Az amerikaiak csendben kilóra megvették az Orbán-kormányt
Egy uniós tagállami támogatója már biztosan van az USA és az EU között kötendő, Európa-szerte vitatott és támadott szabadkereskedelmi megállapodásnak: az amerikai nagykövet szerint az Orbán-kabinet szimpatizál a globális tőkeérdekek érvényesülését segítő egyezménnyel. Ez különösen annak fényében meglepő, hogy a TTIP megkötése 180 fokos gazdaságpolitikai fordulatra kényszerítené a kormányt.
Az USA nem nevesíti a magyarországi korrupció kormányzati és kormányközeli szereplőit, a magyar kormány viszont támogatja az amerikai gazdasági érdekcsoportok számára rendkívül fontos USA-EU szabadkereskedelmi megállapodást (TTIP)– ez az együttműködés látszik kibontakozni az amerikai kormányzat és az Orbán-kormány között.
Az Amerikai Kereskedelmi Kamara (AmCham) szerdai évnyitó rendezvényén először Colleen Bell, az USA budapesti nagykövete ostorozta – konkrétumok és nevek nélkül – a korrupt államot, majd Szemerkényi Réka, Magyarország washingtoni nagykövete
tett úgy, mintha egyetlen bíráló szó sem hangzott volna el.
A két felszólaló nem csak abban értett egyet, hogy az amerikai-magyar kapcsolatokban a gazdaságnak prioritása van, hanem abban is, hogy a magyar kormány beállt a TTIP támogatói közé: Bell bejelentette, hogy Orbán Viktor miniszterelnök és Szijjártó Péter külügyminiszter is kiállt a megállapodás mellett – ez a magyar közvélemény számára új információ –, majd Szemerkényi is megerősítette, hogy az egyezmény megkötése „fontosabb, mint valaha”.
Mindeddig az Orbán-kormány nem volt hajlandó a nyilvánosság előtt meghatározni a kormányzati álláspontot, az egymásnak ellentmondó nyilatkozatokból viszont nincs hiány: egy 2014-es külügyi stratégiai dokumentum a lehetséges támogatók között említi Magyarországot, tavaly viszont Orbán olyan értelmezési keretbe helyezte a magyar kormányzati tisztviselőket érintő amerikai kitiltási botrányt, hogy az USA zsarolással próbálja rábírni a kormányt a TTIP támogatására, Mikola István nemzetközi együttműködésért felelős államtitkár pedig egyenesen magyar vétót helyezett kilátásba.
Ezek szerint tehát Amerika végül célt ért a „korbács és kenyér” taktikával. Ugyanis épp a korrupció miatt indult kitiltások ügye mutatta meg, hogy az amerikaiak ismerik Orbánék gyenge pontját, és ha akarnak, képesek olyasmit lépni, ami a kormányoldal népszerűségére és magabiztosságára is érezhető hatást gyakorol, ám ilyesmiről most – annak ellenére, hogy a magyar korrupció amerikai megítélése láthatóan nem változott – szó sincs, ellenben kiderült, hogy Orbánék időközben megbarátkoztak a TTIP gondolatával.
Maga az egyezmény egész Európában viták kereszttüzében áll – részben azért, mert titokban, a szakszervezetek, a civil csoportok és az állampolgárok teljes kizárásával készül (még a magyar parlament tagjai közül is csak néhányan pillanthatnak bele az előkészítő dokumentumokba, szigorú titoktartás mellett), részben azért, mert az ismert alapelvek és a kiszivárgott tartalmi elemek a globális tőke túlhatalmával kapcsolatos összes sztereotípiát megerősítik.
A TTIP egyrészt feloldaná a meglévő (elsősorban fogyasztó- és környezetvédelmi típusú) korlátozásokat a két gazdasági integráció kereskedelmében, szabad utat adva például az európainál lényegesen magasabb antibiotikum- és hormontartalmú, klórral fertőtlenített amerikai hústermékeknek vagy a génkezelt élelmiszereknek, másrészt a kereskedelem mellett a befektetéseket és a pénzügyi szolgáltatásokat is liberalizálná. A legtöbbet támadott pontja szerint a vitarendezési mechanizmusban (ISDS) multicégek kártérítésért perelhetnék a kormányokat minden olyan esetben, amikor az utóbbiak által aláírt nemzeti vagy nemzetközi szabályozások üzleti kárt (veszteséget vagy kieső profitot) okoznak a cégeknek.
Ezekben az ügyekben offshore státuszú, ismeretlen összetételű magánbíróságok döntenének, így a gazdaság irányítása az ellenzők félelmei szerint kicsúszna a parlamentek és kormányok irányítása alól.
Az EU-ban tavaly rekordidő alatt közel másfél millió aláírást gyűjtöttek össze a TTIP elutasításáért, Berlinben pedig októberben az évtized legnagyobb, több százezres tüntetését tartották az egyezmény ellen.
