Svédország december 11-ig átmeneti határellenőrzést működtet a schengeni övezet országai felé, miután egy év alatt több mint százezer bevándorló érkezett az országba, és a migrációs hullám túlterhelte a menekültügyi rendszert. A migránsok egy részét kiutasították, de többségük nyomtalanul eltűnt, mielőtt a hatóságok külföldre szállíthatták volna.
A svéd migrációs hivatal egy hónappal ezelőtt arról számolt be, hogy 21748 bevándorlót kiutasítanak, mert az ő esetükben nem indokolt a menedékjog megadása (nem a háború elől menekültek el, hanem egyszerű gazdasági bevándorlók). Az Aftonbladet azonban arról számolt be, hogy a kiutasítottak közül 14140 migráns nyomtalanul eltűnt. Egy részük vélhetően átszökött a határon, egy részük pedig Svédország területén rejtőzött el. A lapnak nyilatkozó rendőrségi vezetők beszámolóiból azonban kiderült; a hatóságoknak semmilyen információja nincs arról, hogy a több mint 14 ezer személy hova tűnt. A deportálás előtt nyomtalanul eltűnt migránsok jobb híján körözés alatt állnak, hollétükről pedig nem áll rendelkezésre további információ.
Patrik Engström rendőrkapitány az Aftonbladetnek nyilatkozva elmondta, hogy a kiutasításra ítélt migránsokat nem tudják nyomon követni, és gyakorlatilag semmit nem tehetnek ez ügyben. Ellenben a tömeges eltűnést követően őrizetbe vették azokat a személyeket, akiknek kiutasításáról már döntés született, de a bírósági végzés még végrehajtásra vár. Az intézkedés részeként 7608 migráns van fogságban, vagy él átmenetileg zárt menekülttáborban. Engström hozzátette, hogy a helyi rendőri erőknek problémát okoz a deportálás, mert nem elegendő a létszám ahhoz, hogy ennyi migráns külföldre szállítását felügyeljék. A létszámhiány következményeként pedig a kiutasított migránsok nagy része inkább eltűnik a hatóságok szeme elől, és az illegalitást választja. Engström elmondása szerint a rendőri erőket jelenleg a határellenőrzés fenntartása is leterheli, emellett kivitelezhetetlen a kiutasított személyek külföldre szállítása.
A rendőrkapitány a lapnak nyilatkozva elmondta, hogy a deportálás sikertelenségéről nem csak a rendőrség forráshiánya tehet, hanem egy ilyen művelet részben diplomáciai és politikai manőver, mert a kormány rá kell vegye a forrásországokat, hogy saját kiutasított állampolgáraik visszaszállításában részt vegyenek. Ennek részeként Irán, Irak, Afganisztán, Szomália, Eritrea, Libanon, Marokkó és Líbia kormányaival kell megállapodniuk, de a problémát éppen az okozza, hogy a bevándorlás forrásországainak gyakran nincs is központi kormánya (pl. Líbia), ami érdemben képes lenne együttműködni az európai hatóságokkal.
Svédországban a befogadás politikájával együtt járt az erőszakos bűncselekmények számának drasztikus növekedése. Csak 2014 folyamán összesen 6700 nemi erőszak esetet regisztráltak, főként a bevándorlók által lakott külvárosi övezetekben. Ez 11%-os növekedést jelent a korábbi évhez képest. A svéd Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács adatai szerint az 1985 és 1989 közt történt nemi erőszak bűncselekmények 61%-át követte el bevándorló. A hivatal 1996 óta nem hoz nyilvánosságra adatokat arról, hogy a bűncselekményeket migráns felmenőkkel rendelkező személy követte-e el, de a bevándorlók számának növekedésével a nemi erőszak esetek száma is drasztikusan nő. A korábbi hivatalos statisztikák szerint nemi erőszakot főként iraki, észak-afrikai (Algéria, Líbia, Marokkó, Tunézia) bevándorlók és más afrikai országokból érkezők követnek el.
http://www.hidfo.ru/2015/12/tizennegyezer-migrans-tunt-el-nyomtalanul-svedorszagban/
