Az Egyesült Államok hegemónként viselkedik a globális politikában, és ellenségnek tekint minden országot, amely erre az egyeduralkodó pozícióra fenyegetést jelenthet. Az amerikaiak nem csak Kelet-Európában terjeszkednek, de fokozzák jelenlétüket a Csendes-óceán térségében is.

John Richardson amerikai tengernagy vasárnap a Financial Times napilapnak adott interjút, melyben kifejtette, hogy az amerikai haditengerészet a következő hónapok során Kelet-Európában és a Csendes-óceánon is fokozza jelenlétét, annak okán, hogy az orosz hadihajók és tengeralattjárók “olyan aktivitása látható, mint az elmúlt két évtizedben soha”. Richardson szerint aggodalomra ad okot, hogy az orosz tengeralattjárók monitorozzák az Atlanti-óceán mélyén húzódó telekommunikációs kábelek adatforgalmát, és járőrtevékenységük 2013 óta több mint 50%-al fokozódott. Szerinte ez a helyzet megköveteli, hogy az Egyesült Államok még több hadihajót küldjön ezekbe a régiókba, hogy “garantálja annak biztonságát”.

Mark Sleboda, a nemzetközi kapcsolatok szakértője azonban arra mutatott rá, hogy a nemzetközi vizeken fokozódó feszültség nem jelenti azt, hogy ott újabb biztonsági kockázatok jelentek volna meg. Épp ellenkezőleg; a vitatott területek csak még biztonságosabbá válnak, mert a több ország általi, fokozott ellenőrzés nagyobb biztonsággal jár. Washington azt a tényt próbálja biztonsági kockázatként felmutatni a közvélemény számára, hogy elveszíti egyeduralkodó pozícióját ezekben a régiókban.

Az orosz haditengerészet tevékenységének fokozódása azt jelenti, hogy Washington már nem rendelkezik kizárólagos ellenőrzési jogosultsággal a nemzetközi vizek felett. Amit a nyugati sajtó biztonsági kockázatként kommunikál le ennek kapcsán, az a gyakorlatban az amerikai hegemónia felbomlásának lehetősége. Washington globális szinten egyeduralkodó pozíciót akar fenntartani, és amelyik ország ezt a pozíciót fenyegeti, azt ellenségképnek és biztonsági kockázatnak nyilvánítják. Sleboda szerint ez egy olyan katonai doktrína, amely megköveteli, hogy az amerikai hadseregnek hozzáférése legyen a Föld területének egészéhez.

“Gyakorlatilag a Föld egészét az ő nemzeti érdekszférájukhoz sorolják. A kereskedelmi útvonalak ellenőrzésével hegemóniát próbálnak fenntartani a Csendes-óceán felett.”

Sleboda szerint Washington hegemóniára törekvése  a katonai konfliktusok fő oka, és a Csendes-óceánon ez egy kínai-amerikai konfliktus elmérgesedéséhez vezet, mert Kína ugyanezen régiót próbálja ellenőrzés alá vonni. A két törekvés közti különbség, hogy Kína saját határterületeinek ellenőrzés alatt tartására törekszik, míg az Egyesült Államok a világ összes régiójában katonai ellenőrzést próbál kiépíteni és fenntartani.

A szakértő szerint a NATO mai tevékenysége szintén az amerikai hegemónia fenntartását szolgálja. A Kelet-Európában zajló hadgyakorlatok sokaságának gerincét alkotja az amerikai hadsereg; ezeken a “számos tagállam részvételével zajló” hadgyakorlatokon gyakran a katonai erő több mint felét az amerikai hadsereg adja, ami így egyre fokozza jelenlétét Európában, miközben az európai NATO-tagállamok nem építhetnek ki katonai jelenlétet Észak-Amerikában. Ez a NATO “együttműködés” egyoldalúságának egyértelmű bizonyítéka; a katonai szövetség nem a tagállamok együttműködése, hanem egy eszköz arra, hogy az Egyesült Államok legális módon katonai ellenőrzés alatt tartson az USA határaitól távol eső területeket.