Miközben belföldön és külföldön egyre határozottabb bírálatok érik Angela Merkelt, a német kancellár mégsem visszakozik menekültügyben, sőt újra elkezdte leckéztetni a többi európai országot, mondván, képtelenség, hogy az 500 milliós lélekszámú Európai Unió ne tudjon legalább átmenetileg befogadni egymillió menekültet. A Bild szerint a kancellár megújult magabiztosságának oka, hogy rájött, igazából senki nem akarja komolyan megbuktatni. Nem azért, mert nem kellene másnak a hatalom, hanem mert olyan nagy a baj.
A Focus által készített közvélemény-kutatás szerint a németek 40 százaléka szerint itt az idő arra, hogy Merkel lemondjon, miután politikája a menekültkérdésben megbukott.
Még rosszabb hír a kancellár számára, hogy az elutasítók aránya éppen saját pártjában, a CDU-ban a legmagasabb, már ha nem számítjuk külön a bajor keresztényszocialistákat, ahol Merkel még ennél is népszerűtlenebb.
A borús közvélemény-kutatási adatokkal egyidőben tette közzé az IW kölni gazdaságkutató intézet a németországi menekültek munkaerőpiaci elhelyezkedési esélyeiről készített jelentését. Eszerint az intenzív felzárkóztatási és képzési programok ellenére a keresőképes bevándorlók legfeljebb egynegyede talál idén munkát, a többségük pedig tartósan, évekre segélyekre szorul majd.
Sokba kerül a németeknek
Az IW azt is kiszámolta, hogy mekkora terhet jelent mindez Németországnak. Nagyon optimista módon a tavalyihoz képest csökkenő bevándorlással számolnak (a 2015-ös 1,1 millió után 2016-ban 800 ezer, 2017-ben 500 ezer bevándorló érkezésével kalkuláltak a modellben), de még így is idén 17 milliárd, 2017-ben pedig 23 milliárd eurót emésztene fel a menekültek ellátása és segélyezése. Ehhez jön hozzá a nyelvtanfolyamok és integrációs kurzusok költsége, további évi 5 milliárd euró.
Ezeket az összegeket az adófizetőknek kell állniuk, és akkor még nem beszéltünk a közel-keleti országoknak beígért támogatásokról, ami biztosan több lesz a tervezettnél. (A héten a törökök jelezték, hogy a 3 milliárd euró biztosan nem lesz elég a menekültek visszatartására. Erdogan láthatóan rájött arra, hogy Európát az oszmán időkkel ellentétben már nem kell katonai erővel megszállni ahhoz, hogy „haradzsot” – a török szóból származik a harácsolás kifejezés – lehessen szedni a „gyaur” népektől.)