Égi édesanyánk könnyező figyelmeztetése után következik a Nagy Figyelmeztetés, majd 100 nap olyan keresztényüldözés, amilyen még nem volt a világon, aztán elragadtatva a 4 év alattiak és a mennybe tartozók, a többiek haladnak az utolsó ütközet felé
Tegnap sem lankadt Szíriában a latorirtási hév a kormányhadsereg és a velük szövetséges-zömmel kurd-milíciák köreiben. A levegőből a már megszokott orosz-szír légipáros támogatásával folytatódott a féregirtás.
Salma térségében a szír kormányerők egészen a török határvonalig nyomultak, és megkezdték egy “hídfőállás” létesítését, amelyből hozzáláthatnak a határmenti szír területek teljes latormentesítéséhez. A műveletekben a kurd milíciák komoly segítséget nyújtottak a hadseregnek.
A harcok során seregnyi “elszánt és bátor” martalóc esett “Asszad hős katonái” fogságába. Úgy bizony! Fogolyként nem győzik dícsérni a kormánykatonákat.
Más martalócok orvosi és kórházi segítség után könyörögnek
Komoly taktikai sikerként könyvelik el a szír kormánycsapatok Marj al-Sultan repülőterének az elfoglalását. Túl azon, hogy alaposan megritkították a “Dzshehbat en Nusra” és “Jaish al-Islami” nevű féreghordák latorállományát, egy olyan légibázist szereztek vissza, ahonnan a súlyosan pribékfertőzött Al Huta (ami Damaszkusz közelében fekszik) kitakarítási műveleteinek légi támogatása is megoldható.
A Szíria északkeleti részén fekvő Esh-Shaddad városánál “belehúztak” az amerikaiak is a háborúba. Nagy mennyiségű muníciót dobtak le az általuk favorizált “mérsékelteknek”. Szépséghibája a dolognak csupáncsak annyi, hogy arrafelé “mérsékelteket” mostanság senki emberfia nem látott. Dzsihadistákat annál többet. Azok pedig köszönik szépen az ellátmányt! Épp idejében érkezett.
