Az indonéz fővárosban, Jakartában elkövetett merényletsorozatért a felelősséget a Daesh (Iszlám Állam) vállalta magára. A kivitelezés koncepciója azonban inkább a terrorszervezet hátrányára szolgál. A takfirista ideológia térségbeli támogatottságának és a rendelkezésre álló eszközöknek előre nyilvánvaló hiánya miatt a látványos brutalitás elmaradt. Felmerül a kérdés: ilyen körülmények között a Daesh miért vállalta fel mégis a támadást?

A támadásban részt vevő személyek pontos száma még nem tisztázott. A hét halott között az öt támadó mellett egy kanadai állampolgár, és az indonéz biztonsági erők egyik embere van. Két támadót élve fogtak el. A merénylők motorkerékpárokról, házi készítésű kézigránátokat dobáltak a városközpontban tartózkodó emberekre, és csőbombát robbantottak egy rendőrposztnál.

Indonézia a föld legnagyobb muszlim populációval rendelkező országa, és a világ negyedik legnépesebb államalakulata. Az Indiai-óceánt a Csendes-óceánnal összekötő stratégiai fekvése mellett (Malakka-szoros) a legnagyobb szigetország. A Jemaah Islamiyah által 2000-2005 között elkövetett merényletek óta az extremista iszlám ideológiájú szervezeteket az indonéz biztonsági erők a Szulavézi-sziget esőerdejébe szorították vissza, és mindent megtesznek annak érdekében, hogy ott is maradjanak. A nagyvárosokban és az indonéz szigetvilág más részein a biztonsági intézkedések következtében az iszlamisták azóta képtelenek a térnyerésre.

Az indonéz szakszolgálatok adatai szerint az országból összesen 500 állampolgár csatlakozott a Daesh szíriai és iraki műveletéhez. Ez a szám a több mint 200 milliós muszlim közösség arányában elenyészően kevés és azt mutatja, hogy még az indonéz társadalom radikális iszlamista rétege is elutasítja a Daesh ideológiai fennhatóságát. Ez a réteg ehelyett a lokálisan jelen lévő radikális csoportokat támogatja. A legjelentősebb ilyen csoport az al-Kaida helyi szárnyaként számon tartott Jemaah Islamiyah (JI). A JI a 2002-2005 közötti időszakban külföldi, az atlanti tengely országaiból érkező turisták által kedvelt üdülőhelyek, és az ausztrál követség ellen elkövetett öngyilkos robbantásos merénylet révén vált hírhedtté. A JI elutasítja a Daesht, és semmilyen együttműködést nem folytat vele indonéz területen.

Az indonéz rendőrség által a lefoglalt támadóeszközökről közzétett fotókon házi készítésű gránátok és csőbomba látható egy maroklőfegyver mellett. Ha a merénylők arzenáljában kizárólag ezek a fegyverek szerepeltek, akkor az azt jelenti, hogy a Daesh indonéz hálózata rendkívül kezdetleges, talán nem is létezik. A két élve elfogott  merénylő pedig bizonyíték arra, hogy a terroristák nem voltak egységesen készek saját életük feláldozására.

Az akciónak a Daesh eddigi merényleteivel ellentétben nem volt igazi brutális propaganda jellege. Az indonéz hatóságok az utóbbi időben a terrorszervezet lehetséges kibontakozásának megakadályozására az országba érkező ujgur extrém iszlamisták felderítésében és elfogásában a kínai szolgálatokkal kooperálnak. A Szulavézi belső központi területén a JI mellett a szintén az esőerdő mélyén működő Daesh szimpatizáns szakadár iszlamista csoportok (JAT, KOMPAK, Santoso) állományban, támogatottságban és fegyverellátmányban lekorlátolt lehetőségei a JI dominanciája és a biztonsági monitorozás miatt olyannyira szűkek, hogy műveleti kapacitásuk semmisnek mondható.

Indonéziát számos különböző népcsoport alkotja, és a közöttük fellépő erőszakos jellegű etnikai-vallási konfliktusok sorozata (Dili, Maluku, Sambas, Sampit, Walisongo) legutóbb a XX.-XXI. század fordulóján söpört végig az ország szigetein. A konfliktussorozat a központi kormányzat ellenőrzése alatt álló területek egy részének függetlenedésével zárult (Kelet-Timor), más területek nagyfokú autonómiát kaptak (Nyugat-Pápua, Aceh).

Fontos felhívni arra a tényre a figyelmet, hogy az indonéz területen a különböző etnikai-vallási vonalak mentén fellépő “függetlenedési törekvések” a volt Jugoszlávia területén zajló ugyanilyen jellegű folyamatokkal teljesen egy időben zajlottak, és mindkét esetben ugyanazon forgatókönyv szerint valósultak meg.

