Sok víz lefolyt a Rajnán, mióta Merkel azt találta nyilatkozni — először — öt éve, hogy a multikulturalizmus megbukott. Azóta kiderült, hogy a két kelet-német származású állami vezetőnek (Merkel mellett Gauck elnöknek) többet jelent Németország stratégiai pozíciója Európa élén, mint Európában; a válságból az európai partnereinél erősebben kikerülő Németország EU-stratégiája alapvetően megváltozott, jóval agresszívabbá, a német stratégiai és gazdasági érdekek képviselete pedig egyenesen machiavellisztikussá vált.

Merkel az utóbbi öt évben megkérdőjelezhetetlenül az első számú európai vezetővé vált, noha az EU vezetőjeként gyakorlatilag nem tesz semmit, az EU ebben az időszakban inkább gyengült befolyásban a tagállamokkal és a külvilággal szemben is. Ez azonban német érdek — legalábbis átmenetileg.

Ebbe a megváltozott magatartásba illeszkedik a muszlim bevándorlók iránt megmutatkozó hivatalos rokonszenv, amely végre megnyilvánult a halogató politikájáról ismert Merkel ajkain is, és azt tükrözi, hogy Németországnak jóval fontosabb a saját perspektivikus gazdasági pozíciója (aktív népességének pótlása és a nyugdíjrendszerének finanszírozása), ennek mintaként való érvényesítése Európában — illeszkedve az euró relatív olcsóságát és a német gazdaság termelékenységét kihasználó német gazdasági érdekekhez –, mint a kontinens kulturális integritása, még fennálló értékegysége, vagy éppen az országai és intézményei közötti befolyási egyensúly. Mindezért nem drága a német gazdasági és politikai elitnek Európa arculatának teljes — és számukra sem belátható — átalakítása sem. Ahogy ma egyre gyakrabban hallani, Németország a 2010-es évekre végre megnyerte az évszázados harcát az Európa feletti uralomért, és már csak az a kérdés, mit kezd vele.

A machiavellisztikus német politikába jól illeszkedik Orbán (szégyellős, de valóságos) támogatása akár a liberális demokrácia megkérdőjelezhetetlenségét is feladva, Görögország benntartása az eurozónában, és az Amerikával szembeni hűvös viszony. „Ez nem az az EU, amelyet szeretnénk” – idézte a kancellárt online kiadásában a Bild című lap a növekvő németországi és európai bevándorlás elleni tiltakozások kapcsán. Mondhatta volna, ez nem az az EU, amelyet Németország szeretne. Érdekes lesz látni, hogy mi lesz a Jobbik nyomása alatt lépegető magyar kormány határ menti intézkedéseire a válasza — azt várom, megint kompromisszum születik, amiért Orbán benyújtja, vagy már benyújtotta a számlát Berlinnek (pl. német befektetések és a saját politikai támogatása formájában). A politikában egy dolog számít, egy dolog vált ki tiszteletet: az erő. Abban is biztos vagyok azonban, ha a Fidesz képes lesz nyerni a Jobbik(-MSZP koalíció) ellen 2018-ban, nálunk is megkezdődik majd a szírek vagy az aktuális muszlim (esetleg keresztény) migránsok letelepítése. A nyugdíjrendszerünk ugyanis nekünk aztán tényleg romokban van, a népesség fogyása pedig csak gyorsulni fog.
(hafr)