A magyar politikai erők közül a kormányoldal még nem fedte fel a lapjait a TTIP-vel kapcsolatban, a kormányzat a vonatkozó ellenzéki kérdésekre sem válaszolt érdemben. Az LMP, a PM és a Jobbik mereven elutasítja, az Együtt és a DK támogatja (korábban ez a nézetkülönbség is hozzájárult az Együtt és a PM szakításához), és ez EP-ben eddig a magyar szocialisták is mellette szavaztak.
A kormánypártok hozzáállása ugyanakkor nehezen magyarázható, és nem csak a gazdasági szabadságharcos retorikának ellentmondó egyezményi előírások miatt: ha a TTIP életbe lépne, a kormánynak fel kellene adnia az energiaszolgáltatókat, a kereskedelmi multikat, a bankokat, a távközlési cégeket sújtó, államközpontú gazdaságpolitikáját, illetve ki kellene húznia az alkotmányból a GMO-mentességet, különben az ország rövid úton belerokkanna a megsarcolt és kiszorított vállalatok által kiperelt kártérítésekbe.
(NOL)
Bal-Rad komm: No kedves döbrögista rajongótábor. Most akkor hányadán is vagyunk ezzel a NEMZETI jelzőviseléssel?
A döbrögista horda egy bűnbanda! Egy bűnbanda pedig zsarolható. Hát ennyi történt!
Döbrögi a saját szüleit is föláldozná a túléléséért! Nemhogy azt az országot, amelynek a miniszterelnöke!
Ez egy Csóri Vajda! Pfuj!
Az Amerikai Kereskedelmi Kamara (AmCham) tegnapelőtti pesti konyhaelőadásán a “Szépek és gazdagok” amerikai szappanopera főtarhálója-a magyarországi nagykövetté avanzsált Colin Bell “…nagyra értékelte, hogy Orbán Viktor miniszterelnök és Szijjártó Péter külügyminiszter egyaránt kiálltak az EU és az USA között kötendő, jelenleg tárgyalás alatt álló szabadkereskedelmi megállapodás (TTIP) mellett.
Szemerkényi ugyan emlékeztetett, hogy sok nehéz kérdést kell még megbeszélni a szerződés megkötéséig, de ő is arról beszélt, hogy a TTIP megkötése most fontosabb, mint valaha. A magyar kormány részéről Takács Szabolcs, a Miniszterelnökség európai ügyekért felelős államtitkára fejtette ki tavaly október végén, hogy a TTIP céljai egybeesnek a magyar kormány törekvéseivel. A hét elején pedig Mikola István külügyi államtitkár jelentette ki, hogy a szakszervezetek támogatják a kormány álláspontját a TTIP ügyében. Itt cinikusan hozzátehetjük, hogy Mikola István a kitiltási botrány közepette még egyenesen azzal fenyegetett, hogy Magyarország megvétózhatja a szerződés aláírását.
Brüsszeli információink szerint Cecilia Malmström, az EU kereskedelmi biztosa áprilisban látogat Budapestre, hogy lobbizzon a kormányzatnál a TTIP mielőbbi megkötése érdekében. A jelenlegi állás szerint viszont gyakorlatilag már nem lehet megkötni az egyezményt Obama elnöksége alatt, amely egy év múlva ér véget.
A TTIP természetesen nem csak a kereskedelemről szól, súlyos geopolitikai súlya is van. Nem véletlen, hogy az USA vezetésével már megkötött távol-keleti egyezmény esetében (Transzpacifikus Partnerség, TPP) a világ második legnagyobb gazdasága, Kína, egyszerűen nem kapott meghívót.
Hol van a magyar érzékenység?
A megállapodás hazai ellenzői szerint – amely álláspontot a hazai pártok körül az LMP képvisel legmarkánsabban – a megállapodás nem egyenlő és egyensúlyban lévő felek között köttetne és egyértelműen a multinacionális nagyvállalatokat juttatná előnyhöz, gazdasági előnye pedig 10 év alatt összesen legfeljebb 0,3 százalékos bővülés lehet az eddigi számítások szerint.
Magyar részről kiemelt szempont, hogy a mezőgazdaságunk GMO-mentességét a TTIP ne veszélyeztethesse. Az Európai Bizottság elfogadott tárgyalási mandátuma egyébként kizárja, hogy génmódosított szervezetek szabályozásáról tárgyalhasson, másrészt a magyar Alaptörvény is rögzíti a GMO-mentességet. Az aggodalom ezzel kapcsolatban viszont nem szűnt meg teljesen, mert az amerikaiak ragaszkodnak hozzá, hogy az állat- és növény-egészségügyi fejezetben legyen szó a modern technológiákról.
