Bár az állami földliciteken nem indulhatnak, megvásárolhatják külföldiek az elárverezett állami területeket, ha földművesként nyilvántartásba vetették magukat és helyben lakóként élnek elővásárlási jogukkal.
Sőt, az Alkotmánybíróság előtt nagy valószínűséggel az sem áll majd meg, hogy a kormány kitiltotta őket a licitekről, mert ezzel felülírta a földforgalmi törvényt, amely maximum 300 hektáros földvásárlási lehetőséget biztosít uniós tagállami állampolgároknak is, ha megfelelnek a földműves kritériumoknak. Igaz, vélhetően nincsenek sokan, akik eleget tesznek a feltételeknek, de azért – főleg Nyugat-Magyarországon – előfordulhatnak ilyen esetek.
Most is megszerezhetik uniós tagállami állampolgárok a magyar termőföldeket, ha november 16-tól megkezdődnek az állami területek nyilvános árverései. Az agrárszektor.hu információi szerint a jelenlegi szabályozás mellett nem lehet teljes mértékben kizárni, hogy uniós természetes személyek megvásárolhassák a licitekre bocsátott területeket.
Mindennek alapja a tavaly óta hatályos földforgalmi törvény, amely – rendkívül szigorú módon – csak földművesekre szűkíti az itteni földvásárlásra jogosultak körét, de e szempontból nem tesz különbséget magyar és tagállami állampolgár természetes személyek között. Ez azt jelenti, hogy uniós magánszemélyek is vehetnek földeket Magyarországon, ha megfelelnek a földműves kritériumoknak. Ha pedig ezeknek eleget tesznek, maximum 300 hektárt is vásárolhatnak, mivel a földforgalmi törvény földművesek számára ennyiben maximálja a földtulajdonméretet.
A földforgalmi törvény azt is egyértelműen definiálja, ki számíthat földművesnek. Ehhez olyan, Magyarországon nyilvántartásba vett belföldi természetes személynek, illetve tagállami állampolgárnak kell lennie, akinek meghatározott mezőgazdasági vagy erdészeti szakirányú képzettsége van. Ha valakinek ilyen végzettsége nincs, akkor minősülhet földművesnek (illetve földvásárlónak), ha legalább három éve saját kockázatra agrártevékenységet folytat Magyarországon, illetve – legalább 25 százalékban – bejegyzett mezőgazdasági termelőszervezet tagja, ahol az agrártevékenységet személyes közreműködésként végzi. Ha a feltételeknek megfelelnek, a belföldi vagy tagállami természetes személyek a földhivataloknál vetethetik nyilvántartásba magukat.
A kormány a nemzeti földalapról szóló rendelet októberi módosításával az árverezők körét tovább szűkítette, és azt írta elő, hogy csak azok a földművesek licitálhatnak, akik helyben lakóknak minősülnek. A rendeletmódosítás itt visszautal a földforgalmi törvényre, amikor azt határozza meg, hogy a földárverések szempontjából ki számít helyben lakónak.
Van ugyanis különbség “tényleges” helyben lakó és „más” helyben lakó között a földforgalmi jogszabály szerint. “Tényleges” helyben lakóknak azok számítanak, akiknek életvitelszerű lakóhelye legalább 3 éve azon a településen van, amelynek közigazgatási területén az adásvételi tárgyát képező föld fekszik. „Más” helyben lakóknak pedig – tágabb kategóriaként – azok minősülhetnek, akiknek lakóhelye legalább 3 éve azon a településen van, amelynek közigazgatási határa legfeljebb 20 kilométerre található az adásvételben érintett föld fekvése szerinti település közigazgatási határától.
A 20 kilométeres „körzet” tehát bővíti a földvásárlásra jogosultak csoportját, és a kormány ezt választotta az árverezőként szóba jöhető földművesek körének meghatározásához. Aki tehát tagi állampolgárként nyilvántartásba vett, helyben lakó földművesnek számít, a törvényi szabályozás értelmében részt vehetne az állami liciteken, ha a meghatározott 20 kilométeres körzeten belül lakik.
Csakhogy a kormány már említett, októberi rendeletmódosítása úgy rendelkezik, hogy az állami földek árverésein helyben lakó, földművesnek minősülő, magyar állampolgárságú természetes személyek vehetnek részt. Ez azt jelenti, hogy e jogszabállyal kizárták a licitekről a földművesnek minősülő tagállami állampolgárokat, amelyek földvásárlását a földforgalmi törvény egyébként engedélyezi. Így a rendeletmódosítás felülírja a törvényi szabályozást, amely nagy valószínűséggel nem felel meg a jogszabály-alkotási normáknak.