Arra, hogy közalkalmazottakat könnyen közmunkásokra cseréljék, 2013 novembere óta van jogi lehetőség. Ekkor törölték el, hogy egy önkormányzathoz vagy egy intézményhez csak akkor lehet felvenni közmunkást, ha azzal statisztikailag nő a létszám – azaz közben nem bocsátanak el „valódi” dolgozót.

Lapunknak sikerült beszélnie valakivel, akivel ugyanez történt. Már nem közmunkás, elege lett a megaláztatásból. Nem akarta, hogy felismerjék, így nevét és volt munkahelyét nem közöljük.

Hol dolgozott?

Egy vidéki kulturális intézményben voltam részmunkaidős közalkalmazott nyolc éven keresztül egészen 2011-ig. Aztán átvette az intézményt a megyétől a helyi önkormányzat. Ekkor megszűnt a munkaköröm is. Engem és még egy nyugdíjkorhatár előtt álló munkatársamat rúgták ekkor ki.

Mondták akkor rögtön, hogy majd visszaveszik önt közmunkásként?

Nem, körülbelül hat hónap múlva hívtak vissza közmunkásnak, ugyanabba a munkakörbe, amit korábban is végeztem.

Mit szólt hozzá?

Örömmel elvállaltam, mert szenvedélyesen imádtam a munkámat. Már ekkor megkaptam az egyik volt munkatársamtól – aki megmaradt közalkalmazottnak – hogy én csak mint közmunkás vagyok ott. Holott ugyanazokat a feladatokat láttam el közmunkásként, mint amit előtte nyolc évig közalkalmazottként. Annyi volt a különbség, hogy korábban napi négy órát dolgoztam, a közmunkaprogram előírásai miatt pedig ekkortól hat órát.

Kevesebbet keresett a közmunkával?

Éppen a hat óra miatt nem, nagyjából ugyanúgy jöttem ki belőle, csak aztán letelt a közmunka, pár hónap pihenő következett a következő közmunkaprogram kezdetéig. Akkor ismét visszahívtak, ugyanabba a pozícióba. Elfogadtam, mert egyrészt a munkám töretlenül a szenvedélyem volt, másrészt a városban, ahol élek, enyhén szólva nem sok munkalehetőség akadt már akkoriban sem.

Ez még mindig nem a kulturális közmunka volt, hanem a hagyományos. (Hogy mi a különbség, arról oldalt, a keretes anyagunkban olvashat.) Miután letelt, részmunkaidős határozott idejű szerződést kötött velem az önkormányzat, hogy dolgozzak továbbra is a régi munkahelyemen. Ekkor kezdődtek el igazán a problémák.

Miért?

Egyszer csak felvettek kulturális közmunkásokat nyolc órában, akiknek beszámították a bérükbe a végzettségeiket is. Én mindvégig úgy voltam elkönyvelve, mint akinek csak nyolc általánosa van. Én ott dolgoztam közmunkás éveimet is beleszámítva akkor már tizedik éve, és jönnek teljesen idegenek, akiket nyolc órában foglalkoztatnak.

Mit szólt hozzá a főnöke?

Eleinte teljesen jó viszonyban voltunk, miután kirúgtak, ő hívott vissza, hogy közmunkásként alkalmaznának. Akkor romlott el a viszonyunk, amikor az említett kulturális közmunkások jöttek. Nekem nem is szóltak, hogy ilyeneket vesznek fel, pedig azzal én is jobban jártam volna, hiszen érettségim is van, amivel többet kereshettem volna, mint ahogy el voltam könyvelve, nyolc általánost végzettként.

Amikor rákérdeztem a főnökömnél, hogy miért nem szóltak, először hárított, azt mondta, ő se tudott róla, hogy ilyen dolgozók jönnek. Aztán később már azt mondta, azért nem lehetett engem átvenni kulturálisnak, mert a határozott idejű szerződésemet nem lehet megszüntetni.

Mi történt azután, hogy lejárt a szerződése? Foglalkoztatták volna tovább?

Igen, újra felvettek volna közmunkásként, de szerintem annyira megalázó volt a helyzet, hogy nem vállaltam. Én ott vagyok ennyi éve, valójában mindenki elégedett a munkámmal, a hozzáállásommal, és erre jönnek idegenek, és ők többet érnek, jobban számítanak, mint egy rutinos, régi dolgozó. Ellehetetlenítve éreztem magam, és méltatlannak is tartottam ezt az egészet.

Másrészt azért sem vállaltam el, mert közben lett egy másik részmunkaidős állásom, a közmunka mellett pedig nem tarthattam volna meg. Ha pedig a közmunkát választom, akkor nyilvánvalóan életem végéig közmunkás leszek. A kormány érdeke az olcsó munkaerő, a foglalkoztatottság növelése, visszavezetni az embereket a munka világába, de engem hova vezettek vissza? Oda, ahonnan kirúgtak? Egyébként is, mit takar az, hogy valakit, aki már valaha dolgozott, visszavezetnek a munka világába?

Később nem keresték meg újra önt?

De, pár hónap múlva az egyik önkormányzati képviselő keresett meg telefonon, hogy továbbra is fogadjam el és vállaljam el a közmunkát a volt munkahelyemen. Kérdeztem, miért? Erre azt a választ kaptam, „mert lehet, hogy az vezet vissza a státuszomhoz”. Ahhoz, amit megszüntettek, amikor kirúgtak a közalkalmazotti állásomból. Én erre azt mondtam, amióta kirúgtak, már többször voltam ugyanott közmunkás, státusz sehol. Mi rá a garancia, hogy most visszakapom? Amire az önkormányzati képviselő csak annyit mondott: semmi. Ekkor azt feleltem, akkor miről beszélünk, majd elköszöntem.

Egyébként közmunkára általában mindig ugyanazokat az embereket veszik, illetve hívják vissza, tehát a többieknek így kevesebb esély jut a közmunkára is. Kérdem, ha szükség van az adott munkakörre, az adott ember jól is végzi a dolgát, akkor miért kell emberileg kizsigerelni, megalázni? Miért kell sunnyogni, és fű alatt elintézni emberek sorsát?

Nem is az anyagiakra gondolok elsősorban, mert egyedül élek, hanem arra, hogy teljesen hiányzik az emberség a rendszerből.

Az állami intézményekben egyre több a közfoglalkoztatott, februárról-márciusra 38,9 százalékkal nőtt a létszámuk. A legtöbb közmunkás három intézménynél, a Nemzeti Művelődési Intézetnél, a Magyar Közút Zrt.-nél és a Klebelsberg Intézményfenntartó Központnál dolgozott márciusban, összesen 10875-en.

A Pedagógusok Szakszervezetének elnöke, Galló Istvánné hétfőn bejelentette, hogy ők nem állnak meg a tiltakozásnál. Úgy tudják, 4000 kollégájukat foglalkoztatják közfoglalkoztatási jogviszonyban a Kliknél (ez a januári adat, márciusra ez a szám 2300-ra csökkent). Ezért pénteken elküldték a parlamenti pártok frakcióvezetőinek, a parlament kulturális bizottsága tagjainak és Balog Zoltánnak a köznevelési törvény módosítását célzó javaslatukat.
Ha ezt elfogadnák, megszűnne az a kiskapu, amely ma lehetőséget ad arra, hogy ezeket az embereket ilyen jogviszonyban alkalmazzák a Kliknél – mondta Galló Istvánné.
(vs)