Égi édesanyánk könnyező figyelmeztetése után következik a Nagy Figyelmeztetés, majd 100 nap olyan keresztényüldözés, amilyen még nem volt a világon, aztán elragadtatva a 4 év alattiak és a mennybe tartozók, a többiek haladnak az utolsó ütközet felé

Armageddon nyomában

Armageddon nyomában

1750 milliárdnyi túlárazás felett szemet hunytak Magyarországnak

2015. december 08. - Andre Lowoa

kk

Az Európai Bizottság ellenőrző szervei a vezetői interjúk alapján 20 százalékos tűréshatárt alkalmaztak a túlárazások megítélésénél, azaz az EU körülbelül 1600 milliárd forintnyi túlárazás felett hunyhatott nekünk szemet a most záruló uniós időszakban – kalkulálható ki a Transparency International Magyarország (TIM) által készített közelmúltbeli átfogó korrupciós jelentésből. Ez a becsült túlárazás és a kormány maximális forráslehívásra való törekvése az anyag szerint már eleve magában hordozta a korrupció veszélyét, miközben a közbeszéd csak arról szólt, hogy sikerül-e az összes EU-forrást lehívnunk. A 2014-2020-as uniós ciklus kapcsán arra a veszélyre mutat rá a jelentés, hogy mivel több mint duplájára nő a közvetlen gazdaságfejlesztésre fordítható források aránya, ez erőteljes abszorpciós nyomást fejt ki, ami így növeli a korrupciós kockázatokat.
A TIM átfogó anyagának főbb megállapításai:
A korrupciós érzékelési index (CPI) alapján Magyarország világviszonylatban közepesen korrupt országnak tekinthető, azonban a saját régióján belül a mezőny végén helyezkedik el.
Magyarország 2007 és 2020 között évente a GDP-je több mint 3,5%-át kapja az EU-tól, ami sokkal nagyobb a német Marshall-terv 3 évre járó, a GDP évi 2%-át kitevő segítségnél
A TIM kimutatása szerint a régi EU-ciklusban a gazdaságfejlesztésre fordított források aránya 24% volt és ez nő meg a kormány tervei szerint 60%-ra, ami az abszorpciós nyomás miatt növeli a túlárazás és ezáltal a korrupciós kockázatok veszélyét
Az anyag szerint az uniós források felhasználásának rendszerébe beépül egy minden szereplő által elfogadott, a megvalósuló fejlesztések túlnyomó többségében érvényesülő járadék.
Számos jelből jól látszik, hogy az itthoni szervek nem jeleskednek a túlárazási, illetve a korrupciógyanús ügyek felderítésében, hiszen egyetlen ilyen esetet sem jelentettek az EU Csalás Elleni Hivatalának
A 2014-2020-as időszakra érvényes jogszabályi környezet és az új szervezeti rendszer a korrupciós kockázatokat is központosította.
Utóbbival együtt is igaz, hogy a közbeszerzéssel kapcsolatos korrupciós és csalási kockázatok nagy része az uniós források felhasználásáért felelős intézményrendszer keretein kívül jelenik meg.
Rengeteg pénzt kaptunk, de mire jutottunk vele?
Nagyobb, mint a Marshall terv…
Magyarország jelentős mértékű fejlesztési forráshoz jutott uniós tagságának első költségvetési ciklusában. A korábbi nagyszabású Marshall-terv keretében Németország nyugati része az akkori éves GDP mintegy két százalékának megfelelő forrást kapott egy három éves időszakra elosztva – mutat rá a TIM anyaga. Magyarország 2007 és 2020 között a jelenleg egy év alatt megtermelt GDP-je közel 60 százalékának megfelelő összeget kap fejlesztési célra az Európai Unió költségvetéséből, ami évente a GDP-hez viszonyítva több mint 3,5 százalékot jelent.
Bár ezt az összeget csak fejlesztések finanszírozására használhatjuk fel, de megállapíthatjuk, hogy bizonyos területeken minden korábbinál lényegesen több elkölthető és elköltendő pénz áll rendelkezésünkre. Ez a helyzet magában hordozza a túlárazást és számottevően megnöveli a korrupció lehetőségét, illetve veszélyét – hívja fel a figyelmet a TIM.
A tanulmányból kiderül, hogy a 2007-2013-ra vonatkozó tapasztalat alapján a forrásbőség Magyarországon óriási abszorpciós nyomást okozott, ami háttérbe szorította a hatékonyság szempontjait, illetve már nem feltétlenül a minőség, hanem a mennyiség számított. A tanulmány ezzel összefüggésben kifejti, hogy a hazai fejlesztési programok hatékonysága általában alacsony. Ennek egyébként egyfajta tükörképe lehet az, hogy a beömlő források ellenére stagnált, illetve romlott az ország nemzetközi versenyképessége.
Beömlő EU-támogatások és romló versenyképesség
Jó példa erre a vállalkozásoknak nyújtott állami támogatások, hiszen az elmúlt bő egy évtizedben az uniós átlag 2,7-szeresét fordította vállalatok állami támogatásra, miközben versenyképességi mutatói az átlagnál gyengébben alakultak.

