Csaroda, Demecser, Gégény – Nem tudtam, hogy nevessek-e vagy sírjak, felháborodjak vagy derüljek-e a híren, amikor olvastam: egy férfi a Demecser és Gégény közötti földterületről negyven kilogramm gallyfát lopott.

lfa

Az illetőt egy polgárőr tetten érte, és azonnal értesítette a rendőrséget, így az elkövetőt hamarjában előállították a rendőrőrsre.
Micsoda hatalmas „bűncselekmény”, és micsoda rendőri együttműködés! Nem tudom, mennyit érhet pontosan 40 kg gallyfa, de szerintem jóval ezer forint alatt van az értéke. Ezzel szemben nem, vagy alig hallunk olyan ügyekről, ahol milliárdok tűntek el, emberéletek forogtak kockán… Több híres, de inkább hírhedt eset is eszembe jutott.
Ott volt például a Hajdú-Bét ügy, amit több mint 10 év után jogerősen lezártak bűncselekmény hiányában. A több száz károsult közül néhányan öngyilkosok lettek, mert kemény munkájuk ellenére földönfutóvá lettek! Felelős nincs, pedig több milliárd forint eltűnt, és emberek, családok százai mentek tönkre.
Így lesz a feketéből fehér
Vörösiszap-katasztrófa: több, mint 5 éve történt, de még elsőfokú ítélet sincs, és persze felelős sem… Tíz embert megölt a falvakra özönvízként zúduló vörösiszap, az államnak (vagyis a magyar adófizetőknek) pedig közel 40 milliárd forintjába került az újjáépítés, ehhez képest minden felelősségre vonható vezető szabadlábon van.
K&H ügy: több, mint 10 éve történt, az eltűnt pénz jóval 10 milliárd felett van. A bankvezér pedig ma is szabadlábon. Questor, Postabank, Baumag és hadd ne soroljam tovább…
A lényeg az egészben az, hogy milliárdos, több tízmilliárdos, embereket megkárosító, sokszor halálba kergető bűnözők szabadon és vígan élnek! Röhögnek a markukba, meg a károsultak arcába! És megy tovább a lánc, már évtizedek óta. A magyar igazságszolgáltatásról csak annyit, hogy ami néha a bíróságokon történik, az sok esetben még a jogszolgáltatásnak sem felel meg, az igazságszolgáltatásnak pedig a totális megcsúfolása!
A jogszabályokat a jogalkotók eleve úgy szerkesztik össze, hogy ahány ember olvassa, annyiféleképpen tudja értelmezni. Szóval van kiskapu bőven, és a fejeseket védő jogi képviselők ezeknek a kiskapuknak a kiskapuit is ismerik. Így lesz a feketéből fehér, a bűnözőből pedig ártatlan.
Eljön az igazság pillanata
Megnyugtató a tudat, hogy azért akadnak még lefülelt, felelősségre vonható, elítélhető bűnösök, így például az, aki 40 kilogramm gallyfát lopott! Az ilyen elkövetőre keményen le kell sújtani, úgy kell neki, hát nem tanulta meg, hogy lopni nem szabad? Nos, így élünk mi, egyszerű magyar állampolgárok ebben a nagy szabadságban és demokratikus jogállamban a XXI. század második évtizedében.
Én azért bízom benne, hogy egyszer eljön az „igazság pillanata”, a kérdés csak az, vajon mikor?
(szon)
 
Ő csorda számra tartja gyülevész
Szolgáit! éppenséggel mintha minden
Hajszála egy őrzőt kívánna; sok
Meránit, olykor azt hinné az ember,
Hogy tán akasztani viszik, úgy körül
Van véve a léhűtőktől, s mi egy
Rossz csőszt alig tudunk heten fogadni.
Ő táncmulatságokat ád szüntelen,
Úgy, mintha mindég vagy lakodalma, vagy
Keresztelője volna: és nekünk
Szívünk dobog, ha egy csaplárlegény az
Utcán előnkbe bukkanik, mivelhogy
A tartozás mindjárt eszünkbe jut.
A jó merániak legszebb lovon
Ficánkolódnak – tegnap egy kesej,
Ma szürke, holnap egy fakó: – nekünk
Feleség- és porontyainkat kell befogni,
Ha veszni éhen nem kívánkozunk
Ők játszanak, zabálnak szüntelen,
Úgy, mintha mindenik tagocska bennek
Egy-egy gyomorral volna áldva: nékünk
Kéményeinkről elpusztulnak a
Gólyák, mivel magunk emésztjük el
A hulladékot is. Szép földeinkből
Vadászni berkeket csinálnak, a-
Hová nekünk belépni nem szabad.
S ha egy beteg feleség, vagy egy szegény
Himlős gyerek megkívánván, lesújtunk
Egy rossz galambfiat, tüstént kikötnek,
És aki száz meg százezert rabol,
Bírája lészen annak, akit a
Szükség garast rabolni kényszerített.
(Katona József:Tiborc panasza)