Ha a kormány és a parlamenti pártok valóban hazafiak, és az ország érdekeit, népünk felemelkedését tartják a szemük előtt, akkor plafonig tornyosuló feladatokkal kell farkasszemet nézniük, és éjt nappallá téve dolgozniuk.
A megoldatlan feladatoknak se szeri, se száma.
Ha szeretnék megőrizni, elnyerni a nép bizalmát, (no meg szavazatát) akkor teljesen át kell szervezni a jelenleg elégtelenül működő és sokak által joggal támadott rendszert. Attól, hogy elnevezésében már volt itt rendszerváltás, valójában csak az országos szintű fosztogatás feltételeit teremtették meg, saját és idegen érdekeknek alárendelve.
Ezúttal azonban valódi szemléletváltásra van szükség, mi több, nem csupán szemléletet kell váltani, hanem a nemzeti érdekeknek kell zöld utat adni.
Ahhoz, hogy az átlag magyar ember, – mely azért jelenleg még az ország elsöprő többségét alkotja – úgy érezze, hogy itthon otthon van, s érte és nem ellene történnek a dolgok, szinte mindent át kell gondolni és formálni.
Új kihívásokkal nézünk szemben, ráadásul az idő se nekünk dolgozik! Ezért nem halogatható a problémák felszínre hozása, nyílt megtárgyalása, és az azonnali lépések megtétele. Az emberek elvárásait remélhetőleg ismerik ott az urak a parlamentben, és itt nem a szűk baráti körök, vagy zártkörű vadász egyesületek tagjaira gondolunk, hanem azoknak a hús-vér embereknek az elvárásaira, és hiányérzetére, akik a kemény munkájukkal, adóikkal a hátukon viszik ezt az országot. Akik egyik napról a másikra élnek, és „éhbérért” dolgoznak, nem hivatalosan akár napi 10-12 órákat.
Az ő türelmük egyre fogy, a migráció és a cigánybűnözés miatti félelmük erősödik, a kettős mércék miatti felháborodásuk, valamint hazai gazdaság csak számokban villogtatott ám valóságban nem tapasztalt gazdasági szárnyalás elmaradása miatti aggodalmuk pedig csak egyre nő.
Ha mégsem ismerik az emberek akaratát, akkor kérdezzék meg! Ez eddig is bevált.
Egy témát alább szándékosan nem érintettünk, méghozzá az ország önvédelmi képtelenségét, egy használható magyar honvédség hiányban kialakult kiszolgáltatottságunkat. Ez a téma önmagában is nagy falat, amit 10-15 mondatban nem lehet feldolgozni.
Lássuk, hol szorít a cipő!
A teljesség igénye nélkül, felsoroltunk néhány elvárt „hangulatjavító” gesztust
Jogok és kötelezettségek
Jogok csak azokat illessék meg, akik a kötelezettségeiknek is eleget tesznek.
A kötelezettségek, a törvények megszegése a jogok egyidejű megvonásával és/vagy korlátozásával járjon együtt.
Az alapjogokat azonban minden életvitelszerűen itthon élő magyar ember számára biztosítani kell, és ezek nem korlátozhatóak.
Az ideiglenesen, de jogszerűen hazánkban élő és hazánk törvényeit megtartókat (magyarok és nem magyarok) az alapjogok itt tartózkodásuk tartama alatt megilletik.
Az alapjogokat az állam garantálja. Feltételeit is szintén az állam biztosítja.
Az élethez és halálhoz való jog – alapjog
Az egészséges tiszta ivóvíz, mint az élet alapfeltétele, mindenki számára ingyenesen hozzáférhető kell legyen. A magas színvonalú ingyenes és egységes egészségügyi alapellátáshoz, a lakhatáshoz, az egészséges környezethez, valamint a megélhetést fedező nyugdíjellátáshoz való jog, mely szintén az életben maradás feltétele, az Alkotmányban garantált kell legyen, minden magyar ember számára.
