Két éve kezdődött el a „Majdan”. Okai közül nem tekinthetünk el a nemzetközi összefüggésektől, a geopolitikától.

Amikor 1989-91-ben összeomlott a szocialista világrendszer, majd maga a Szovjetunió is, sokan gondolhatták: NO, VÉGE A HIDEGHÁBORÚNAK! (Így gondolta Fukuyama amerikai nagymester is, aki 1989-ben „a történelem végének” örvendezett. Mely örömét időközben, szép csöndben, különösebb csinnadratta nélkül visszaszívta!)

Kedves kommunista barátaim, elvtársaim! Ne legyen többé lelkifurdalástok! Nem azért volt itt hidegháború, mert ronda vörös ördögök voltunk, akik a kommunizmusunkkal a frászt hoztuk a nagypolgárság békésen szendergő szalonjaira.

NEM! HIDEGHÁBORÚ ITT AZÉRT VOLT, MERT A „KOMMUNISTA SZOVJETUNIÓ” CÍMÉN OROSZORSZÁG NAGY VOLT. VILÁGHATALOM. A VILÁG MÁSODIK SZUPERHATALMA. Mely, amíg volt, féken tartotta Amerikát. Nem engedte napjaink nemzetközi önkényuralmát!

Ha valaki figyelte, láthatta: a részeg disznó elnöksége, „az elfuserált Kerenszkij” (más néven az orosz történelem legkatasztrofálisabb külügyminisztere, Andrej Kozirjev) alatt sem szűnt meg a hidegháború. Nem ám – egy pillanatra sem! Hiába esküdöztek égre-földre!

Hát, még amikor Putyin lett az elnök! Aki alatt megindult a röpke évtized alatt a harmadik világ színvonalára süllyesztett, ebek harmincadjára, koldusbotra juttatott ország talpra állítása! Rögtön megindult a nyivákolók kórusa. Azoké, akik 1993-ban tapsoltak a moszkvai „Fehér Ház” szétlövéséhez (ez demokratikus volt) – ám totalitárius diktatúra volt, teszem azt, a négy rüfke perbe fogása. Akik szentmise közben rontottak be Moszkva pár éve helyreállított székesegyházába visítozni, belerondítva hívek százainak ájtatosságba.

Putyin Oroszországa kezdte összeszedni magát. Gazdaságilag, katonailag. Aztán szétnézett és úgy látta: ideje kissé összeszedni a részeg disznó alatt szerteszéledt utódállamokat. Amiről pedig még Nazarbajev kazah elnök is azt mondta: jó dolog ugyan, hogy függetlenek lettünk (többé nem is adjuk!) – ám kár volt azért mindent fölrúgni: főleg az évszázadok alatt kialakult egységes gazdasági rendszert. Ezzel mindannyian csak rosszul jártunk! – mondta. Mindjárt mondta is a megoldást: vámunió kell.

VÁMUNIÓ KELL! És megindultak az előkészületek.

Erre, persze, lépni kellett! GYORSAN ELTORLASZOLNI AZ UTAT A NYUGAT, EURÓPA FELÉ! Illetve ellenkezőleg: legjobb védekezés a támadás! A svéd és a lengyel külügyminiszter közösen kifundálta a Keleti Partnerségi Program nevű projektet. Amiről ha lehántjuk a díszcsomagolást (Kelet-Európa „felkészítése” az Európa felé való KÖZELEDÉSRE – NEM INTEGRÁCIÓRA, HANEM KÖZELEDÉSRE!), akkor nagyjából megkapjuk a nyers célt: A HAT KIVÁLASZTOTT ORSZÁG LEVÁLASZTÁSÁT AZ OROSZ RÖPPÁLYÁRÓL, ILLETVE ÁTVONZÁSUKAT A NYUGAT RÖPPÁLYÁJÁRA. Ez a hat ország (mind volt szovjetköztársaságok): Belorusszia, Moldávia, a három kaukázusi ország – NO ÉS, PERSZE, UKRAJNA!

Gőzerővel megkezdődtek tehát az előkészületek. A cél mindenütt ugyanaz volt: a hat országot TÁRSULÁSI SZERZŐDÉSEKKEL kötni az Európai Unióhoz. Ezek két egyezményből álltak: egy, ami az adott országnak a politikai, biztonságpolitikai kötődését, az Európához való teljes külpolitikai orientációváltását (adott esetben az oroszellenes kül-, és biztonságpolitikai lépések felvállalását) rögzíti – illetve A SZABADKERESKEDELMI MEGÁLLAPODÁS. Ennek tervezete mind a hat (illetve a végére már csak a három megmaradt) ország esetében nagyjából ugyanaz volt. A kiszemelt országok esetében számos mélyreható gazdasági következménnyel: 1. A kiszemelt országoknak – alig néhány évet hagyva erre – meg kell nyitniuk gazdaságukat a nyugatiak előtt – miközben egyáltalán nem biztosított, hogy amazok is megteszik-e ugyanezt ezen államok számára. Ez halálos csapást mér az adott országok gazdaságára, mármint arra, ami abból még megmaradt. 2. országaik gazdaságát teljesen át kell állítani a nyugati szabványokra, AMI FOLYTÁN EZEKNEK AZ ORSZÁGOKNAK – AKÁR AKARJÁK EZT, AKÁR NEM – KI KELL SZAKÍTANIUK ÖNMAGUKAT A POSZTSZOVJET TÉRSÉG, még ha éppoly laza INTEGRÁCIÓS, GAZDASÁGI INTEGRÁCIÓS SZERVEZETEIBŐL. (Mindezt, ráadásul úgy, hogy Oroszországot teljesen kihagyták az ezen országok, illetve az Unió közötti olyan tárgyalásokból is, amelyek kimenetele pedig vastagon érint komoly, ÉS FŐKÉNT KONKRÉT, OROSZ GAZDASÁGI ÉRDEKEKET IS.

AMI ÚJABB, HATALMAS (GAZDASÁGI) TÉRVESZTÉS OROSZORSZÁG SZÁMÁRA. Mindezt olyan körülmények közepette, amikor szemmel láthatóan az AMERIKAI VEZETÉS AZ OROSZORSZÁG ELLENI FRONTÁLIS TÁMADÁS MEGINDÍTÁSÁRA SZÁNTA RÁ MAGÁT. (Aminek végső célja: Putyin – az amerikai világuralmi törekvések első számú akadályának – eltávolítása Oroszország éléről. Vele együtt pedig Oroszország végletekig való meggyengítése – netán még feldarabolása, félgyarmattá tétele, nyersanyag kincseinek megkaparintása). E VÉGCÉL ÉRDEKÉBEN AZ EGYIK LEGFONTOSABB LÉPÉS VOLT AZ EMLÍTETT HAT ORSZÁG (az utolsó hat európai volt szovjetköztársaság) leválasztása.
(Csikós Sándor)