Mélységesen fel vagyok háborodva!
Az elmúlt időkben több alkalommal is tapasztalhattuk, hogy annak ellenére, hogy rengeteg probléma van az országban, az aktuális ( és a mindenkori) vezetés ahelyett, hogy hatékonyan és hasznosan avatkozna be, és támogatná az önzetlen lakosság önsegélyezését, ahelyett hazugsággal, statisztikákkal, elhallgatással “oldja meg” ezeket a gondokat. Ráadásul akadályozza azokat is, akik legalább tennének valamit.
Ahogy Mark Twain fogalmazott: “A hazugságnak három fajtája létezik: hazugság, szemérmetlen hazugság és a statisztika.” (növekvő mértékű súlyosság szerinti sorba szedve)
Ez annál is felháborítóbb azon túlmenően, hogy miközben mindegyik kormányzó elit és tettestársai magukat fényezve hazudoznak, hogy gátlástalanul, nyíltan vagy csalárdan foszthassák ki a lakosságot saját gazdagodásukért, aközben megpróbálják elhitetni velünk, hogy mindezt a mi érdekükben teszik, és hogy minden intézkedésük milyen óriási segítség nekünk.
Csak megjegyzem, a sok-sok pozitívnak tűnő intézkedés végeredménye valahogy számunkra mindig negatívummá válik. Amikor egyik kezükkel látszólag adnak, akkor a másikkal ennek akár többszörösét veszik el tőlünk. Azt gondosan eltitkolják, hogy valójában mibe kerül a lakosságnak egy-egy ilyen bűvészmutatványuk. Ha mindennel tisztességesen elszámolnának, akkor kiderülne, hol landol a valódi haszon.
Listát írhatnék a futószalagon gyártott sledrián törvény-, vagy átverős intézkedéshalmazok veszélyes és káros következményeiről, mely a lakosság túlnyomó többségét sanyargatja, mi több ellehetetleníti.
Annak ellenére, hogy a képmutató kormányzat és önkormányzat letagadja a lakosság sosem látott, s egyre több családot érintő elszegényedését, kiveri a szemünket a nyomor, mellyel lépten-nyomon találkozunk, vagy a fokozatos elszegényedés állandó pénzhiány, melyet magunk is megtapasztalunk.
A városokból, a közterületekről eltávolították a mély-szegényeket, a hajléktalanokat, a koldusokat. Mindazokat, akik már saját erejükből soha többé nem élhetnek emberi életet, sőt már a puszta létük is veszélybe került. Azonban az, hogy igyekeznek őket szem elől eltüntetni, nem jár együtt a gond biztonságos és kielégítő megoldásával, de még a puszta létük megmentésével sem.
Azzal, hogy megfagyasztják, és sok más indirekt módszerrel (egészségügyi ellátás, rendszeres munkalehetőség, lakhatás, stb. megvonása) pusztítják a népesedő tábort és tizedelik a maradékot, ráadásul még újra is termelik ezt a réteget.
Valamikor azt mondták szüleink, “tanulj fiam, hogy boldogulj az életben” ma azt látjuk, hogy a nemcsak a tanulatlan, de a szakmával, diplomával rendelkező munkanélküliek száma is folyamatosan nő. (kivéve a statisztikákban)
Erre a kormány válasza: a külföldre kényszerítés, a regisztrálatlanság és hamis statisztikák. Így azokat is, akik tudnának dolgozni (noch dazu) adót is fizetni előbb munkanélkülivé, majd hajléktalanné végül pedig hazátlanná teszik.
A statisztikai átlag tartalmazza a több százezer és több millió forintos, bevételűeket és a nincsteleneket is.
Fentieket előrebocsájtva a szöveg verte ki a biztosítékot, melyet az “Ilyen nincs a földön” címmel egy éve megjelent írásban olvastam, ugyanis hasonló jellegű gyáva halogató technikát mind a mai napig tapasztaljuk, és nem csak az ételosztások alkalmával. (pl. az idei bezárt győri jótékonysági sütemény vásár alkalmával)
Maga a hír nem újdonság, hiszen nem ez az első alkalom, hogy a hatalom valamely eszközzel pl. önkormányzati segítséggel, megakadályozza a neki nem tetsző lakossági segítségnyújtásokat, egyebek közt az ételosztásokat. Nem, ezen már meg se lepődünk, – média eszközével sajnos lassan ezt is az ingerküszöb alá nyomják. Ellenben azon nemcsak meglepődünk, de fel is háborodunk, amikor a valódi okot valaki kimondja:
“Fiatalember, nem fog az ételosztáshoz engedélyt kapni, jobb, ha előre szólok, mert a kormány nem akarja, hogy az emberek annyi szegény embert lássanak az utcán egy helyen.”
“Ezt kaptuk utasításba, nem adhatunk engedélyt az ételosztáshoz köztereken.”
“Nem utasítják el, fiatalember, hanem elnapolják a döntést határozatlan ideig”
Az olyan esetekben mikor az önkormányzatoknak nem kell a zsebébe nyúlniuk, hogy a segítség oda kerüljön, ahová szükséges, – hiszen ismét nem a “sajátjukból” áldoznak a jó ügyre -, nem a PR-t és nem polkorrektséget kéne szem előtt tartaniuk. Mondjuk más esetekben sem!
Nos, ilyen valóban csak egy menthetetlenül liberális áldemokráciában történhet meg!
Bár nem csak ilyen, hanem még ilyenebbek is.
Azért meg különösen elszomorító, mert az önkormányzatok, akiknek deklarált feladatuk a helyi lakosság érdekeinek kiszolgálása és felügyelete, mégis csekély számú azon önkormányzatok száma országszerte, ahol a lakosság többségének elvárásai és igényei szerint tennék a dolgukat, akár egy szűk kör érdekivel szembemenve is.