(Az egyéni nyugdíjszámlák nyilvántartása, vezetése és garantálása, felhasználásuk folyamatos szigorú ellenőrzése, az azokkal történő manipulációk megakadályozása és hazai kézben tartása állami feladat. A akárcsak a stratégiai ágazatok – pl. víz-, csatorna-, energiaszolgáltatás – állami tulajdonlása, áraik egységessé tétele, a szolgáltatók szigorú ellenőrzése, a szolgáltatás minőségének megkövetelése. Vigyázva, hogy a beruházásokba történő külföldi tőke bevonása a magyar állam érdekeit és felügyeletét megtartsa.)
Az Alkotmányban kell kimondani, hogy az élethez szükséges anyagi biztonság elvétele, veszélyeztetése és az egészség károsítása életellenes és büntethető.
A köz-, és lét biztonság, mely ugyancsak az élet biztosításának része, szintén az állam feladata és felelőssége. Az emberhez méltó élet biztosítása szintén állami kötelezettség.
Az emberhez méltó halához való jog szabad megválasztása szintén állami szabályozás alá tartozik.
A halálbüntetés lehetőségének megteremtése és szabályzása szintén állami feladat – bár e két utóbbi lehetőség megteremtéséről közvetlen népszavazással kell dönteni.
Az Alkotmány módosítása szintén közvetlen népszavazással kell, hogy megvalósuljon.
A népszavazás intézményét, nem szűkíteni, hanem bővíteni kell. Egyetlen politikai képlet se legyen jogosult az Alaptörvény vagy az alapjogok felülírására. A változtatásoknak mindig a népakaratot kell tükrözni, méghozzá a szavazójoggal rendelkező mindenkori magyar állandó lakosság legalább 90%-os közvetlen döntése, egyetértése alapján.
Törvény előtti egyenlőség – alapjog
A törvény előtt mindenkit egyenlőnek kell tekinteni, a jogszolgáltatásnak az igazságot és az írott és íratlan erkölcsi szabályokat kell tükrözniük. A peres ügyeikben minden magyar állampolgárt ugyanolyan magas színvonalú jogképviselet, és jogi tanácsadás, és jogsegélyszolgálat illeti meg, mely nem függhet az érintett magánszemély (akár alperes, akár felperes) anyagi helyzetétől.
Az illetékek, a fellebbezési költségek nagysága, nem akadályozhatja meg az igazság szolgáltatás kérését, a sérelmek orvoslását.
A munkához, létfenntartáshoz való jog – alapjog
Ki kell mondani, hogy az állam feladata és nem a lakosságé a munkahelyteremtés.
Ennek elengedhetetlen feltétele a kézen-közön eltüntetett nemzeti vagyon visszaszerzése, és a magyar nemzet soha el nem idegeníthető tulajdonába való visszaadása, a nemzetgazdaság eltartó képességének növelése.
Mindenekelőtt a jogi alapját kell újra meg teremteni a létbiztonságot garantáló feltételeknek. Alaptörvényben kell garantálni a teljes foglalkoztatás megvalósítását, előnyben és támogatásban kell részesíteni a hazai tulajdonú ipart és mezőgazdaságot szemben a külföldi érdekeltségű vállalkozásokkal. Ehhez elengedhetetlen a kormány úgynevezett stratégiai megállapodásainak felülvizsgálata és módosítása is a fentiek szellemében. Valamint a korrupció elkerülése érdekében nyilvánossá tétele.
Szólás- és véleményszabadság joga – alapjog
Mindenkinek joga van önállóan véleményt alkotni, vagy ezt a véleményét megosztani másokkal, de ezt senki nem erőltetheti rá másokra. Különösen az állam vagy kormány nem szabályozhatja, korlátozhatja vagy szankcionálhatja a szabad véleményalkotást, vagy nyilvánítást, különösen nem politikai okokból.
Senkit nem szabad meggyőződése, véleménye miatt bebörtönözni, vagy alapjogaitól megfosztani.
