A Bajcsy kórházról szóló cikkünkhöz érkezett olvasói reagálást olvasva több dolog is eszembe jutott és igyekeztem számba venni  a legmarkánsabb változásokat, melyeket az egészségügy szétverése kapcsán tapasztalunk.

Ezek a problémák negyed ekkorák nem voltak a régi rendszerben, amikor az egészségügyi ellátás még ténylegesen szociális, általános és ingyenes szolgáltatásként, de mint állami feladat és alkotmányos jog volt, – tehát valóság – és nem úgy mint manapság; amikor lényegében csak egy választási ígéret, vagy propaganda szöveg szintjén létezik a hatékony egészségügy.

Mely erősen emlékeztet az “x km-t új kerékpárutat  “építettünk…” kezdetű liberális propagandára, mikor is az újonnan “épített” bicikli utak zöme a valóságban felfestéssel épült, területet elvéve a járdából, vagy az autóutakból. (Ezzel is szándékos ellentéteket gerjesztve az autósok-bringások, illetve bringások-gyalogosok között).

Az egészségügyben tapasztalt változások, szinte mindegyike káros, és veszélyes változást eredményezett a betegekre és magára a rendszerre nézve.

Az egészségügyből (is) rengeteg pénzt vontak el, közvetve és közvetlenül is ahelyett, hogy hozzátettek volna.

Többszörösen átszervezték, az önkormányzatok kezéből kivették az irányítást, vagy erősen befolyásolták a hatáskörüket. Egyre több pénzt vontak el az önkormányzatoktól, szándékosan eladósítva és visszafizethetetlen kölcsönökre rászorítva őket.

A kórházakat, rendelőintézeteket hagyták teljesen lepusztulni, tönkremenni, és kötelező szociális állami ellátás helyett igyekeztek gazdasági vállalkozásként kezelni, – valamint magán intézetek szolgáltatásaival versenyeztetni őket.

A háziorvosi ellátás bevezetése, azzal a propaganda szöveggel, hogy “szabad orvos választás lesz” épp úgy nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, mint a hozzá társított fejpénz rendszer, vagy az egészségügyi intézmények kvóta rendszere és a mesterséges várólisták.

Az egészségügy a mérhetetlenül mohó, antiszociális és dilettáns bürokraták kezében puszta fejőstehénné silányult. Jogszabályok tömkelege szolgálja a pénz kiszivattyúzásának lehetőségét a rendszerből.

Az orvosok, nővérek fizetésének durva inflációja, a kifizetetlen túlórák növelése, valódi érdekképviseleteik szétverése, a fizetéspótló paraszolvencia megadóztatása, a tapasztalt szakemberek a magánszférába, illetve külföldre kényszerítését segítette elő.

A szándékosan kialakított hosszú várólisták, az ingyenes ellátások körének szűkítése szintén a magánintézmények és biztosítók által kínált szolgáltatások felé tereli a még fizetőképes pácienseket, míg ezzel egy időben a szegényebbeket az egyre kevesebb pénzből gazdálkodó, egyre rosszabb szolgáltatásra képes állami ellátásba áramoltatja. Ugyanezt a hatást segíti a magas színvonalú állami egészségügyi és betegellátás lecserélése, a felelőtlen, vagy “csak” fásult, ellátásra, ahol a beteg csupán “zavaró” tényező.

Egy ilyen, a biztosítók által értékesített, finanszírozott magán egészségügyi ellátó rendszer, ahol a beteget valóban kiszolgálják, méghozzá magas színvonalon és várólista nélkül, évi több százezer forintba kerül. Igaz, csak a saját, vagy a megadott, a biztosítóval, illetve egészségügyi szolgáltatóval leszerződött külső intézményekben és csak bizonyos életkori korlátok között.

Az alul fizetett, ellehetetlenített első vonalbeli szakemberek elüldözésével, elérték hogy másod-, harmadvonalbeli külföldi és hazai orvosok, nővérek, betegápolók váltsák fel sok helyütt a korábbi gárdát.

De még ezt az agyon terhelt szakember gárdát is elüldözik, mihelyst megszerzik a megfelelő tapasztalatot és gyakorlatot.

Ha mindezeket az egészségügyi vezetés (miniszterektől kezdve) nem látja, akkor műkedvelő, hozzá nem értő, ergo nem hogy nem érdemel fizetést, de még kártérítéssel tartozik, ha viszont tisztában vannak tetteik következményével, akkor bűnösök, akiket felelősségre kell vonni és börtönben a helyük.

Az egészségügyben tapasztalt visszásságok és felháborodásra okot adó eseteknek se szeri se száma, ezeknek a jövőben is teret adunk olvasóink panaszai kapcsán.

Audie / Szabad Riport