Románia a 47., Magyarország pedig a 48. helyen stagnált a svájci IMD 2015-re érvényes versenyképességi listáján, közben a szlovénok 6 helyet javítva a 49. helyre, a görögök pedig 7 helyet javítva az 50. helyre jöttek fel. A régiós országokat tekintve a legjobban a litvánok állnak: 6 helyet javítva a 28.-ra jöttek fel, őket a csehek követik (4 helyezést javítva) a 29. helyen. Az észtek a 31. helyen láthatók, a lengyelek 3 helyet javítva a 33.-ra jöttek fel, viszont érdekes, hogy a lettek 8 helyet rontva a 45.-re zuhantak vissza. A szlovákok 1 helyet rontva még mindig megelőznek minket a 46. helyezésükkel. A régiós országok közül mögöttünk csak a szlovénok (49. hely), a bolgárok (55. hely), illetve a horvátok (58. hely) láthatók.
A Világbank Doing Business versenyképességi rangsorában az új módszertan szerint a 40. helyről idénre a 42. helyre csúsztunk vissza, amelynek hátterében az áll, hogy a 10 fő szempontban Magyarország egy esetben javított egy helyet, három tekintetben nem történt változás, míg hat esetében romlott a magyar helyezés.
A tanulmány rámutat arra a fontos szempontra is, mely szerint a jelenlegi, 2014-2020-as programozási időszak forrásainak 60 százalékát közvetlen gazdaságfejlesztésre akarja fordítani a kormány, míg az előző, 2007-2013-as periódusban ezek aránya az ő adataik szerint csak 24 százalék volt (a kormány rendszeresen 16 százalékot mond). A közvetlen gazdaságfejlesztési források arányának és összegének ilyen jelentős növelése ezen a területen nagyon felerősíti az abszorpciós nyomást, ami hozzájárul a korrupciós kockázatok fokozódásához – mutat rá a TIM anyaga.
El kell költeni, akár túlárazással is
A tanulmány szerint az, hogy a magyar kormány az EU-tól érkező források maximális felhasználására törekszik, nő annak a veszélye, hogy központosítva zajlik a projektek túlárazása. Leegyszerűsítve arról van szó: a forrásfelhasználás egyetlen kiemelten kezelt kérdése az, Magyarország el tudja-e költeni az uniós pénzt, aminek elérésében segíthet a túlárazás is. Éppen emiatt a TIM szerint 2007 és 2013 közötti időszakban rendszeresen túlárazták az uniós projekteket.
A vezetői interjúk alapján a tanulmányból kiderül, hogy az Európai Bizottság ellenőrző szervei a túlárazások megítélésénél egy körülbelül 20 százalékos mértékű tűréshatárt alkalmaznak, igaz ezzel a kis mértékű csalások felett is szemet hunyhattak. Mivel a 2007-2013-as ciklusra mintegy 8700 milliárd forintnyi forrás állt az ország rendelkezésére, ebből az adódik, hogy mintegy 1600 milliárd forintnyi túlárazást nézhetett el nekünk az EU.
Az uniós ellenőrzések akkor eredményeznek az ország számára pénzügyi korrekciót, ha a túlárazások kirívóan magasak, de ezt igyekeztek elkerülni a hatóságok, és így rendszerszinten egy 15-25 százalékos túlárazás intézményesülta tanulmány szerint.
Mit jelent a korrupció?
A korrupció során a szereplők bizonyos csoportja gazdasági előnyt szerez ellenszolgáltatás nélkül, ezért a túlárazást nevezhetjük ebben az esetben a járadékszedés egyik fajtájának. A korrupció a járadékszedés többi formájához hasonlóan társadalmi szinten veszteséget okoz, mind a kevésbé hatékony erőforrás-allokáció, mind a működtetés és az üldözés költségei révén.
