Törökország politikája a közelmúltban számos indokot szolgáltatott arra, hogy Ankarával az Európai Unió ne számolhasson megbízható partnerként. Németország azonban – valamilyen oknál fogva – szemet huny a török külpolitika visszásságai felett, belpolitikájával kapcsolatban szintén kettős mércét alkalmaz.
A Deutsche Welle jelentése szerint, bár a német kormány tisztában van azzal, hogy a török államfő országa saját törvényeit és a nemzetközi normákat egyaránt sérti, de nincs más lehetősége, mint együttműködni vele. A német ellenzéki pártok hiába hangsúlyozzák, hogy Erdogan személyében egy bűnöző áll a török állam élén – akit az országban kibontakozó polgárháborús helyzet közepette háborús bűnösnek lehet tekinteni -, Németország saját politikájával önmagát hozta csapdahelyzetbe, melynek okán a Törökországgal folytatott együttműködésre kényszerül. Ellenzéki képviselők szerint az Iszlám Állam török kormány általi támogatása, és a kurd kisebbség elleni brutális megfélemlítési akciók bőven elegendő indokot szolgáltattak arra, hogy Európa beszüntessen mindenfajta együttműködést Törökországgal, fontolóra véve akár gazdasági szankciókat is. Ennek ellenére, Németország bevándorlás-politikájával maga teszi lehetetlenné, hogy Ankarát a valós helyzet figyelembevételével kezelje. Sebastian Kurz osztrák külügyminiszter rámutatott arra; az európai vezetők nem hajlandók tudomásul venni, hogy a tömeges bevándorlás leállítása elkerülhetetlenül erőszakos történésekkel jár. Irtóznak attól a gondolattól, hogy a migránsok ellen Európa határain brutális erővel kelljen fellépni, emiatt Törökországra hárítják a felelősséget, és egy a közelmúltban kötött paktummal gyakorlatilag Törökország kezébe adják a kontrollt Európa délkeleti határai felett. Ankara olyan hatalomhoz jutott ezzel a megállapodással, ami lehetővé teszi számára, hogy cselekedeteiben a törvényesség látszatát is messziről elkerülje, miközben ennek következményeként Európa irányából semmilyen következménnyel nem kell számolnia.
Karl-Heinz Brunner, a Szociáldemokrata Párt képviselője szerint “Erdogan folyamatos állami zaklatás alatt tartja a kurd kisebbséget, és eltörölte a szólásszabadságot. Efelől senkinek nincsenek kétségei.” Ennek ellenére a német kormány Törökországot és Szaúd-Arábiát egyaránt a stabilitás zálogának tartja a Közel-Keleten. A Deutsche Welle szerint Németország arra törekszik, hogy partneri viszonyban álljon mindkét országgal, mert ez az egyetlen lehetőség arra, hogy “ellensúlyozza a terrorszervezetek tevékenységét”, normalizálja a helyzetet, és megoldja a migrációs válságot; Törökországot gondolják horgonypontnak a közel-keleti helyzet egészének stabilizálásához, miközben egyértelművé vált, hogy Ankara az Európai Unión belüli érdekérvényesítésre használja a bevándorlással kapcsolatos paktumot, amivel további zsarolási potenciálra tett szert. Ugyanakkor, Roderich Kiesewetter német törvényhozó szerint Berlin annak okán működik együtt az európai értékeket semmibe vevő hatalmakkal, mert ezzel próbálja garantálni, hogy Oroszország és Irán nem veszi saját kezébe az irányítást a Közel-Kelet egésze felett, ami továbbra is az Európai Unió érdekövezetébe tartozik.
http://www.hidfo.ru/2016/01/visszajara-fordulhat-az-ankaraval-folytatott-kenyszeru-egyuttmukodes/
