A mai háborúk lelkisége – A képen: Civil célpontokat ágyúzó ukrán tüzérség
Az ember, illetve az egész emberiség része a természetnek, és ez még akkor is így van, ha mindent megtesz annak érdekében, hogy kivonja magát annak törvényei alól. Uralni akarja, meg szeretné változtatni, a saját törvényeit akarja rá kényszeríteni. Kevesen, de vannak, akik a természetes világba történő harmonikus beilleszkedésnek, az egyensúly megmaradásának szellemében élnek.
A természet, és ezzel minden földi élőlény, a létezése során mindig az egyensúly fennmaradásáért küzdött. Az ember eddig – ha csak a tudatalattijától vezérelve is, – szintén ennek a törvénynek szellemében cselekedett. Nem a rosszat, a gonoszságot, a természetellenességet akarta véglegesen eltörölni, hanem a jósággal, a szeretettel, a természetességgel, illetve ezen tényezők erősítésével akarta az egyensúlyi állapotot létrehozni. Történelmi időszakonként hol az egyik, hol a másik irányzat került túlsúlyba, de mindig kialakultak azok az erők, melyek képesek voltak az ideális egyensúlyállapotot létrehozni, majd átbillenteni a mérleg nyelvét, és ezzel az ellenpólust új küzdelemre késztetni.
Jelen időben azonban ez az ősi, periodikus, egyensúlyra való törekvés látszólag nem működik. Az általános rossz olyan erővel tolta ki a mérleg nyelvét, hogy a természetes vezérlésű emberek ezt hagyományos módon (szellemi ellentámadással) visszatéríteni már nem tudják. Viszont a természet parancsa olyan erős, hogy annak ellenállni sokáig nem lehet, ezért a mérleg nyelvének el kell indulni a kiegyensúlyozottság felé. Ez viszont csak akkor lehetséges, – ha az erős rosszal szemben legalább ugyanolyan erősségű ellenhatás jön létre. Már nem a jóság, a szépség és a természetesség ellenhatásáról kell beszélnünk, hanem egy ellenkező előjelű, de módszereiben hasonló erők létrejöttéről. A Jézusi tanítás és annak hatása volt az utolsó szellemi, természetes és szeretetalapú egyensúlyra való törekvése az emberiségnek, mely nyomokban még létezik az ellenerő világában, de kiegészül sok olyan tényezővel, mely ellentétes a szeretet alapelvével (Szeresd uradat, istenedet és embertársaidat).
A mai világunk politikája ennek az egyensúlyra való törekvésnek a gyakorlati megjelenése. Újoroszország valójában nem csak a szabadságáért harcol, hanem a térség (és ezzel együtt az egész világ) egyensúlyi helyzetének javításáért, pozitív irányban.
Újoroszország a Pozitív erő
De propaganda szinten lényegében hasonlót cselekszik az Iszlám Állam is, – csak éppen negatív előjellel, – a maga fanatikus, brutális módján. Ennek a harcnak a törvénye az is, hogy a hatalmi helyzetben lévő rossz milyen módszerekkel és eszközökkel akarja erejét növelni, vagy megtartani, és az ellenerőnek ehhez igazodni kell. Mivel mindenáron vissza kell nyomni a mérleg nyelvét, az eszközökben nem igazán lehet válogatni, a legalkalmasabbat kell használni.
Az ellenerő létrejöttének módja lényegtelen, a lényeges kérdés; a célja és a módszerei. Ukrajnában egy igen sötét és gonosz politikai képlet jött létre egy gonoszabb és nagyobb erő támogatásával. A gonoszsága a módszereiben már a kezdet kezdetén megmutatkozott, és ez olyan méretű volt, hogy kiváltotta az ellenerő létrejöttét. Minden ember érzi, hogy ez a küzdelem több, mint aminek be akarják mutatni, amit a gonosz erők a nagyvilág elé vetítenek. Ez a küzdelem lényegében kezdete az általános egyensúlyi helyzet helyreállítási folyamatának, ezért letörhetetlen. Sok csapda és áldozat ellenére ereje növekszik, mert a természet ereje egyre nagyobb mértékben erősíti a harcot választókat. Világméretű változás kezdete, akár világháborúnak is nevezhetjük, mely a két világ, a sötétség és a világosság világa között folyik.
A példánk másik szereplője az Iszlám Állam. Minden cselekedete logikus, pontosan illeszkedik az általa kitűzött cél elérésének tervéhez. A legnagyobb gonosz (USA) ellenében egy teljesen hasonló gonoszságot állít szembe, ideológiailag és szellemileg pontosan olyan kegyetlen, embertelen, módszereiben úgyszintén. Létrejöttétől függetlenül ellenségének tekinti az egész nyugati civilizációt, vallásostul, kultúrájával és értékrendjével egyetemben. Számára teljesen jogosan, tapasztalati alapon. Viszont nem az egyensúlyi helyzet helyreállítása a célja, hanem a sötétség kiterjesztése arra a térségre, melyet uralni akar, – így a mérleg nyelvét nemcsak térségi, hanem világviszonylatban is a negatív irányba tovább tolja. Ezért a sötétség titkos erőinek támogatását élvezi, és mindenki, aki harcol ellene, a világ egyensúlyi helyzetének javításáért is harcol.
Az Iszlám Állam a negatív, Sötét erő
Ez a két harcoló emberi közösség – Újoroszország és az Iszlám Állam- közötti óriási különbözőség.
Nyilvánvaló, hogy nem minden háború ilyen természetű, és az is nyilvánvaló, hogy az egyes embernek is – ha ember akar maradni – meg kell vívnia a saját harcát azért, hogy legalább lélekben valamiféle egyensúlyi helyzetbe kerülhessen. Ezt közösségi szinten tudja a legjobban megvalósítani. A szociális igazságtalanságok, a kizsákmányolás, az elnyomás, és minden embertelen megnyilvánulás ellen valamilyen módon fel kell lépnie. Mindig úgy, ahogy lehet. El lehet nyomni ezt a belső egyensúlyra törekvő természetes vágyat, de súlyos árat kell fizetni érte. A közöny, a szenvedélyek, a hataloméhség, a vagyonosodási vágy, – mind a belső egyensúly hiányára utal. A mai politikai állapotok ezt tükrözik, ezért az érett értelmű, erős erkölcsű egész ember -az egyensúlyi helyzetét megteremteni képes ember, – nem a politikai pártoktól várja a helyzet javulását, hanem a szabadon választott közösségétől, mely akár sorsközösség, akár elvközösség, – az egyensúlyi helyzet helyreállítását kell szolgálnia.
Ez az első lépés azon az úton, mely létrehozza azt az erőt, amivel már el lehet kezdeni a harcot. Aki közösséget keres, annak nem a kinyilvánított célokat kell figyelembe vennie, hanem a közösség lelkiségét, szellemi magalapozottságát. Nem a közösség vezetőjének kijelentéseit, minősítéseit, hanem a belőle kisugárzó jó irányú, természetes erőt (karizmát). Ha mindez adott, akkor az egyén “hazatalált”, képessé válik nemcsak a saját életének új értelmet adni, hanem a nagy cél – a közösségi egyensúlyállapot megteremtésében – aktív szerepet vállalni. Harcolni!
Bojtár András
