Egy amerikai lobbista el akarta intézni, hogy Magyarországon hozzanak egy az őt fizető cég számára kedvező törvényt. Nem sikerült neki. Az Egyesült Államok emiatt kitiltott valakiket, de nem mondják meg, kiket. Erre egy ellenzéki párt egy egész kampányt épített, a pártokat és újságíróikat pedig feltűnően nem érdekli, hogy amerikai cégek törvényeket akarnak hozni Magyarországon.

Az ügyészség vádat emelt egy egyelőre bizonytalan kilétű személy ellen, aki azt ígérte egy amerikai vállalatnak, hogy 2 milliárd forintért cserébe el tudja intézni az általuk várt törvénymódosítást. A főügyész elmondása szerint egy Magyarországon jelen lévő amerikai étolajgyártó cég, a Bunge szenvedett a piacon sebesen terjedő áfacsalt étolajok miatt, emiatt felkért egy lobbistát, hogy járjon közben az étolajáfa 27%-ról 5%-ra csökkentése érdekében, mert az értelmetlenné tenné az áfacsalást. A lobbista által felkeresett személy – a későbbi vádlott – közölte; kétmilliárd forintért elintézi a kívánt törvénymódosítást – mire az amerikai cég természetesen azonnal hátat fordított a kétes ügyletnek, és jelezte a nagykövetségnek, hogy itt korrupció zajlik.

Látható; ebben a történetben az amerikai cég a makulátlan szőke herceg fehér lovon, aki korrupciós ügyletbe még véletlenül se keveredik, sőt mi több, a korrupció bármely formája elűzi őt, mint fény a sötétet. A nyugati világ felvilágosult makulátlansága találkozott a korrupt félbalkáni magyarokkal. A sajtó pedig – balliberális és jobboldali egyaránt – megelégszik ezzel a magyarázattal. Pedig felmerülhetnek olyan kérdések, mint:

  • Amerikai lobbisták rendszeresen megkeresnek befolyásos személyeket, hogy elintézzenek egy törvénymódosítást Magyarországon, és a sajtó ezt nem tartja említésre méltónak?
  • Ezek a lobbisták általában milyen ellenszolgáltatást adnak, amikor épp hozni akarnak egy törvényt Magyarországon? Konkrétan ebben az esetben, kinek és mit intézett volna el az amerikai vállalat lobbistája, hogy cserébe meghozza az általa várt törvénymódosítást?
  • Adnak-e egyáltalán az amerikai üzletfelek valamilyen anyagi ellenszolgáltatást, vagy Magyarországon vannak olyan vezetők, akik amerikai cégek kérésére feltétel nélkül elintézik egy törvény megszavaztatását?

Kétmilliárd forintért törvényeket árulni – az valóban korrupció. Emiatt is emeltek vádat a vádlott ellen. Tehát, miután a vádemelés megtörtént, és folyamatban van az ügy kivizsgálása, ennél sokkal égetőbb kérdéseket is fel kell tenni.

  • Ez egy normális, elfogadott dolognak mondható ma Magyarországon, hogy amerikai vállalatok számukra kedvező törvényeket íratnak a magyar törvényhozókkal, az országgyűlés pedig megszavazza?

Egyelőre úgy tűnik, a jobboldali ellenzék számára sem zavaró tényező, hogy egy amerikai vállalat akar a mi hazánkban törvényeket hozni. Apáti István, a Jobbik alelnöke szerint a kormány működését jellemzi, hogy mindennek és mindenkinek megvan az ára. Ha valaki bizonyítottan korrupt, minden bizonnyal a párttársai is korruptak. Kiterjesztenék a korrupciós botrányt a politikai ellenfélre, miközben az amerikai cég által jelzett eredeti probléma – vagyis, hogy rengeteg vállalkozás elcsalja az áfát -, kivizsgálatlanul marad. Pedig az ügy akár egy olyan kérdést is felvethet:

  • melyik politikus cége érintett áfacsalásban, és kin keresztül intézi el, hogy ezért büntetlen maradjon?

Ez egy kényes, nem csak a piacszerzésben érdekelt amerikai céget, hanem a magyar nemzetgazdaságot is érintő probléma, hiszen amennyi pénzt a cégek elcsalnak, annyival korlátozzák az állam mozgásterét. Az ügynek emellett nagyon lényeges vonatkozása – amit az ellenzék érthető okokból nem tesz szóvá -, hogy amennyiben az amerikai cégnek tudomása van arról, hogy valamely magyar vállalatok elcsalják az étolajáfát, ezekről miért nem tesz bejelentést? Az említett vállalatnak – Bunge – láthatóan bűncselekményekről van tudomása, ennek ellenére nem tett feljelentést, hanem kerülő-úton, egy lobbistán keresztül akar törvényt hozni Magyarországon.

