Tisztelt Devizaadósok!
Továbbítom dr Pesta János ügyvéd által ma felfedezett új törvényt, 9 nap múlva életbe lép 2015. évi LII. tv. amely szerint ha a banknak nincs meg az elszámoláshoz szükséges bizonylata az adós kölcsönének tisztességtelen kamatemeléséről és árfolyamrés visszatérítéséről, akkor felbecsléssel állapítja meg hogy szerinte mennyi volt a tisztességtelen haszon.
Ehhez hozzátenném saját véleményemet:
Törvényt visszamenőleges hatállyal egy szerződéses viszonyba egy alkalommal és kivételesen akkor lehet hozni, ha azt a nemzetgazdasági ok indokolja. Ez lett volna az adósok megsegítése, mert 700 000 család tönkretétele nemzetgazdaságilag is kárt okoz.
Elszámolási tv-t amivel beavatkoznak csak egyszer és kivételes esetben lehetett volna és kellett volna úgy kiadni, hogy az valóban az adósok megsegítését és ne a tisztességtelenül eljáró és üzletelő , a bizonylati rend és fegyelem ellen vétő bankok (számviteli tv. ezen megsértése bűncselekmény!) folyamatos kimentését jelentené a szerződéskötéskor hatályos rájuk háruló felelősség alól. Mindig olyan újabb kivételt hozni és korrigálni a bankok javára, amiben az adósoknak igazuk van a rendes jogi szabályozás, a korábbi Ptk. , Hpt., számviteli törvény és más törvények alapján.
Azon alaptétel mindenki előtt ismert, hogy a bizonyíték hiánya annak a terhére esik, aki a bizonyítékot nem tudja szolgáltatni. Nem így a devizahitelesek esetében. Ha a banknak nincs meg a bizonylata, amivel alá tudja támasztani elszámolását, akkor nem esik a terhére ez a körülmény, vagyis nem az áll be jogkövetkezményként, hogy a követelését le kell írnia, hanem "becsléssel" egy számot a bizonylat helyett az elszámolásban szerepeltethet.
A törvény szerint a bank által hasból bemondott számot a volt OTPs tisztségviselőktől hemzsegő pénzügyi felügyelet hagyja jóvá, amelyik még mindig nem érvénytelenítette a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kikötéseket közérdekű keresetben, pedig akkor az adósoknak nem kellene egyenként perelniük. Katona Tamás - nem a történész, a statisztikus - Gyurcsány Kormány államtitkára által tagként irányított Monetáris Tanács nem vétózta meg ezt a törvényt, pedig más esetben ezt nem engedi, mert a könyvelés ilyen meghamisítása országkockázati tényező, azt pedig kamatemeléssel jár.
Az elszámolási tv ezzel olyan mélységekbe süllyedt, hogy ez már törvénynek nem nevezhető és az ellen legyenek szívesek akár levélben, e-mailben tiltakozni. Aki ilyen törvényt előterjesztett az közreműködött a bankok feljogosításában bűncselekmény jogkövetkezményeinek elkerülésére.
A törvény semmibe veszi az adósok által már kiperelt levonásokat, a kezelési költség visszatérítést és a bianco felhatalmazások megsemmisítését, a Fővárosi Ítélőtábla határozatát:
"Az ítélőtábla e vonatkozásban először is arra mutat rá, hogy a kölcsönszerződés az adós közjegyzői okiratba foglalt tartozáselismerő nyilatkozatának benyújtását a kölcsön folyósításának előfeltételeként írta elő, a kölcsön tényleges folyósításából következően pedig e szerződési kikötés a felperes II. rendű alperes által 2007. július 23-án közjegyzői okiratba foglalt nyilatkozatának tartalmára utal. Azáltal, hogy a felperes teljesítette a kölcsönszerződésben foglalt feltételt, a közjegyzői okirat 6. pontja a kölcsönszerződés részévé vált, és az I. rendű alperes jogelődje e szerint vált jogosult a felperessel szemben követelést támasztani. A kölcsönszerződés folyósítási feltételét és a közjegyzői okirat tartalmát tehát összefüggő szerződési feltételként kell értékelni. Az ítélőtábla e feltétel kapcsán azt állapította meg, hogy a közjegyzői okiratban tett nyilatkozat nem minősül a Ptk. 242. § (1) bekezdése értelmében vett tartozáselismerésnek, hiszen megtételekor a nyilatkozó felperesnek nem volt még tartozása, mert a kölcsön folyósítása sem történt még meg. A felperes kölcsönszerződéshez kapcsolódó, a közjegyzői okirat 6. pontjába foglalt nyilatkozata egy, a Ptk.-ban nem nevesített, atipikus egyoldalú kötelezettségvállalás, melynek tisztességtelensége a kölcsönszerződéssel való összefüggése folytán vizsgálandó a Ptk. 209. § (1) bekezdése, valamint az uniós jog - értve ez alatt a Bíróság határozatait is - alapján. A "Tartozáselismerő nyilatkozat" 6. pontjában a felperes annak elfogadására kötelezte magát, hogy a tartozásának mindenkori összege a bank egyoldalú nyilatkozata alapján kerül megállapításra és az annak alapján kiállított közjegyzői okirat a tartozás behajtására irányuló közvetlen végrehajtás alapjául szolgál. Az ítélőtábla álláspontja szerint ez a szerződés részévé vált egyoldalú kötelezettségvállalás a következők szerint a Korm. rendeletben nevesített tisztességtelen szerződési feltétel. A Korm. rendelet 1. § (1) bekezdésének a), b), j) pontja értelmében a fogyasztói szerződésben tisztességtelennek minősül: az a szerződési feltétel, amely a szerződés bármely feltételének értelmezésére a fogyasztóval szerződő felet egyoldalúan jogosítja; kizárólagosan a fogyasztóval szerződő felet jogosítja fel annak megállapítására, hogy teljesítése szerződésszerű-e; a bizonyítási terhet a fogyasztó hátrányára változtatja meg. Megállapítható, hogy a perrel érintett kikötés, mintegy "biankó tartozáselismerés" egyoldalúan a bankot jogosítja fel arra, hogy a szerződésben foglaltakat értelmezve kinyilatkoztassa mennyi az adós aktuális tartozása, szerződésszerű-e a teljesítése. Az utóbbit arra tekintettel lehet kimondani, hogy leggyakrabban a szerződés felmondása kapcsán kerül sor közjegyzői tanúsítvány kiállítására és a közjegyzői okirat végrehajtási záradékkal történő ellátására, melyre az ad lehetőséget, hogy az adós előre elismeri a tartozásból következő szerződésszegést, melyre a hitelező jogszerű felmondást alapíthat. A kérdéses kikötésre tekintettel a bank már úgy is követelést érvényesíthet, ha követelést állít, függetlenül attól, hogy az jogszerűen megilleti-e."
dr Tóth Emese
bankszakjogász
nemzetközi pénzügyi tanácsadó