A történéseket felügyelő nemzetközi katonai erőstruktúra felállítása (SFOR-INTERFET) minden esetben a NATO atlanti tengely vezető országainak felügyelete alatt történt. Az SFOR létrehozásánál az USA adta a katonai potenciál nagyobb hányadát és a parancsnoki tisztet betöltő személyt, míg az INTERFET ausztrál vezetés alatt operált.

Az addigi államközösségek felbomlása után mind a Balkánon, mind az indonéz régióban bizonyos tiszta etnikai alapú területek kiváltak (Montenegro, Kelet-Timor) míg más ugyanilyen területeket továbbra is kényszerközösségbe kényszerítettek (Bosznia, Aceh, Nyugat-Pápua), megvetve ezzel egy újabb konfliktus kibontakozásának lehetőségét, és egy későbbi ismételt beavatkozás alapjait.

Indonézia esetében ezek a kényszerközösségek időzített bombaként ketyegnek. Az indonéz kormányzat nyomás alá helyezésére elég az ilyen típusú közösségek egyetlen tagját megtámogatni egy a mostani jakartai történés által előidézett instabilitás okozását feltételező helyzetben. Az indonéz régió számos ilyen kényszerközösségből áll, és az első nagyobb dominó felborítása után a függetlenedési törekvések helyi erőszakcselekményei, és az arra a központi kormányzat által adott szükségválaszok viharos gyorsasággal söpörnek majd végig a szigetvilágon. Ezt a folyamatot az atlanti geopolitikai blokk egy újabb beavatkozási jogalapként tüntetheti fel. Ennek a lehetőségnek a valószínűségét bizonyítja, hogy az Ausztrál Haditengerészet gyorsított ütemben hajtja végre flottája teljes modernizációját, melynek első lépcsőjében a pontosan ilyen földrajzi környezetben végrehajtandó beavatkozásokra tervezett Canberra osztályú helikopter hordozó anyahajóból 2015 decemberében üzembe helyezték a másodikat is. A két hordozón kívül három Hobart osztályú légtérvédelmi irányított rakétaromboló építés alatt áll, és a tervek szerint 11 db épül majd összesen ebből a típusból, ami az ausztrál partszakasz lefedésére elegendő kapacitás többszöröse.

Eközben az indonéz központi kormányzat felmérve az atlanti tengely távlati geopolitikai stratégiájában a szigetországnak szánt szerepet, tárgyalni kezdett Washingtonnal. Joko Widodo elnök október végi washingtoni látogatása során kifejezte Indonézia csatlakozási szándékát a TPPI-hez és haditechnikai együttműködést kötött Japánnal. A védelmi kiadások tervezett megduplázása helyett annak csökkentését határozta el a kormányzat a 2016-os évben, és ez a tervezett orosz Szu-35 flottavásárlás biztos meghiúsulását jelenti. Emellett az amerikai légierő indonéz területi kapacitásainak növeléséről is megállapodás született.

Mindezt figyelembe véve látható, hogy a mostani jakartai támadás egyetlen geopolitikai nyertese szintén az USA, amely a központi indonéz kormányzatra való nyomásgyakorlás céljára próbálja felhasználni a merénylet által előidézett bizonytalansági faktort. A központi kormányzat atlanti blokk melletti elköteleződését jelző lépésektől függetlenül az ausztrál flotta rohamos léptékű újrafegyverzése, és a régióban fellépő vallási-etnikai feszültségek törésvonalainak elmélyítése egy Indonézia megroppantására irányuló távlati terv részei. Ennek a tervnek az alapjai a hasonló koncepciójú balkáni újrafelosztással együtt kerültek lefektetésre, és bármikor aktivizálhatók. Az önálló indonéz pólus, mint regionális tengeri hatalmi tengely felemelkedése megakadni látszik, és a stratégiai fekvésű, negyedik legnépesebb ország így egyelőre nem képes kilépni az atlanti tengely nyomása alól. Ez a Kína szempontjából létfontosságú Malakka-szoros feletti közvetlen vagy áttételes amerikai ellenőrzés és a Fülöp-szigeteken tervbe vett amerikai katonai bázisok újranyitásával együtt a Kínára irányuló geopolitikai nyomás fokozását szolgálja, és nagyban fékezi a multipoláris világrend kialakulásának folyamatát a délkelet-ázsiai térségben.

http://www.hidfo.ru/2016/01/indoneziaban-is-tuleleseert-kuzd-az-egypolusu-vilagrend/