatni az egyezményt az amerikai kongresszussal és csak azután lépnek majd.
A TPP sötét oldala
Ellenzői szerint a megállapodás a nemzeti szuverenitás elleni támadásnak tekinthető. Robert Kennedy Jr. szerint a kormányok ellen megacégek által kezdeményezett perek, mint amilyet például a TransCanada indított az USA ellen, amiért az nem hagyta jóvá a Keystone XL vezetékhálózat kiépítését, jelentősen megszaporodhatnak majd a TPP hatálybalépésével.
A TPP ugyanis rendkívüli mértékben kiszélesíti a transznacionális entitások jogait, tulajdonképpen a honpolgárokkal helyezve egy szintre azokat. Például lehetővé teszi egy külföldi beruházásokat végző cég számára, hogy egyenlő elbánást követeljen a külföldi államtól és feljogosítja, hogy akár beperelje az országot a projekt leállításáért.
„Ahelyett, hogy az amerikai nép határozná meg az országot irányító szabályokat, egy külföldi cég fogja megmondani, hogy hogyan nézzen ki az amerikai szuverenitás,” mondta Kennedy.
Az persze más kérdés, hogy mennyi maradt meg mára ebből a szuverenitásból, illetve, hogy valójában mekkora beleszólása van az állampolgároknak az államügyekbe, valamint, hogy a demokráciának nevezett színjáték honnan ered és valóban a nép érdekeit szolgálja-e, de ez egy külön posztot érdemelne. (És tényleg: ebből a külön posztból mindez ki is derül.)
A GMO-k globalizálása
A Csendes-óceáni Partnerséggel szembeni ellenállás egyik komoly kiváltója a génmódosított organizmusokkal (GMO) köthető össze, ugyanis a TPP jelentős mértékben megnövelné a Monsanto, Sygenta és hasonló vegyipari óriásik amúgy is komoly hatalmát, éppen ezért számos latin-amerikai fővárosban tartottak tüntetést az aláírás ellen.
A TPP eddig megismert rendelkezései szerint a Monsanto-féle GMO magokat és gyomirtókat gyártó cégek felülírhatják az egyes nemzetek által a termékeik ellen bevezetett tilalmakat. A hatályos uniós szabályok szerint Magyarország például csak moratórium bevezetésével tudja biztosítani GMO-mentességét, amihez időről időre meg kell küzdenie a tagállamok támogató szavazataiért. Bár hazánk nem aláírója a TPP-nek, a hasonló feltételekkel tárgyalt Transzatlanti Kereskedelmi és Beruházási Partnerségnek (TTIP) viszont az EU tagság révén igen.
A két egyezmény (TTIP és TPP) valódi gazdasági birodalmat hozna létre, amely közvetlen határain túl is képes lenne kikényszeríteni az egyezmények alkalmazását.
Az aláíró országok kötelesek jogszabályaikat és közigazgatási eljárásaikat összehangolni az egyezményben foglaltakkal. Amennyiben ezt nem teszik meg, az érintett országok jogilag felelősségre vonhatók e célból létrehozott döntőbíróságok előtt, amelyek kereskedelmi szankciót szabhatnak ki a kormányok ellen, bár az első tervezetek óta néhány fékező erejű rendelkezés is bekerült a szövegbe, amelyek némi védelmet nyújtanak az egyes országoknak a cégek támadásaival szemben, amennyiben azok a közegészséget veszélyeztetik. Ha ez túlzásnak és hihetetlennek hangzik, érdemes észrevenni, hogy több más már létező kereskedelmi szerződés filozófiájába illeszkedik – a szabadkereskedelem vagy a kereskedelembővítés szépen hangzó mottói alatt.
Forrás: trunews.com
