A kivándorlás immáron nyolc éve folyamatosan növekedést mutat, különösképp a fiatal korcsoportokban, így ha mérleget lehetne vonni a bevándorlással, az igazság az lenne, hogy Magyarország egyre inkább kivándorló országgá válik – állapítja meg a KSH Népességtudományi Intézete által nemrégiben készített Demográfiai Portré. 2014 legelején mintegy 330 ezer magyar állampolgár élt az európai országokban, míg más becslések 2013-ban több mint fél millióra tették a Magyarországon született és külföldön élő személyek számát.
A nemrégiben bemutatott 2015-ös Demográfiai Portré három év után, immáron harmadjára ad számot a magyar népesség helyzetéről, többek között a magyarországi ki- és bevándorlás alakulásáról is. Bár a vándorlás, különösen a kivándorlás mérése nem egyszerű, és inkább csak alulról lehet azt becsülni, a Gödri Irén tudományos főmunkatárs tollából származó fejezet a rendelkezésre álló adatok alapján próbálja számszerűsíteni a Magyarországra jellemző legújabb trendeket.
Kivándorlás Magyarországról
Az elvándorlás trendjeiben csak az utóbbi néhány évben tapasztalható jelentősebb változás Magyarországon – hívja fel a figyelmet a tanulmány. (Az EU-csatlakozást alapvetően még nem követte annak fellendülése és a külföldi munkavállalás sem indult be még ekkor olyan mértékben, mint a többi csatlakozó országban.) A hazai munkaerő-felmérés és a fogadó országok tükörstatisztikái alapján 2007 körül kezdett növekedni a külföldre vándorlók, illetve a külföldön munkát vállaló magyarok száma, mely mögött
a nálunk már a válság előtt is romló gazdasági és munkaerő-piaci folyamatok,
az egyre nagyobb kereslet a kelet-közép-európai munkaerő iránt,
a gazdasági növekedés elmaradása, a reálbérek csökkenése,
a fiatalok egyre nehezebb belépése a hazai munkaerő-piacra, a magas fiatalkori munkanélküliség,
a felsőoktatási rendszerben végrehajtott reformok,
és a fiatalokra nagymértékben jellemző súlyos anyagi depriváció
állhattak, mint befolyásoló tényezők.
Az ebből fakadó bizonytalanság, negatív jövőkép hozzájárult ahhoz, hogy egyre több fiatal fontolgasson migrációs terveket – vonják le a konklúziót.
Migrációs szándék
2013-ban a 18-40 évesek egyharmada tervezett hosszabb-rövidebb időre külföldi munkavállalást vagy kivándorlást, és több mint 12 százalékuk komolyan is tervezte ezt, ami szám szerint 370 ezer főt jelent ebből a korcsoportból. A TÁRKI legutóbbi migrációs potenciálról szóló felmérése szerint pedig idén áprilisban a teljes lakosság 17 százaléka nyilatkozott úgy, hogy szándékában áll rövidebb vagy hosszabb ideig külföldön munkát vállalni, vagy végleg kivándorolni, és közöttük is a fiatalok voltak többségben.
Minden jel arra mutat, hogy egyre többen távoznak
A kivándorlást nehéz mérni és a rendelkezésre álló adatok is csak alsó becslést adnak. A mérőszámok között itthon az OEP-nyilvántartásból kijelentkezők száma adja még a legjobb becslést (bár ezt a lépést is sokan elmulasztják megtenni), ennél azonban jóval magasabb számról árulkodnak a fogadó országok tükörstatisztikái. Ezek az adott ország statisztikai hivatala által mért számok az oda érkező külföldiekről, többek között a magyar bevándorlók/regisztrált munkavállalók vagy a magyarországi születésű népesség számáról.
A tükörstatisztikák szerint 2013-ban már több mint 85 ezer magyar érkezett az európai célországokba, és ebben az egyik legnépszerűbb célország, az Egyesült Királyságba érkezők még nincsenek is benne, az Európán kívülre távozókról nem is beszélve (pedig az adatok azt mutatják, hogy a kivándorlási célországok köre is egyre bővül).