A szabad véleményalkotás személyiségi jog, mely nem erőltethető másokra.
Vallásszabadság – alapjog
Magyarország alapvetően a keresztényi erkölcsökre épül, főként keresztények lakta ország. Ezt minden itt élő más vallásúnak ezt tiszteletben kell tartania. Vallási meggyőződését mindenki szabadon választhatja meg. De azt nem erőltetheti rá másokra, mint egyetlen követendő vallást. Nyilvánosan nem terjesztheti és nem kényszeríthet senkit annak elfogadására, vagy követésére. Vallását szabadon gyakorolhatja az erre megfelelő helyen. Vallására hivatkozva, nem léphet át az ország törvényein, nemzeti szokásain, erkölcsi normáin, nem hozhat másokat hátrányos helyzetbe. Amennyiben saját vallása, vallási előírásai túllépnek, vagy nem férnek össze az őslakosok vallási előírásaival, azaz a kereszténységgel, netán megbotránkoztatóak, vagy provokatívak számukra, ez esetben nyilvánosan nem gyakorolhatja, illetve nem követheti szabadon vallásának előírásait, illetve szabadon távozhat az országból.
Helyváltoztatás joga – alapjog
Senkit nem lehet akadályozni lakóhelye megválasztásában, kivételt képez, amennyiben lakókörnyezete számára elfogadhatatlan életvitelt folytat.
Ugyanakkor lakóhelye elhagyására sem lehet kényszeríteni senkit megfelelő ellenszolgáltatás nélkül. (Például távoli munkahely)
Állampolgárság, szavazati jog
Legyünk büszkék magyarságunkra, legyen ez rang a világban, ne alacsonyítsuk le és ne áruljuk, mint a mosóport.
Meg kell szüntetni, illetve korlátozni a kettős állampolgársággal járó jogokat, illetve meg kell szigorítani az állampolgárság feltételeit.
Állampolgárságot pénzért adni tilos.
Állampolgárságot felnőttként csak olyan személy igényelhet, aki jogszerűen és életvitelszerűen legalább 10 éve folyamatosan Magyarországon él, itt dolgozik, viseli az adóterheket, ezzel együtt lemond külföldi állampolgárságáról. Az állampolgárság megadásának további feltételeként kell támasztani azt is, hogy anyanyelvi szinten írjon és beszéljen magyarul, ismerje és betartsa az ország alaptörvényeit, szokásait, történelmét, irodalmát, kultúráját, vállalja a teljes beilleszkedést és magyarságát.
Aki itt született, itt élő magyar állampolgárságú szülők gyermekeként, és nincs másik állampolgársága, annak automatikusan jár a magyar állampolgárság.
Aki másik állam állampolgárságáért folyamodik, attól vissza kell vonni a magyar állampolgárságot.
Aki saját elhatározásából hagyta el az országot és más országban telepedett le, alapított családot attól szintén meg kell vonni a magyar állampolgárságot.
Az állampolgárság mellé ne járjon automatikusan a szavazati jog!
A szavazati jog megadásának, és gyakorlásának alapfeltétel kell legyen, hogy legalább 18 éven át folyamatosan életvitel szerűen itt éljen, itt végezze az általános és középiskolai tanulmányait, állampolgári kötelességként legalább féléves katonai szolgálatot vagy az ezt helyettesítő másféle, de legalább féléves szociális munkát végezzen itthon. (idős ápolás, kórházi ápolás, szociális gondozás, óvodai vagy hasonló kisegítő munkát lásson el.)
Természetesen a büntetett előélet, vagy bűncselekmény esetén vissza kell vonni a választójogot, enyhébb kihágás esetén, annak újbóli megadásához, ismételten teljesítse állampolgári kötelességét.
