Unalomig ismételt negatív kampánnyal készültek a pártok az április 12-én tartott választásra, amit végül a Jobbik jelöltje, Rig Lajos nyert a szavazatok 35,27%-ának megszerzésével.

A választás középpontjában egyértelműen a Jobbik állt, a médiakampány is főként a Jobbik -lejáratása- köré szerveződött. A fővonalú médián keresztül három pontra összpontosult a párt elleni médiakampány; a választáson induló jelölt személye elleni lejáratás, korábban lejáratott személlyel kapcsolatos hírek felelevenítése, illetve a párt kollektív megbélyegzésének tovább erőltetése volt jellemző a kampányidőszakra.

A Jobbik jelöltje ellen egy nagyon gyenge karaktergyilkosság kísérletet láthattunk (tetoválás ügy), emellett újra előkerült Kovács Béla eddig is sikertelenül tüzelt “kémbotránya”, de a Jobbik jelöltjének felmérés által igazolt esélyessége miatt ezúttal kiszivárogtatott hangfelvételek is előkerültek az ellenérdekelt pártok részéről, melynek célja a Jobbik mint párt kollektív lejáratása és így jelöltjük hátráltatása volt.

Az ellenérdekelt pártok Jobbik elleni kampánytevékenysége főként azon sztereotípia köré szerveződött, miszerint a választók többsége negatívumnak tartja a politikai közeg centrumától eltérést, és a média mint negyedik hatalmi ág által sulykolt külpolitikai orientációtól eltávolodást, amit az emberek valamiféle politikai biztonságot fenyegető “kockázatként” érzékelnek. A Jobbik jelöltje elleni személyes és a párt elleni kollektív kritika fő vonala a “szélsőségesség” volt, emellett újra beemelték az ellenkampányba a Jobbik “oroszbarát” jellegét.

A “szélsőségesség” vádjának kampányba beemelését főként az a téveszme táplálja, miszerint a választók többsége a politikai centrum felé húz – ami országosan igaz lehet, de helyi szinten nem feltétlen lehet építeni erre a tényezőre, amit Rig Lajos győzelme csak alátámaszt. A Jobbik “oroszbarátságának” és “kémügyének” hangoztatása elsősorban a nyugdíjas választók elrettentését szolgáló kampányanyag, ami a szovjet idők rossz emlékeinek felelevenítésével operálva próbálja megvonni az erősödő párttól az időskorú választók szavazatait. Ez egy logikus lépés az ellenérdekelt erők részéről, tekintve, hogy a Jobbik – kilépvén a rétegpárt kategóriából – kormányzó erővé válása előtti utolsó akadály két nagy társadalmi réteg, a nyugdíjasok és a cigány szavazók egy részének megnyerése, így a politikai ellenfelek elsősorban rasszizmus-váddal és oroszbarátság-váddal operálnak.

Rig Lajos győzelme azonban újra rávilágított, hogy a pártok eltávolodtak a választóktól, a politika eltávolodott a társadalmi valóságtól. Miközben a veterán politikusokkal operáló politikai pártok legfeljebb kampány idejére, egy-egy látványos ételosztás idejére “alacsonyodtak le” a választókhoz, a Jobbik győzelmének okai közt említhető a helyi viszonyok ismerete, ami a párt egyik erősségének tekinthető. Vona Gábor miniszterelnökségének útjában egyetlen kérdőjel áll; hogy a pártban elkerülhetetlenül bekövetkező szakadás idején a politikai ellenfelek milyen törésvonalakat tudnak kihasználni. Ha a szakadás mindössze a szélsőjobboldali tagság és a polgári vonal közt következik be, Rig Lajos győzelme a Jobbik országgyűlési választásokon kivívott győzelmének előfutára lehet.