Amennyiben az Egyesült Államok hozzá akarna járulni ahhoz, hogy a piaci ellenfelek ne kerülhessenek áfacsalással előnyösebb helyzetbe, nyíltan közölhetné, hogy melyek azok a vállalatok, amelyek tudomásuk szerint törvénytelenül működnek (bizonyítékkal, hogy az ügyben eljárás indulhasson).

  • Amennyiben az Egyesült Államok le akarna számolni az őket – állítólag – zavaró korrupcióval, nyíltan közölhetné azoknak a nevét, akiket korrupciós ügyletek miatt kitiltott – ezáltal azon információkat is nyilvánosságra hozná, hogy az egyelőre meg nem nevezett személyek milyen korrupciós ügyletekben érintettek (tehát bizonyítékkal támasztaná alá a vádakat).

Ennek ellenére az Egyesült Államok nem szolgáltat információkat se a törvénysértő módon működő piaci ellenfelekről, se a kitiltott személyek korrupciós ügyleteiről, inkább elhallgatják az általuk bevallottan ismert bűncselekményeket. Mivel konkrét információt nem hoznak nyilvánosságra, érdemes feltenni a kérdést:

miért nem teszik, és mikor fogják mégis megtenni?

Az ügyészség által adott információk szerint ebben a korrupciós ügyben a nyomozást 2014. október 21-én rendelték el, a vádirat pedig 2015. december 11-i. A konkrét ügyről megjelenő információkat az ellenzék láthatóan arra használja, hogy visszahivatkozzon a “kitiltási botrányra”, majd találgatásokba bocsátkozzon, hogy vajon kit tiltottak ki az amerikaiak. Ez némileg megmagyarázza, miért nem mond az Egyesült Államok konkrét neveket:

  • ameddig nem ismert a kitiltott személyek neve, az ellenzéki pártok ebből politikai előnyt tudnak kovácsolni. A kitiltott személyek nem megnevezését az Egyesült Államok éveken át politikai nyomásgyakorlásra tudja használni, aminek hatékonysága annál nagyobb, minél közelebb vagyunk időben az országgyűlési választásokhoz.

Washington egészen a választásokig a címlapokon tudja tartani a “valakit kitiltottunk, de nem mondjuk meg, kit”, témát, míg végül – közvetlen a választások előtt – közölheti a neveket, és ezzel előidézheti egy olyan kormánypárt bukását, amivel szemben láthatóan nyomásgyakorláshoz kell folyamodnia (vagyis nem mindenben szolgálja ki az amerikai külügyi érdeket). Eközben a napnál is világosabb, hogy amennyiben az Orbán-kormány újra minden téren és feltételek nélkül teljesíti az amerikaiak követeléseit, nem fognak nyilvánosságra jutni a nevek, a liberális sajtó és a jobboldali ellenzék egyaránt hiába várakozott a nagy korrupciós botrányra. Pedig – tekintve a Jobbik jelenlegi retorikáját – láthatóan ezzel számolnak.

Apáti bírálta, hogy nem tudni, a kitiltottak közt vannak-e a NAV-elnök munkatársai vagy Habony Árpád – és ezt egészen a választásokig folytathatják, különböző kormányközeli személyeket megnevezve -, tehát az Egyesült Államok egy éveken át használható politikai fegyvert szolgáltat azzal, hogy nem közli a kitiltott személyek nevét. A politikus azt mondja, “ha igazak a feltételezések, akkor ebbe a kormánynak bele kell buknia” – de mikor derül ki, hogy igazak-e a feltételezések? Minden bizonnyal a választások előtt. Hogy mindeközben bizonyos cégek továbbra is büntetlenül áfát csalnak, a magyarországi törvények pedig néha amerikai lobbisták “közbenjárására” születnek, azzal továbbra sem foglalkoznak a pártok, a fővonalú média pedig inkább nem feszegeti a kérdést. Ezidáig pontosan hány törvény született Magyarországon amerikai lobbisták” közbenjárására”, és ezek ellentétben álltak-e a magyar nemzeti érdekkel? Kik és milyen juttatásokat kaptak azért, hogy a lobbistákat fizető amerikai vállalatok kedvéért meghozzanak bizonyos törvényeket Magyarországon?


http://www.hidfo.ru/2015/12/amerikai-lobbistak-torvenyeket-iratnak-magyarorszagon/