Mint olyan gyakran, a számok megtévesztően tükrözik valóságot és a tényeket. Az már tény, hogy Kijev hatalmas veszteségeket szenvedett a 2014 év nyári és téli hadműveleteinek idején. Elég csak a donyecki repülőtérért folytatott harcokra és Debalcevóra emlékezni. A harckocsijavító és gyártó műhelyek az új technika gyártása helyett alapvetően a sérült technika javításával voltak elfoglalva, a teljes veszteséget egyes források 200 db páncélozott technikára becsülik.

Harckocsik

Az ukrán hadiipar büszkesége a T-64 típusú harckocsi, amely polgárháború előtt a hadsereg legtöbb egységénél volt hadrendbe állítva. Ezek egy részét, 80 db-ot modernizálták „Bulat” szintig, és ez a mennyiség került az 1. harckocsi brigádhoz. Új elektronika, új motor, dinamikus védelem jellemezték az új típust. Ukrajna legtöbb üzeme ma a T-72 típusú harckocsit gyártja, elsősorban a Lvov városában működő Páncélozott Járművek Gyára. Ezek a típusok már a múlt évben is hadrendben voltak, és részt vettek a a harcokban. Már ekkor is látható volt, hogy nem a páncélozás, a „külcsín” a probléma ezeknél a modelleknél, hanem a „belbecs”. Ma a rendelkezésre álló „csontváz”, vagyis a legyártott páncélzat mintegy 2 000 db-ra tehető, de ebből harcképes csak 300-350 db. Így már talán érthető miért láthatóak a front egyes vonalain régi T-55 típusú harckocsik is.

2015 év folyamán a sereg mindössze 70 új harckocsit kapott, a közeljövőben még 25 db kerül a frontra közvetlenül a gyárakból. Csakhogy ezen mennyiségek nagy része is a „felújított” anyagból áll össze, vagyis a frontot már megjárt „sebesült” gépek újratuningolása útján.

Ez év március 3-a, 6 db harckocsi a harkovi gyárból. Április 29-e, 4-nél is több? gép a harkovi gyárból. Augusztus 23-a, 9 db „Bulat” szintre felújított T-64-es a harkovi gyárból. Ez a mennyiség a 2015-ben hadrendbe állított harckocsik 40%-a, és mindez a nagyhírű harkovi gyár szalagjáról.

Már a polgárháború előtt sem voltak újak a hadrendben álló gépek, azóta másfél év eltelt, de ezek a harckocsik nem váltak sem modernebbé sem harcképesebbé. Sok gépet a harcok előtt banális működési hibák miatt kellett Harkovba szállítani javítás céljából, de onnan a papírok szerint már „új fegyver” minősítéssel jöttek vissza a harcba. Úgy tűnik azóta sincs előrelépés, ezt a folyamatot semmi és senki nem képes sem megállítani, sem megfordítani. A jelenlegi állomány száma a hivatalos adatok szerint 450 db harckocsi, de ebből 200 db a közeljövőben vissza kell térjen a gyárba valamilyen javítás miatt. Kijev harcosainak „harckocsiellátása” közeljövőben sem fog javulni.

Könnyű páncélos harci technika

Talán ez a legsebezhetőbb része az ukrán hadseregnek. Harckocsi még akad,de a háború „óhatatlan vesztesége”, a könnyű páncélos technika tekintetében igen rosszul áll az ukrán haderő. Ezért láthatunk a harcmezőn annyi matuzsálemi korú könnyű technikát. Nemrég Nagy-Britannia átpasszolt ugyan Kijevnek  néhány könnyű páncélost, de azok harci alkalmazása szinte a nullával egyenlő, és az ukrán terepet sem szokták még meg, előreláthatóan nem is fogják. Nem pótolhatják ugyanis a klasszikus páncélozott szállítójárműveket (BMP), amiből Kijevnek nincs elég, mert a tavalyi harcokban sokat elvesztettek, csak Debalcevo mellett több mint százat, és még ma sem tudták pótolni.

