Hol a Nyírség összeér, a szikes Hortobággyal,
a tavakban Tokaj hegye tükröződik vággyal,
gazdag a föld, termő a rét, egy szép liget,
múlt idéző négy torony csábítón integet.
Ott van egy szép város, egy csodálatos táj,
Tiszavasvárivá lett Bűd és Szentmihály.



Viharvert századok nehéz terhei alatt,
építettek hittből, vágyból, reményből falat.
Sors üldözte, vándorló, népek,
gyökeret eresztve ide visszatértek.
Övék lett a város, nyughelyük már e táj,
Tiszavasvárivá lett Bűd és Szentmihály.



Nem lett hajdúváros, nem szerzett kiváltságot,
de tehetsége, hírneve bejárta a világot.
Nekünk így a legszebb, mindig úgy megcsodáljuk,
zegzugos kis utcáit, mikor végig járjuk.
Miénk ez a város, e kölcsönkapott táj,
Tiszavasvárivá lett Bűd és Szentmihály.



A vers szerzője: Sulyok József

Zenét szerezte: Köblösné Hankó Edit
Szólót énekel: Kovács Zsuzsa, Gábor Zsolt
Közreműködik: a Tiszavasvári Városi Vegyeskar


Folytatása: Tiszavasvári dala 2. - Zenével

forrás: andre.csapata.hu