A korrupció visszaszorítása nemcsak etikai, hanem gazdasági megfontolásból is fontos. A TIM anyaga szerint azzal, hogy a rendszert központosították és új szervezeti rendszert alakítottak ki, nem szüntették meg a korrupciót és a túlárazást sem, sőt a veszély ugyanúgy fennáll és fenyegeti a magyar gazdaságot.
Mi az a csalási háromszög?
A tanulmány rámutat a szakirodalomban azonosított csalási háromszögre, melynek minden eleme rendszerszinten jelen van a magyar uniós fejlesztések megvalósításában. A hazai uniós fejlesztési rendszerben több területen is megtaláljuk a csalási háromszög alkotó elemeit:
A csalás megvalósulásához szükség van a lehetőségre, amit a kontroll gyengesége teremt meg. A csaló számára különösen fontos, mekkora esélye van annak, hogy a csalás felderítetlen, vagy felderítés esetén büntetlen marad. A kontroll gyengesége lehet rendszerszintű, vagy egyedi mérlegelésre épülő.
A racionalizálás során a csalás elkövetői maguk és a külvilág számára megindokolják a járadékszerzést. Olyan érvelést alakítanak ki, ami elfogadhatóvá teszi a formálisan jogtalan jövedelem megszerzését, például azzal, hogy a járadék más sérelmeket kompenzál, vagy mások is ezt teszik.
A pénzügyi nyomás, ösztönzés, vagy motiváció előállhat nélkülözés, vagy mohóság miatt. Ha a lehetőség és a belső felmentés megvan, akkor a háromszögnek ez az eleme sok szereplőnél érvényesül, vagy kialakul.
Minden adott a “sikeres módszerekhez”
Mivel a tanulmány leírja, hogy a kontrollrendszer elfogad egy jelentős túlárazást (a fent említett 20 százalék körüli mértéket), így a leleplezés esélye kicsi, és a büntetés mértéke összességében jóval alatta marad a megszerezhető járadéknak. Így tehát megvan a csalás lehetősége.
A csalások rendszerszintű elfogadására a TIM anyaga szerint jó illusztráció a kistelepüléseken megépített, kirívóan drága játszóterek esete. A csalások leleplezése után a visszafizetendő támogatást a központi költségvetés megtérítette a települési önkormányzatoknak, mintegy legitimálva az önrész beépítését és a kivitelező járadékát egyaránt beépítő túlárazással megvalósított csalást.
Az anyag részletesen bemutatja azt is, hogy az uniós források felhasználása során milyen csalási és korrupciós módszerek azonosíthatóak a rendszerben. A továbbiakban ezeket foglaljuk össze 9 pontban.
(portfolio)
Bal-Rad komm: “…Minden adott a “sikeres módszerekhez”…”
Bizony-bizony! Csakhogy a az emlegetett “Marschall-segélyt” a nyugati országok ELSŐSORBAN A GAZDASÁGUK TALPRAÁLLÍTÁSÁRA KAPTÁK!
Az EU-tól Magyarország számára visszacsepegtetett “fejlesztési pénzek” viszont NEM FORDÍTHATÓK SAJÁT GAZDASÁG MEGTEREMTÉSÉRE, csak infrastruktúrális fejlesztésekre. (Amiből aztán SAJÁT GAZDAGODÁST-politikusit, holdudvarit-lehet és tudnak összecsiholni! A kedvezményezettek!)
Ezek az EU-tól visszacsepegtetett összegek ALAMIZSNA MENNYISÉG MAGYARORSZÁG ODAVETETT GAZDASÁGÁÉRT ÉS PIACAIÉRT! Mintha csak kamatot kellene fizetniük egy örökre nekik ajándékozott komoly összegű betétért.
Ezek az ún. “túlárazási lehetőségek” a mindenkori magyar politikai bűnbandák hűbérét képezik. Mivelhogy az EU “adja”-ő is szabja meg, hogy mire fordítható! Nyilvánvalóan nem olyan dolgokra,amellyel saját magának teremt konkurenciát. Az árulás bére ez a húsz százalék! Az egy véka ezüst.

A JÚDÁSPÉNZ! Cca 320 milliárd forint!
süti beállítások módosítása