Több ezer ember utolsó esélyét veszi el az állam az életben maradásra, ha a parlament elfogadja az egészségügyi törvénymódosító salátacsomagot, amely megszüntetné a nálunk még nem forgalmazott gyógyszerek egyedi méltányossági keretének társadalombiztosítási finanszírozását. Az embertelen lépés a megszokott kormányzati cinizmussal a gyógyszergyártók döntésére bízná, hogy kifizetik-e a beteg kezelését vagy sem. Betegszervezetek és gyártók is tiltakoznak az ötlet ellen.

Az új egészségügyi államtitkár belépője az egészségpolitika nagyszínpadára, hogy az ágazati jogszabályok módosítására benyújtott törvénycsomag meg akarja szüntetni az egyedi méltányosságból adott gyógyszerek állami támogatását. A tömeges gyilkossággal felérő terv szerint megszűnne a legkorszerűbb gyógyszerek állami támogatása, a gyógyszergyártók ingyen adhatnák a betegeknek a nálunk még nem engedélyezett, de máshol hatásosnak bizonyult készítményeket, de azt az állam nem garantálja, hogy cserébe valaha is támogatásban részesül majd az adott szer. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) mindössze arra lenne hajlandó, hogy kikéri az Országos Gyógyszerterápiás Tanács véleményét a ritka kezelési mód hatásosságáról, és ha indokoltnak tartja, akkor elindít egy arra a gyógymódra érvényes egyedi méltányossági regisztert. A lista megnyitásakor tájékoztatja a gyártókat, és egyben „nyilatkozatot kér” a cégektől, hogy „az egyedi méltányossági regiszterbe bevont betegek számára a gyógyszert térítésmentesen biztosítja”. Hogy hány betegnek és mennyi ideig kellene fizetnie a kezeléseket, arról ebben az eljárásban senkinek nincs fogalma.

Magyarországon évek óta állnak új, korszerű készítmények engedélyezési eljárásai, betegszervezetek szerint már azok a csatornák is kiépültek, amelyek a ritka daganatos betegségekben vagy egyéb ritka kórban szenvedők kezeléséhez például Szlovákiából szerzik be a legújabb gyógyszereket. Koltai Tünde, a Betegszervezetek Magyarországi Szövetségének (Bemosz) elnöke a Népszavának úgy fogalmazott, hogy az egyedi méltányossági kérelmek elbírálása eddig is olyan lassú és kiszámíthatatlan volt, hogy sokszor nem is lehetett már megkezdeni a terápiát, mert mire megjött az engedély, a betegnek csak napjai maradtak hátra. Ugyanez a véleménye Simon Tamás professzornak is. A Magyar Rákellenes Liga elnöke szerint az orvosi véleményezés után eddig is jöttek a gazdasági szakemberek, akik kimondták a végső döntést egy ember életéről vagy haláláról azzal, hogy eldöntötték: fizeti-e társadalombiztosítás a kezelésüket és ha igen, meddig. Egy veserákban szenvedő ember legújabb terápiája havonta másfél millió forintba kerül, az ő sorsuk mostantól a gyógyszergyárak kezében lesz, az állam lemond róluk. Az elnök arra is emlékeztet, hogy a gyártókat az állam már megsarcolta az utóbbi években, ezért ki lehet jelenteni, hogy a gyógyítás orvosi lehetőségei mögött messze lemarad a terápiák finanszírozása, holott minden statisztika az mutatja, hogy nálunk is rohamosan emelkedik a rákbetegek száma. Tavaly majdnem 33 ezer magyar halt meg daganatos betegségben, jövőre még többen lehetnek, de az egyedi listák olyan csoportok kezelésében is biztosították a hatékony kezeléseket, mint a Parkinson-kór vagy a Hepatitis C.

Magyarországon nemzetközi összehasonlításban alacsonyak a gyógyszerárak, magasak az adóterhek, a gyártókra olyan többletterhet róna a méltányossági kérelmek ingyenes kielégítése, amit nem tudnak vállalni. Ezt közleményben tudatta az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesülete. A tiltakozással egyelőre csak annyit értek el ők is, hogy kedden elmondhatják érveiket az egészségügyi államtitkárnak, ami még nem garancia arra, hogy a kormány visszavonja – Simon professzor szavaival – ezt a „hülyeséget”. Információink szerint a kérdés a népjóléti bizottság következő ülésén is téma lesz, amelynek nyilvános ülésére a tiltakozásban összefogó betegszervezetek vezetői is szeretnének elmenni. A Bemosz elnöke szerint az egyetlen humánus megoldás az lenne, ha nálunk is megkapnák a támogatást a legkorszerűbb gyógyszerek, és így a rájuk szoruló betegek. Koltai Tünde a tagszervezetek és a betegek, valamint családtagjaik véleményére alapozva mondja ki: a törvénymódosítás – ha így marad – az életben maradás esélyétől, a gyógyulás reményétől fosztja meg őket.

Álszent rákdiagnózisunk

A daganatgyanús betegek szakorvosi beutalóval két héten belül képalkotó diagnosztikai eredményhez juthatnak egy idei rendeletmódosítás hatására, de az ellátórendszer sem a szövettani eredményekkel, sem a kezelésekkel nem képes követni ezt a tempót, így ma sem jobbak a hazai rákbetegek esélyei, mint egy évvel ezelőtt. A Magyar Onkológiai Társaság adatai szerint tavaly 30 orvosi centrumban, 53 kórházi osztályon és 1435 ágyon gyógyították a magyar rákbetegeket, szakmai vélemények szerint ezek közel fele alkalmatlan a korszerű gyógymódok alkalmazására. 2013-ban az Egészségbiztosítási Alap 160 milliárd forintot költött a daganatos betegekkel összefüggő kiadásokra. Egyedi méltányossági lista akkor volt nyitható, ha egy betegségtípusnál a várható esetszám meghaladta az 50 főt. Egyáltalán nem elhanyagolható szempont, hogy az eltérő adatrögzítés miatt alig összevethetőek még a hazai rákstatisztikák adatai is, nemhogy a nemzetközi táblázatok. A magyarországi adatokat a 2000 óta működő Nemzeti Rákregiszter gyűjti. Az egészségügyi intézmények kötelesek minden daganatos betegről jelentést küldeni a rendszer számára. A tapasztalatok szerint azonban a beküldött kódok 30-35 százaléka hibás, vagy nem egyezik az írásos dokumentációval. Az OEP adatbázisa már közelebb hozhat a valósághoz, de a legnagyobb baj mégis az, hogy a magyar rákbetegek későn jutnak a megfelelő kezelésekhez.
(nepszava)