Klaus Kinkel volt német alkancellár és külügyminiszter kijelentette; a Kelet-Európában kialakuló egyre feszültebb helyzet feloldása érdekében figyelembe kell venni azt a tényt, hogy a NATO lépései ténylegesen nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek Oroszország számára.
Kinkel korábban külügyminiszterként a Moszkva és Berlin közti kapcsolatok szorosabbra fűzésére tett lépéseket, és elmondása szerint most is ezt kellene tenni; az Oroszország és Németország – valamint Európa egésze – közt mind feszültebbé váló viszony ugyanis kizárólag annak köszönhető, hogy az Európai Unió következetesen ignorálja az orosz vezetők véleményét, a NATO pedig – mint azt Kinkel is kijelentette – “egyre közelebb kúszik Oroszország területéhez”.
Oroszország külügyminisztériuma korábban hivatalos közlemény formájában is kijelentette, hogy a NATO Oroszország bekerítésére törekszik – ami jelenleg abban nyilvánul meg, hogy fokozza katonai jelenlétét Kelet-Európában és a balti országokban, miközben mind nagyobb számú és kiterjedtebb hadgyakorlatok kezdődnek a térségben -, emiatt Oroszország arra kényszerül, hogy ennek megfelelő ellenintézkedéseket hozzon, az észak-atlanti szövetség jelentette biztonsági kockázatok ellensúlyozása érdekében. Az Európai Unió a konfliktus közepette nem veszi figyelembe keleti szomszédja aggodalmait, a megfogalmazott hivatalos válaszok skálája a teljes ignorálástól a háborús uszításig terjed, miközben az amerikai csapatok tovább özönlenek Kelet-Európába, és tucatnyi országban állandó katonai jelenlétet alakítanak ki az orosz határ mentén (balti országok, Kelet-Európa).
Az Egyesült Államok 2006-ban kezdte meg egy rakétavédelmi rendszer telepítését Kelet-Európába, közvetlen az orosz határ szomszédságában; Moszkva már akkoriban is kifejezte aggodalmait erre vonatkozóan, amit a NATO szintén figyelmen kívül hagyott, és a rakétapajzs létrehozásának szükségességét az iráni veszéllyel indokolta. Később a NATO vezetői hangsúlyozták, hogy a térségbe hozott amerikai fegyverek “nem irányulnak Oroszország ellen”. Később azonban a NATO-országok részéről az agresszív oroszellenes retorika vette kezdetét, amikor a rakétarendszer első elemei működni kezdtek – vagyis az észak-atlanti tömb kelet-európai katonai lehetőségeinek növekedésével egyre nyíltabban kezdett ellenséges politikát folytatni Oroszországgal szemben, ezzel nyilvánvalóvá téve a gyarmatosító szándékot.
Kinkel nyilatkozata azt mutatja, hogy Európában az oroszellenes propaganda ellenére is vannak józanabb politikusok, akik tisztában vannak azzal, hogy Kelet-Európában a NATO folytat expanziót, borította fel az erőegyensúlyt, a feszültség csökkentését pedig nem az orosz kormány külföldről történő megdöntésének útján kell elképzelni – hanem a másik fél véleményének meghallgatásával, kompromisszumra törekvéssel. Németország, Olaszország, és néhány kisebb európai ország politikusai kezdik megérteni, hogy a NATO működik agresszorként, de ez nem csak Oroszország, hanem Európa érdekeivel is ellentétes.
http://www.hidfo.ru/2016/01/haboru-helyett-a-masik-fel-megertesere-van-szukseg/
