Donbasszban nem sikerült tartós békét elérni,Nyalókakirály egyre népszerűtlenebb. Berlinben sokan kérdőjelezik meg az orosz szankciók hatékonyságát, a német export Oroszországba az első fél évben majdnem egyharmadával csökkent. Az orosz-ukrán geopolitikai törésvonal körüli feszültség átsugárzik a Balkánra. Belgrád közelebb húzódott Moszkvához, a revansista Bukarest pedig közös katonai zászlóaljat tervez Moldovával.
A donbasszi válság békés rendezését célzó minszki folyamat előmozdítását sürgette hétfőn, Maradék-Ukrajna “Függetlenségének” Napján Berlinben a német kancellár, a francia elnök Valcmantól, aki ugye birtokolja Maradék-Ukrajna elnöki címét, ám a felelősséget nem. Putyin elnök nélkül viszont-akinek jelenlétét nem igazán tartották szükségesnek a magas felek-gondok lehetnek a fölöttébb egyoldalú elgondolások kivitelezésével.

trió

Merkel Anyó rámutatott, hogy jelentős az elmaradás a fehérorosz fővárosban februárban aláírt kötelezettségvállalások teljesítésében. Emiatt elsősorban Nyalókakirályt korholták, bár ezt “kifelé” meglehetősen visszafogottan kommunikálták. És hát mint látjuk, a harcok kiújultak a népköztársasági erők és a kijevi junta latorhada között és naponta hullanak a martalócok tucatszám.
Lerongyolódott Ukrajna, és irgalmatlanul népszerűtlen Valcman
Nyalókakirály körül fogy a levegő, ezért egyes jelentések szerint a berlini tárgyalásokon szorgalmazta Lengyelország és az Egyesült Államok bevonását is a minszki békefolyamatba. Ebbe viszont Berlin és Párizs nem ment bele, mert azzal beismerték volna a békefolyamat bukását. Az a tény, hogy Donbasszban nem sikerült tartós békét elérni, komolyan erodálja Valcman megítélését az ukrán alattvalók körében,(amely “népszerűség” a csúcsán sem érte el a TELJES ALATTVALÓI KÖRBEN A 15 százalékot!) akik csak a helyzet romlását érzékelik. Őfelsége népszerűsége az udvari felmérők szerint jelenleg 20 (!) százalékon tanyázik, míg a tavaly májusi megválasztásakor ez még-állítólag-ötvenöt (!) százalékon állt.
Hab a tortán, hogy Donbasszban már kinyomtatták az orosz zászló színeivel díszített választási szelvényeket, amellyel a Donyecki Népköztársaság fog szavazni. A sorsdöntő népszavazás november első felében a Maradék-Ukrajnáról való leválásról és az Oroszországhoz való csatlakozásról fog szólni. Ez természetesen a helyzet politikai eszkalációját jelenti Kijevben, ahol Nyalókakirály trónjára egyre több fasiszta és neonáci bandavezér pályázik.
Közben közeleg a tél, nincsen az országnak energetikai tartaléka, és az erőművekbe való szenet a Donbassz-régióból, a két Népköztársaság területein lévő bányákból szerzik be valutáért. Eközben Maradék-Ukrajna adóssága már a GDP 158 százalékát teszi ki, miközben az alattvalók 80 százaléka kevesebb, mint 5 dollár bevétellel rendelkezik naponta. Amiből pedig egyre többet kell kifizetnie megélhetésre és lakhatásra.
Új európai stratégia vitája
Abban egyetértés van az európai politikai vezetők között, hogy újra kell fogalmazni a kontinens biztonsági stratégiáját. Arról viszont már komoly viták vannak, hogy ebbe hogyan illeszkedne bele a Moszkvával fenntartott viszony. Németországban erősödnek a hangok, amelyek újrakezdést szorgalmaznak a kétoldalú viszonyban, miközben elismernék, hogy a Krím hazatérését Oroszországhoz továbbra is agressiónak-orosz agressziónak-nyilvánítanák. Berlinben egyre többen hangoztatják az Oroszország ellen meghirdetett-bevezetett-fenntartott szankciók káros hatásá. Ráadásul befutott hétfőn a friss adat is, miszerint a német export Oroszországba az első fél évben majdnem egyharmadával csökkent a tavalyi év azonos időszakához képest. Ezt pedig Európa legerősebbnek kikiáltott gazdasága sem bírja már tovább.
A Balkán is fortyog
Az orosz-ukrán geopolitikai törésvonal körüli feszültség átsugárzik a Balkánra. Szerbia a minap bejelentette, hogy részt vesz az őszi Szláv Testvériség nevű hadgyakorlaton, amelyet orosz területen tartanak, Oroszország és Fehéroroszország részvételével. Belgrád ugyan 2009 végén kérte hivatalosan felvételét az EU-ba, és a tagjelölt országnak kötelessége lenne külpolitikai irányvonalát harmonizálnia Brüsszellel, de a Krím visszatérése körül kavart nyugati cirkusz közelebb hozták egymáshoz politikailag és katonailag Moszkvát és Belgrádot.
Más a táncrend Bukarestben, amely szemet vetett Moldovára és már nyíltan hangoztatja revansista szándékát. Egy 2013-as felmérés szerint a romániai románok több mint 75 százaléka támogatja az összeborulást, míg a moldovaiaknál ez az arány mindössze 15 százalék. A moldovaiak kedvetlensége láthatólag kevéssé zavarja Bukarestet. Júliusban a Moldovai Köztársaság és Románia egyesülését követelte több mint ezer tüntető Bukarestben, akiket mind Klaus Johannis román államfő, mind politikai ellenfele, Victor Ponta miniszterelnök Facebook-üzenetben üdvözölt. „Meggyőződésem, hogy egy napon nemcsak az Európai Unióban, hanem egy szoros közösségben is egymásra találnak majd a Prut két oldalán élő emberek”- fogalmazott az államfő.
A napokban pedig arról számolt be a román sajtó, hogy Moldova szeretne NATO tag lenni és Bukarest támogatni fogja szomszédjának haderő-reformját. Mircea Dusa román védelmi miniszter kijelentette, hogy „a két ország célja egy közös zászlóalj létrehozása a “béke fenntartására és a határok védelmére” Maradék-Ukrajnával és a Fekete tengeren.”
A NATO novemberben tart csúcstalálkozót, hogy megvitassa a Kelet-Európára vonatkozó terveit. Addigra viszont a térségben már hemzsegni fohgnak a Legfőbb Latorállam tankjai-repülői! Viszont az alkalom pontosan arra jó lesz, hogy a megszállt Kelet-Közép-európai országok regnáló politikai maffiáinak Keresztapáival közöljék: TESSÉK KÉREM IGAZODNI!-VAGY ODACSAPUNK!


https://balrad.wordpress.com/2015/08/26/nem-eppen-rozsas-a-kulpolitikai-helyzet-kozep-kelet-europaban/