A 2014-es tükörstatisztikák még nem álltak rendelkezésre a tanulmány készítésekor.
Ugyanakkor, ha azt feltételezzük, hogy arányaiban hasonló az eltérés a külföldi statisztikák és a TAJ-nyilvántartásból kijelentkezők között, akkor azt valószínűsíthetjük, hogy 2014-ben akár már a 120 ezret is meghaladhatta – az Egyesült Királyság nélkül – az európai országokba érkezett magyar bevándorlók száma.
A tükörstatisztikákba némileg bezavar, hogy a 2011-es új állampolgársági törvény hatására megnőtt azoknak a magyar állampolgároknak a száma, akik már nem csak Magyarországról érkezhetnek más európai országokba – ám ez valószínűleg csak kismértékben tudja befolyásolni a számokat.
Az Egyesült Királyságról egyébként annyit tudni: 2004 és 2011 között összesen 55 ezer regisztrált magyar munkavállalójuk volt, azonban ennél többen, 80 ezren kaptak adó- és társadalombiztosítási számot, és 2014 márciusára ez utóbbi szám már 146 ezerre nőtt.
A kivándorlóknak nagyobb a gyermekvállalási kedve
A magyarországi kivándorlással kapcsolatban a legaggasztóbb tényező, hogy a tömeges migráció elsősorban a gyermekvállalási életkorban lévő korosztályokat érinti.
A 2011. évi nagy-britanniai népszámlálás kapcsán a brit statisztikai hivatal elemzést készített az Angliában és Walesben élő bevándorló nők termékenységéről és kiszámolta a teljes termelékenységi arányszámukat (TTA).
A KSH definíciója szerint ez azon élveszületett gyermekek átlagos száma, akiket egy no élete során világra hozhatna, ha a termékeny évei az adott év korspecifikus termékenységi arányszámainak megfelelően telnének. Ez az arányszám így egy hipotetikus generáció befejezett termékenységét adja meg, melyet úgy számítanak ki, hogy összeadják a nőkre vonatkozó korspecifikus termékenységi arányszámokat egy adott évben (feltételezve, hogy a nők száma minden korban ugyanaz).
A felmérés eredménye szerint a magyarországi születésű anyák által 2011-ben vállalt gyermekek közül 1225 újszülött Angliában vagy Walesben jött világra. Ennek a számnak a nagyságát talán akkor tudjuk jól felfogni, ha közben tudjuk, 2011-ben egész Vas megyében 1826 gyermek született.
Az Angliában és Walesben élő magyarországi bevándorlókra számolt teljes termékenységi arányszám 1,63 volt, ami jelentősen meghaladta a Magyarországon ekkor mért 1,24-es TTA-t. A tanulmány ugyanakkor megjegyzi, hogy a legtöbb volt szocialista országra jellemző, hogy a külföldre távozók gyermekvállalási kedve számottevően felülmúlja az otthon maradókét.
A két hagyományos célország (Németország és Ausztria) és Nagy-Britannia mellett új célországok is megjelentek, mint Írország, Hollandia, Spanyolország, Svájc vagy éppen Svédország.
Hazajönnek?
Erről kevés adat áll rendelkezésre. A fogadó országok tükörstatisztikái (az adott országból kivándorló magyarok száma) alapján jelentősnek tűnik a visszaáramlás, azonban a fogadó országból “kivándorló” magyarokról nem tudhatjuk, hányan jönnek valóban haza és hányan vándorolnak el egy harmadik országba. Továbbá lehet köztük olyan is, aki már alapból külföldön született, esetükben így nem beszélhetünk visszatérésről.
Ausztria és Németország esetében a bevándorló és az onnan hazatérő vagy továbbvándorló magyarok száma is növekedett az utóbbi években, azonban a hazatérők, illetve továbbvándorlók aránya a bevándorlókhoz képest 2009 óta folyamatosan csökken.