Kettős állampolgársággal rendelkező, 2 hónapot meghaladóan külföldön élő vagy magyar állampolgársággal nem rendelkező személy nem kaphat választó illetve szavazó jogot. Nem lehet választó és választható. Illetve nem lehet tulajdonosa, és nem tölthet be közép vezetőnél magasabb pozíciót sem önkormányzati, sem közhivatali, sem kormányzati, sem pénzügyi szervnél, vagy banknál, illetve más pénzügyi és biztonsági cégnél, sem stratégiailag fontos ágazatban. Nem tulajdonolhat céget, nem lehet képviselő, nem lehet tagja semmilyen fegyveres, vagy rendfenntartó testületnek, nem tölthet be bírói-, közjegyzői-, jegyzői- jogászi, vagy felsőfokú oktatási intézményben állást.
Sajtószabadság joga A sajtószabadság megilleti minden hazai, TV, Rádió, nyomtatott, elektronikus médiát. Sem a politikai vezetés, sem média vezetése nem cenzúrázhatja a közreadott információkat, mindaddig, míg a közölt hírek megfelelnek a teljes valóságnak, nem tévesztik meg közönségüket, illetve azok igazságtartalma bizonyítható. A sajtó képviselőit munkájukban nem szabad akadályozni, fenyegetni, netán letiltani, kirúgni, vagy befolyásolni, ha egyébként betartják az alapvető etikai szabályokat. Az egyetlen rendező elv a tényszerűség és korrektség.
Korrupció vs.– Átláthatóság
Köz- és gazdasági élet tisztasága, mert nem elég tisztességesnek látszani…
A korrupció bűncselekmény, üldözése állami feladat, állami jogosultságokkal. és apparátussal. Ugyan akkor az állampolgárok és a sajtó közreműködése is elengedhetetlen. 
Mindenkinek kötelessége a tudomására jutott esetek bejelentése. Épp ezért semmilyen hátrány nem érheti azokat, akik bűncselekményt, visszaélést jelentek be. Számukra megfelelő védelemről kell gondoskodnia az állami apparátusnak. Mivel a korrupció az egyik leggyakoribb és leginkább eltitkolt bűncselekmény, ezért nem lehet politikai hovatartozás szerint kezelni, vagy kettős mércét alkalmazni. Ezen bűncselekményekre épp ezért nem szabad alkalmazni a mentesség szabályait, azokat pedig, akik ilyen ügyekben érintetté válnak, botrányba kerülnek és elmarasztalják őket, végleg ki kell zárni és eltiltani a politikai-, a köz-, és a gazdasági élet minden területéről. Az általuk okozott károkért pedig anyagilag is felelniük kell, magán és családi vagyonukkal. A bűnügyekben lefolytatott perek tárgyalásakor az elkövetők esetében nincs helye a személyiségi jogok védelmének teljes nyilvánosság előtt kell zajlani. A pénzügyi visszaélések, banki csalások a társadalomnak különösen nagy kárt okozó
ügyeket még inkább a nyilvánosság elé kell vinni, bevonva azokat a személyeket és szervezeteket, felügyeleteket is az ügybe, akik nem tettek meg mindent a bűncselekmény megakadályozására. Ahol jogi személyek kerülnek képbe, ott a teljes menedzsmentet és tulajdonosi kört is el kell marasztalni, mert felelősségük egyetemleges, az egymásra mutogatás pedig akadályozza az igazságszolgáltatást.
Az adók és járulékok felhasználása legyen átlátható és nyilvános.
Címkézzenek minden adó és járulék fajtát, melynek felhasználási célját is adják meg, hogy ellenőrizhető legyen és semmi másra ne legyen felhasználható.
A államkasszába kerülő adókból képzett különböző alapokat szintén címkézzék fel ugyan ez okból.
A közös kasszába beszedett bírságok, illetékek, adók esetében ugyanígy meg kell címkézni, hogy mire szánják, és ezeket a büdzséket kik kezelik, és felügyelik, legyen nyilvános ezek felhasználása, hogy pontosan tudjuk melyik kezelő mire költött belőle, milyen beruházás valósult meg és mennyiből.
Induljon azonnali vizsgálat az olyan esetekben, amikor sokkal olcsóbban is megoldható lett volna, vagy érkezett olcsóbb pályázat az adott kivitelezésre.
