Két gyermekét egyedül nevelő tanárnőt lakoltattak ki Ózdon. Janiczak Dávid polgármester szerint senkivel nem kivételeznek. Átmenetileg a szomszédos Hangony falu segít az otthon nélkül maradt családon.

Rajzfilmfigurákkal tapétázott szoba, használt heverők, nyolcvanas évekbeli bútorok. Esküvőre kapott kávéskészlet, számos könyv. Tisztes szegénység. Így él ma Ózdon egy két gyermekét egyedül nevelő pedagógus, akinek nagyobbik fia orvosi egyetemre jár, a kisebbik pedig még az általános iskola padjait koptatja. Kilakoltatták őket, mert az asszony elmaradt a lakbérrel. Annak ellenére kellett menniük, hogy az utolsó pillanatban, ismerősök segítségével összeszedték a közel kétszázezres hátralékot, s jelezték az önkormányzatnak: befizetik a pénzt, ha leállítják a végrehajtást.

Janiczak Dávid jobbikos polgármester azonban megüzente:

“nincs kivételezés, elég méltányosságot gyakoroltak már.”

Pedig valaha harcostársak voltak, a tanárnő is a Jobbikkal szimpatizált. A párt azonban Ózdon is kettészakadt néhány éve, s a pedagógus nem a jelenlegi polgármestert támogató csapat tagja maradt, sőt a választások idején aktivistaként a programja ellen kampányolt.

Pechjére.

Janiczak Dávid lapunknak azt mondta: ennek az ügynek semmi köze a politikához,

ha a legjobb barátjának lenne ekkora elmaradása, őt is kilakoltatná. Nincs kivételezés.

Így kezdődött…

Az asszony története tizenöt évvel ezelőtt kezdődött, akkor nyert a borsodi városban liciten egy meglehetősen lelakott önkormányzati bérlakást. A környék csendes és nyugodt volt, így nagy lelkesedéssel vágtak bele otthonuk felújításába, közel egymillió forintot költve rá. A számlákat a mai napig megőrizte, mert szóban kapott olyan ígéretet, hogy később esetleg meg is vehetik az ingatlant, s akkor a felújítás költségeit leírhatják a vételárból. Ehelyett azonban csak a szerződését újították meg 2005-ben, újabb öt évre.

Férje eközben egy kis építőipari céget indított, ám a 2008-ban kezdődött gazdasági válság miatt csődbe ment: tipikus történet, nem fizetett a fővállalkozó.

– Súlyos anyagi helyzetbe kerültünk, pár hónapig elmaradtunk a lakbérrel, így szerződést bontottak velünk. Szóban azonban megállapodtam a vagyonkezelővel, hogy ha később rendesen fizetek, a lakásban maradhatok, és újrakötik a megállapodást: ekkorra a tönkrement vállalkozás felőrölte a házasságomat is, így jó néhány éve egyedül nevelem két gyermekemet – mondja.

A hátralékai azonban két év óta egyre halmozódtak.

– Diákhitelt kellett törlesztenem, mert továbbtanultam, és kölcsönöket is felvettem, hogy a két gyereket tudjam taníttatni. Igyekeztem törleszteni mindig, főleg a lakbérre figyeltem nagyon, de a tartozásom mégis túl sok lett. A tanári fizetésből nem tudtunk hárman megélni, rokoni, szülői segítségünk nem volt – meséli.

Már ruhát sem vettek

Az asszony az idén tavasszal kapott egy fizetési meghagyást, az Ózd-Invest Kft. követelése állt rajta a lakbér- és rezsitartozások miatt.

Itt elkövette az első hibát: nem ment be a céghez. Később tudta meg, kérhetett volna részletfizetést. Ehelyett inkább azt az utat választotta, hogy erőn felül megpróbált dupla lakbért fizetni minden hónapban, hogy csökkentse a hátralékokat.

Szegényesen étkeztek, nem költöttek ruhára. Nem jött újabb felszólító levél az ingatlanos cégtől, így teljesen váratlanul érte, amikor április végén megjelent a lakásnál a családsegítő szolgálat, s közölték: rajta vannak azoknak a listáján, akiket kilakoltatnak. Megkérdezték: hány kiskorú gyermeket nevel?

Később bement az ingatlankezelőhöz, ahol az egyik ügyintéző arról tájékoztatta: ha egy összegben kifizetik a tartozást, maradhat a család. Versenyfutás kezdődött az idővel. Aznap, mire összeszedték a pénzt, a postaládájukban ott volt a végrehajtó kilakoltatási végzése. A családsegítő munkatársa pedig jóindulatúan figyelmeztette az asszonyt: ne fizesse be a hátralékot, mert így is, úgy is kilakoltatják.

Rajta van ugyanis a listán.

Nem kivételezést kért

– Huszonnégy éve tanítok, két gyereket iskoláztatok, a nagyobbik fiam orvostanhallgató. Nem kértem kivételezést, csak egy kis méltányosságot. Erőt vettem magamon, még a polgármestertől is kértem segítséget, noha tudtam:

„pártbéli bűneimért” nem számíthatok túl sok jóindulatra.

Így is lett. Gúnyosan közölte velem: vegyem tudomásul, hogy rám is azok a törvények vonatkoznak, mint másra. A történtekért én is hibásnak érzem magam, de az anyagi javaimat a gyermekeimre fordítottam, ezt sohasem fogom megbánni. Most már nemcsak másod-, de harmadállásban is tanítok, ennek ellenére nehéz talpra állni – mondja.

Az alagútban már megjelentek „fénypontok is”. A szomszédos Hangony polgármestere és egyik képviselője felajánlotta: amíg nem rendeződik a sorsuk, lakjanak a település önkormányzati lakásában. Volt olyan kósza ígérete az ózdi polgármesternek, hogy ha a tanárnőnek nem is, de egyetemista fiának esetleg kiutalnak egy másfél szobás bérlakást. Amikor azonban erre rákérdeztek a helyi ingatlanos cégnél, ott ugyanazt a választ kapták, mint korábban.

Azt mondták, épp elég méltányosságot gyakoroltak már.
(NOL)