2015-ben mindössze 50 db BMP-t kapott a sereg, a zsitomiri üzemből. Az üzem képviselője szerint nincs elég motorjuk, hogy nagyobb számban szereljenek össze ebből a típusból. A háború első napja óta mindössze 200 db tartalékot sikerült hadrendbe állítani az alapmennyiség mellett. Más típusokkal, illetve egyéb tartalékokkal Kijev nem rendelkezik. Szót kell még ejteni a „reklám-páncélosseregekről”, amelyeket rossz, nem biztonságos haditechnikával, elavult gépekkel dobnak a tűzbe, mindössze a létszám növelése céljából.

A katonák könnyű páncélos technikával való ellátásában javulásra nincs remény, inkább további romlásra lehet számítani, ha a harcok újra megindulnak. Az angol szállítójárművek csak a front első vonaláig viszik a harcosokat, majd mennek is vissza az újabb katonákért. Az ellenséggel szemben menetelve pedig „magad uram, ha segítséged nincsen”, a gyalogos századok néznek szembe a felkelők fegyvereivel.

Tüzérség

Új tüzérségi haditechnika a tél elején jelent meg az ukrán hadsereg állásaiban, elsősorban a D-48-as, a D-44-es 85 mm kaliberű ágyúk számát tekintve, de még a sztálini időkből visszamaradt haditechnika is front vonalán áll. Ezek a fegyverek nincsenek lövedékekkel megfelelően ellátva. A modern, elsősorban harckocsi-taktikákra épülő manőverek vonatkozásában ezek a típusok nem képesek effektíven felvenni a harcot a mozgékony harckocsik ellen, lévén nehézkesek, hosszadalmas a beállításuk és viszonylag pontatlan a célzóberendezésük. Ugyanezek a típusok képezik a felkelők tüzérségének  zömét is.

A „Szegfű” és az „Akác” kódnevű tüzérségi fegyverfajták viszonylag nagy számban vannak az ukrán sereg és a felkelők hadrendjében is, ezért ma ezek képezik a polgárháború tüzérségi alaptechnikáját. Gyors helyváltoztatásra képesek, viszonylag pontosak, és nagy a rombolóerejük.

Tarackok

Talán a legnagyobb rombolóerejű tüzérségi fegyver az ukrán hadseregben a 203 mm-es „Pion” típusú tarack., ebből több is rendelkezésre áll Kijev seregében. A többi nagykaliberű tüzérségi fegyver jelentős része működésképtelen, a teljes mennyiség mintegy 1/3 része. Jelentős változás ezekből a fegyverfajtákból a harcok esetleges folytatása esetén nem várható, nincs további tartalék, habár a pozícióharcban a tüzérségi előkészítés és a harcok idején történő „takarás” fontos aspektusa a harcnak. Ha nincs tüzérségi védőernyő, a gyalogság rendszerint kénytelen feladni pozícióit.

Sorozatvetők

2015 nyarán egy új egység, a 27-ik Szumi ezred „Szmercs” típusú sorozatvetőkkel került a frontra, habár a lövedékellátással a felkelők felderítése szerint gond van. Ugyanez a gond az „Uragan” típusú sorozatvetőkkel, ott mintegy 25%-os a lövedékek „defektje”, nem robban fel vagy nem repül el a kívánt távolságra. Kijev ma a minimumra szorította le ezen fegyvernemek használatát a polgárháborúban. A „Grad” sorozatvetőkben egyértelműen hiány van, 2014 harcai során sokat elvesztettek közülük.

Összességében tekintve eddig komoly veszteségeket szenvedett az ukrán haderő, számok és tűzerő vonatkozásában is. 2015 folyamán alapvetően tüzérségi párbaj folyt, kevés élőerő bevetésével. A téli hadműveletekhez képest a mennyiségi és minőségi lehetőségek jóval szerényebbek. A harcképesség tekintetében az ukrán hadsereg 2015 januárjában volt a csúcson.

Rusvesna – Rapid Press Hírszolgálat