A pályázatok lezárása elbírálása után hozzák nyilvánosságra a beérkezett ajánlatokat.
Ezzel a korrupció-, vagy visszaélés gyanús esetek is kiszűrhetők!
A közhivatalok, kormányszervek, képviselők, önkormányzatok vezetőinek összes javadalmazását is közzé kell tenni. Szándékosan javadalmazást írunk, mert ebbe nem csupán a fizetések, hanem az egyéb jogcímeken szerzett juttatásokat, prémiumokat, költségtérítéseket, sőt természetbeni, készpénzt kiváltó juttatásokat, tiszteletdíjakat, bizottsági tagságért járó javadalmakat is fel kell tüntetni, különös tekintettel azokra, melyeket nem terhelnek semmilyen adóval.
(az ”állás halmozók” munkájának minősége és hasznossága, ha csak nem névleges, és valódi teljesítmény nélküli, akkor igen csak megkérdőjelezhető – a szerk.)
Támogatások – elfoszlott a szociális háló
Az utóbbi időben szemforgató hazugság kíséretében drasztikusan és gyakorta indokolatlanul megnyirbált, elsöpört szociális juttatások, a mai napig nem megbocsájtható tettét nem igen emészti meg a társadalom. Főként mert naponta szedi az áldozatait.
A kormány rokkantakat papíron „meggyógyító” aljas talpnyaló bürokratái nagyon sok áldozatot szedtek már eddig is. Azonban kizártnak tartjuk, hogy ezeket az embereket sikerült olyan munkához juttatni, amit el is tudnak végezni, és amiből még fenn is tudják magukat tartani. (Miközben akár az életük és maradék egészségük kockáztatásával próbálnak dolgozni, vagy tartósan elhelyezkedni)
A magyar családok gyermekvállalási kedve se nőtt, igaz támogatásuk (fajtája és reálértéke) is csökkent végső soron. (nem azokról van szó, akiknél a szaporodás eddig is csak a felelősségmentes biológiai reprodukcióra korlátozódott)
A szociális támogatások bővülése valójában jókora megtakarítással járt a kormány számára, amit viszont nem igen forgattak vissza a kisgyermekes családok vagy idősek, netán betegek ellátására.
Csak olyan családokat szabad bármilyen támogatásban részesíteni, melyekben a felnőttek rendszeresen dolgoznak, vagy legalábbis akarnak dolgozni, melyekben nincsenek bűnözők, melyekben az írott és íratlan törvényeket, társadalmi elvárásokat betartják és gyerekeikkel is betartatják.
Melyek gyermekeiket ápoltan, tisztán járatják iskolába, óvodába, de gondoskodnak arról is, hogy az iskolában és lakókörnyezetükben az alapvető együttélési és viselkedési normákat betartsák.
