Három napig nem szállt le a buszról 14 migráns Svédországban, mert túl hideg volt és a falu is kicsi. A busz összesen 60 iraki és szír menekültet szállított a limedforseni menekültközpontba. A csoportnak az volt a baja, hogy Svédországban túl hideg van, ráadásul szerintük a falu is elszigetelt, ezért azt követelték vigyék őket vissza Németországba vagy egy nagyobb városba – írja a Guardian.

A menekülteket ingyen szállították a svéd hatóságok a norvég határhoz közeli faluba egy különbusszal. A csoport nagy része leszállt a buszról és besétált a menekültközpontba. De 14-en fent maradtak.

A csoport nem engedelmeskedett a svéd menekültsegítőknek. Azt mondták: túlságosan messze van ez a falu mindentől, tulajdonképpen a semmi közepére hozták őket. Ráadásul hideg is van, inkább vigyék őket vissza Németországba vagy egy nagyobb városba.

“A migránsok száma hétről-hétre növekszik és a nagyvárosoktól csak egyre messzebb találunk ezeknek az embereknek szálláshelyet” – mondta Maria Lofgren a svéd bevándorlási hivatal szóvívője.

A svédeknek végül a harmadik nap végén lett elegük a tiltakozásból és a kilakoltatásokat intéző hatóságtól kértek segítséget.
(faktor)

Bal-Rad komm: Európa határait ki szavakkal, ki falakkal, ki ajtócskákkal és oldalelemekkel kívánja védeni. A határokon innen, sok évtizedes nyarunk jólétében a kisebb-nagyobb országok és vezetőik játszmáznak egymással, ki a kontinens vezetéséért, ki az összefogásért, ki a kimaradásért, és persze mindenki a saját érdekeiért. Eközben a lyukacsos határainkon túl, a távolban, az anarchiába és ínségbe süllyedt Közel-Keleten végzetes konfliktusok, barbár erők pusztítják egymást és az ártatlan civileket. Az életveszély elől vagy a jobb élet reményében elvándorló idegenek tömegével érkeznek falaink alá. Határainkon áll a bál: van, aki szerint be kell engedni az idegeneket, hogy telepedjenek le, hiszen csak gyarapítani és erősíteni fognak minket abban, hogy legyőzhessük a jövő kihívásait és felülemelkedjünk a kontinensüket érő veszélyeken. Más viszont azt mondja: a történelemből okulva le kell zárni a határokat, védve azt, amink van; mert az idegenek idegenek maradnak, és helyzetünk nem javulni, csak rosszabbodni fog velük és miattuk.

A tél közeleg. Az Európába tartó migránsok áradata nem csitul, épp ellenkezőleg: egyre többen érkeznek, egyre nehezebb körülmények között, egyre elkeseredettebben, egyre türelmetlenebbül a határainkhoz − hogy a fokozódó európai elégedetlenségről értesülve még időben bejussanak az elképzelt földi mennyország, a mi civilizációnk kapui mögé. Amíg eddig a fiatal férfiak tömege volt a jellemző, most növekedésnek indulhat az utánuk induló feleségek, nők, anyák, gyermekek és idősek aránya. Készüljünk fel lélekben mindarra, azokra a fejleményekre, történetekre, jelenetekre, humanitárius katasztrófahelyzetekre, amit mindezen körülmények között a tél, a fagy beköszönte jelenthet majd.

Eközben Európa országaiban is egyre növekszik a feszültség: egyre ellenőrizetlenebbül jutnak át a határon a migránsok, egyre jobban megtelnek a férőhelyek, egyre leterheltebbek a határt védő, nemzetbiztonságot őrző, államokat működtető hatóságok és hivatalok, egyre feszültebbek a társadalmak. A Balkán országai egymásra mutogatnak. Ausztria és Németország egymásra mutogatnak. Németország tartományai egymásra mutogatnak. Európa pártcsaládjai egymásra mutogatnak. Brüsszel és a tagállamok egymásra mutogatnak. A politikusok, hatóságok és véleményvezérek egymásra mutogatnak. A választók és vezetőik egymásra mutogatnak. Az idegenek bejöhetnek, átkelhetnek határainkon, hogy menedéket nyerjenek Európa országaiban. Akinek ez nem tetszik, magában mormog vagy másoknak dühöng, szárazon tartja a puskaport és eltérő terveket forgat a fejében.

Az idő közben telik.

Készüljetek fel. Közeleg a tél.