Az EU és az USA között folyó szabadkereskedelmi tárgyalások, illetve a Transzatlanti Kereskedelmi és Befektetési Partnerség (Transatlantic Trade and Investment Partnership, TTIP) célja a kereskedelmet és beruházásokat nehezítő akadályok leépítése a két fél között. Bár az EU és USA közötti kereskedelemben az agrártermékek részesedése csupán 5-6 százalék, az ezekkel kapcsolatos egyeztetéseket és találgatásokat kiemelt figyelem övezi. Sokan attól tartanak ugyanis, hogy a megállapodás igazi vesztese pont Európa agrárszektora lesz, miközben az egyezmény elsősorban az EU-nak sürgető, mivel az USA a Csendes- Óceáni Partnerségi Egyezmény (TPP) aláírásával már jelentős sikereket ért el. A TPP Obama elnökségének szép zárása lehet, és a 2016. évi elnökválasztás miatt a TTIP könnyen háttérbe szorulhat, ez pedig az EU lemaradásával fenyeget.
A TTIP-tárgyalások 2013 júliusában kezdődtek. Céljuk az EU és az USA között fennálló kereskedelmi és beruházási akadályok leépítése. A tárgyalások tizenegyedik fordulójára 2015 októberében került sor, ennek fókuszában azonban nem agrárkereskedelmi kérdések álltak. Ezekről, tekintettel érzékenységükre, valószínűleg csak az utolsó fordulókban igyekeznek majd egyezségre jutni a felek. Az egyezmény megkötésének ideje egyelőre megjósolhatatlan.
A TTIP jelentőségét mi sem érzékelteti jobban, mint hogy az EU és az USA együtt a globális GDP több mint felét realizálja, egymás között lebonyolított áruforgalmuk a világ összes áruforgalmának több mint 30 százalékára tehető, egymásnak nyújtott szolgáltatásaik értéke pedig a világ szolgáltatáspiacából több mint 40 százalékot képvisel.
Európa lemaradhat
A TTIP tető alá hozása elsősorban az EU számára sürgető, hiszen az USA időközben a Csendes – Óceáni Partnerségi Egyezmény (TPP) aláírásával közvetlenül a TTIP tárgyalások utolsó fordulója előtt már jelentős sikert könyvelhetett el. A TPP keretében körvonalazódó szabadkereskedelmi övezet ugyanis, amelynek tagjai az USA mellett Kanada, Mexikó, Chile, Peru, Japán, Szingapúr, Vietnam, Malajzia, Brunei, Ausztrália és Új-Zéland, várakozások szerint rövid időn belül a világ leggyorsabban növekvő gazdasági integrációja lesz. A TPP nyélbe ütése Obama elnökségének szép zárása lehet, és a 2016. évi elnökválasztás miatt a TTIP könnyen háttérbe szorulhat, ami az EU lemaradásával fenyeget.
Nem véletlen, hogy elemzők az EU és a TPPből kimaradt Kína között a kereskedelmi és beruházási akadályok leépítésére irányuló törekvések előtérbe kerülését valószínűsítik. Az EU és az USA közötti kereskedelemben a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek részesedése az energetikai berendezések, gépjárművek, gyógyszerek és egyéb ipari termékek mögött nem jelentős, mindössze 5-6 százalékra tehető. Ennek ellenére az ezekkel kapcsolatos egyeztetéseket és találgatásokat kiemelt közfigyelem övezi, ami az EU helyzetét alaposan megnehezíti, hiszen nemcsak a tárgyaló partnerrel szemben kell érvényesítenie érdekeit, hanem tagországainak polgárai és politikusai felé is folyamatosan bizonygatnia kell, hogy megfelelően képviseli az európai érdekeket és értékeket, és biztosítja a transzparenciát a tárgyalások során.
A mezőgazdasági és élelmiszeripari termékekre érvényben lévő importvámok nem tekinthetők magasnak, ezért a hangsúly nem is elsősorban a vámok további csökkentésén, hanem inkább a kereskedelmet hátráltató, úgynevezett nem vámjellegű akadályok (NTB) leépítésén van, amelyekről az egyezkedés a TTIP-tárgyalások legnehezebb fejezete.
Klóros csirke, hormonkezelt marha
Több olyan súlyos „tétel” van, amelyre az egyik tárgyalófél úgy tekint, mint NTB, miközben az a másik számára tárgyalási alapot nem képező standard. Ilyen többek között a növekedési hormonok használatának vagy a csirkehús klórozásának tiltása az EU-ban. Rengeteg vita forrása néhány látszólag csekély különbség: például az EU-ban bármilyen szer vagy eljárás alkalmazása tiltott, ha nincs egyértelmű tudományos bizonyíték annak ártalmatlanságára, míg az USA-ban csak akkor lép életbe tiltás, ha a káros hatásról tudományos bizonyíték áll rendelkezésre. Az USA ezért megengedőbb bizonyos szerek vagy eljárások alkalmazása terén.
A TTIP megkötésétől a GDP és az össztársadalmi jólét növekedését remélik mindkét tárgyaló félnél. Az élelmiszer-gazdaság külkereskedelmének aspektusából: többnyire az EU USA-ba irányuló kivitelének növekedésével számolnak elsősorban tejtermékekből (sajtok), borokból és más alkoholtartalmú italokból, valamint cukorból. Ugyanakkor az EU valószínűsíthetően több marhahúst, baromfihúst, üzemanyagcélú etanolt és közepes minőségű búzát importál majd az USA-ból.
Mivel az EU egyes tagországaiban az élelmiszer-gazdaság külkereskedelmének makrogazdasági súlya más és más, ezért az e várakozásokkal kapcsolatos álláspontjuk is igen különböző. Abban viszonyt egyetértenek, hogy a kereskedelem liberalizálása mellett elengedhetetlen a szabályozás konvergálása, egyébként az EU termelői versenyhátrányba kerülnek az uniós előírásoknak (állatjólét, környezetvédelem stb.) való megfelelés extraköltségei miatt.
Magyarország rosszul jöhet ki az egyezményből
És hogy érinti mindez Magyarországot? Magyarország USA-ba irányuló mezőgazdasági és élelmiszeripari kivitele nem számottevő, 2014-ben mindössze 44,5 millió dollárt tett ki, miközben 48,2 millió dollár értékben hozott be ilyen termékeket az észak-amerikai országból. Egyelőre úgy tűnik, hogy a TTIP megkötése ugyan érdemben nem érinti a belpiacot, hatása közvetett módon a magyarországi termékek európai uniós exportpiacain jelentkezhet. Az Agrárgazdasági Kutató Intézetnél (AKI) készült elemzések alapján valószínűsíthető, hogy bizonyos áruféleségeknél, mint például a marhahús, a konzerv csemegekukorica, a bioetanol vagy az izoglükóz, akár már a vámok leépítése érezhető lenne a magyarországi exportteljesítményben.
Ugyanakkor számos olyan termék, illetve árucsoport van, amelynél sem a vámok, sem az NTB eltörlése nem okozna jelentős változást: vagy azért, mert ezek európai piacain más versenytársak dominálnak (például gabonafélék, baromfihús), vagy azért, mert az európai termelés szerkezete, illetve a termékek minősége más (például olajnövények, bor).