A magukra maradt öregek számára milliókért van idős otthoni ellátás, akiknek nincsenek milliói, vagy feláldozható lakása, az meg úgy járt. Ha szerencséje van, és még van jártányi ereje, nem túl távol élő agyonhajszolt gyermekeik igyekeznek gondoskodni róla. Esetleg a csalókon bűnözőkön kívül olykor rájuk nyitja az ajtót valamelyik jó érzésű rokon, vagy szomszéd, esetenként egy-egy védőnő. Vagy ha a család meg tudja fizetni, akkor egy szakképzett gondozónő, pár órát ott tölt napközben. A nyugdíj erre nem elég. Ha azonban már önellátásra részlegesen, vagy teljesen képtelenné váltak, már a boltba se tudnak elmenni, akkor másra vannak – lennének – utalva. Az idősek szeretnének a megszokott környezetükben maradni , de azt se igen viselik, hogy beköltözzön hozzájuk valamelyik családtag, már ha ez egyáltalán megoldható, ám a napi szintű ellátásuk így sem megoldott, ha csak nem együtt lakott eredetileg is a családdal. Az unoka iskolába jár, a gyerek egésznap dolgozik, napközben őrizetlenül marad az elesett idős ember. Egésznap nincs kivel szót váltani. Rossz esetben pedig a szomszédok fedezik fel, hogy megfagyott, elesett és meghalt. Hátborzongató jövőkép. Persze lehet törvény alkotni, hogy a gyermek kötelezhető az idős szülője, rokona ellátására, ám ez a rendelet láthatóan az íróasztal mellett pattant ki valami „ifjú titán” vagy „titánia” agyából. Aki a fent leírt valós életbéli problémákról még hallomásból sem tud. Lehet kérem válogatni, vagy munka és fizetés, vagy napi ellátás a semmiből. Ügyes, és erkölcstelen! Bár nem ez az egyetlen, minden reális alapot nélkülöző, épp ezért kiherélt rendelet. Azt mondhatjuk a szociális ellátás rosszabb és veszélyesebb, mint valaha, a tetejében még drágább is. A hasznot viszont valakik lefölözik. Az öregotthonok egy része ráadásul, nem csak drága, de még rossz is. Nem is csoda, hogy az emberek általában bizalmatlanok, gyakran csak „kinyirdának” nevezik, olykor nem egészen alaptalanul.
Honnan vegyünk rá a pénzt?
Az ország gazdasági erejének, iparának, kereskedelmének, mezőgazdasági önellátási képességének teljes szétzilálását követően, a romokon kell új életet fakasztani.
A szinte semmiből igen költséges valamit teremteni.
Nem érdemes most már azon búsongani, hogy a népes hazaáruló kufárok tábora miközben milliárdossá lopta magát, kivéreztette és kiszolgáltatta a nemzet vagyonát, a jól képzett szakemberek életét a ifjúságának jövőjét ország testét felzabáló cionista multiknak. Az időseit már maga is ki tudja nyírni. Olyan indokolatlan hitelkonstrukciók és szerződési feltételek oltárán áldozta fel a hazát, melyekből kiszabadulni még egy Hudinitől is csúcsteljesítménynek számít.
Sok választásunk nem lévén a saját hajunknál fogva kell magunkat kirángatni a szakadékból.
Az adók már így is szinte a legmagasabbak Európában, az életszínvonal pedig ezzel fordított arányban egyre zuhan.
A visszafizethetetlen hitelekbe annak ellenére belefulladunk, hogy már jó éve nagy csinnadrattával közzétették, hogy Magyarország kifizette az IMF adósságát. Melyiket?
A címkézetlen, kitudja mire elköltött elvonások, EHO, SZOCHO, TB, ÁFA, jövedéki adó, társasági adó, bírságok, illetékek adózott jövedelmek újra adóztatása, stb. stb. a fizetésünk több mint 70%-át teszik ki. Ami önmagában is elég nagy baj, de ezt tetézi, hogy cserébe nem kapunk vissza szinte semmit.
Az adó terheket csökkenteni és nem növelni kell!
Ellenben milliárdok mentek/mennek el szükségtelen beruházásokra, illetve olyan beruházásokra, melyeket feleannyiból meg lehetett volna valósítani, eközben a rogyadozó egészségügy és tb a teljes megsemmisülés felé vágtat. A felesleges és felelőtlen beruházások minden szereplőjétől be kell hajtani az ablakon kidobott pénzeket.
Immár milliónyi potenciális adózót üldöztek el az országból. Vagyonokat fizettünk olyan vállalkozások visszavásárlására, melyeket egyszerűen vissza kellett volna venni állami kezelésbe és az okozott kárért kártérítést követelni. Támogattunk olyan pénzszivattyúzó multikat melyek a magyaroknak ugyanazért a munkáért ötöd annyi bért fizetnek, mint az EU-ban. Ráadásul a beígért munkahelyteremtések helyett úgynevezett létszámleépítések, kiszervezések következtek, illetve a fizetések reálértékének csökkenése. 
A szerződések be nem tartása miatt ezeket az adótámogatásokat, vissza nem fizetendő támogatásokat és kölcsönöket vissza kell követelni.
A privatizációban résztvevőket, (mint az új tulajdonosok, jogutódok, és egyéb gazdasági szereplők) szintén anyagi felelősség terheli, a leszerelt gyárakért, a multik által kegyetlenül kinyírt hazai konkurencia tönkretételéért ezét őket is el kell számoltatni és velük is kártérítést kell fizettetni.
A privatizációért felelős politikusokat teljes vagyonelkobzással sújtani, illetve életük végéig, vagy amíg vissza nem fizetik a lenyúlt összegeket és hasznot, kényszermunkára fogni őket. Hogy miért nem került még mindig sor a tételes elszámoltatásukra? A teljes családi és üzlettársi körre kiterjedő vagyonnövekedésük tételes vizsgálatra? Vagy miért nem fizettették vissza az off-shore cégekbe, vagy más külföldre vitt családi vállalkozásokba menekített vagyonokat? A válasz egyszerű, mert a tettestársak egymást fedezik és váltogatják a parlamenti padokban és bársonyszékekben. Alig van olyan hazai politikus, akinek ne lenne vaj a füle mögött, illetve átlátható és valódi munkával indokolt lenne a vagyonosodása. Ezeket a pénzeket mind vissza kell követelni tőlük.
A mai napig nem hozták nyilvánosságra, hogy a nemzet- és népellenes nemzetközi szerződések számszerűen évente mennyibe kerülnek az országnak. Le kell állítani a multik, bankok, az EU, a NATO feneketlen zsákjaiba dobált pénzek befizetését. Mint Új-Zélandnak, nekünk is újra kell tárgyalni a hitelfeltételeket, a hitelcsalásból extraprofitra szert tett bankokat kártérítés fizetésére kötelezni, vagy leállítani a hiteltörlesztéseket.
Módosítani kell a banktörvényt és a pénzügyi törvényeket, megreformálni hitelkonstrukciókat eltörölni a kamatos kamatot, és a fizetések kötelező bankba utalását és a cégeknél, vállalkozásoknál vissza kell állítani kifizetőhelyeket. Létrehozni, kijelölni egy vagy két magyar tulajdonban lévő bankot és ezt, valamint a kereskedelmi pénzforgalmat oda kell irányítani.
A multikat, és minden vállalkozást legyenek azok gyártó-, vagy kereskedő-, vagy szolgáltató cégek szigorú és folyamatos szakmai ellenőrzés alá kell vonni, és minden szabálytalanságot, szennyezést, etikátlan viselkedést szigorúan és konzekvensen meg kell bírságolni.
Láthatóan van elegendő pénz, amit kiáramoltatás helyett a valódi értékteremtő gazdaságba lehet visszaforgatni, sőt akár többször is megforgatni, s amiből a hazai gazdaságot újra talpra lehet állítani.
A nyugat és Európa a történelem során a mai napig mindig elárulta és kihasználta Magyarországot, így hát nem kell különösebben bizonygatnunk, kik nem a barátaink és szövetségeseink.
Meg kell keresni azokat, akik valóban a barátaink és szövetségeseink lehetnek.
Ámbár nem is kell olyan nagyon keresgélni, hiszen maguktól is jönnek és kopogtatnak az ajtón, csak fel kell ismerni őket.
Európában a V4-ek, az oroszok, a szerbek, az Eurázsiai Unió, mind olyan országok és szövetségek, akikkel nem csak lehet, de kell is jó kapcsolatokra törekedni, annál is inkább, mert egymásra utaltságunk, létező közös érdekeink ezt indokolttá is teszik.
Még keletebbre vagy még nyugatabbra, sőt délebbre is vannak velünk szimpatizáló országok és szövetségek melyekkel sok témában érdekegyezőségünk fennáll.
Nos, előteremthető a pénz, vannak szövetségeseink és barátaink is, már csak az elhatározáson és akarton múlik, hogy mit kezdünk vele.
