Márciusban 238-al csökkent az aktív olaj- és gázfinomítók száma az Egyesült Államok területén februárhoz képest, és 693-mal a tavaly márciusi adathoz képest. Mostanra összesen 1110 létesítmény aktív, vagyis az amerikai gáz- és olajfinomítók több mint harmadát leállították az utóbbi egy év alacsony árai miatt. Kanada területén, márciusban 167 létesítmény működtetését függesztették fel, ezzel a létesítmények közel fele leállt, szintén az alacsony árak és gazdaságtalan működés miatt. Ezzel egy időben az Észak-Amerikán kívül eső területeken összesen csak 24-el csökkent az aktív olaj- és gázfinomítók száma, vagyis elsősorban az Egyesült Államok számára okozott veszteségeket az olajárak mesterséges leütése.
Barack Obama amerikai elnök 2014 tavaszán, a kijevi atlantista puccsot követő orosz felkelések kirobbanása után látogatott Szaúd-Arábiába, ahol a szaúdi uralkodóval megállapodott az olajárak mesterséges leütéséről. Ennek célja az lett volna, hogy az orosz költségvetést megfosszák a szénhidrogén-bevételektől és így rákényszerítsék a nyugati országok által követelt politikai változtatások meghozatalára, többek között a szociális kiadások csökkentésére.
2014 végére az amerikai olajkutakat elkezdték leállítani, mert a nyugati olajvállalatok nem bírták az alacsony árakat, és nem voltak hajlandók politikai célok miatt komoly veszteségeket elkönyvelni. A szaúdi uralkodó időközben elhunyt, és az új uralkodó, Szálmán már nem működik együtt az amerikaiakkal az olajár leütésében. Szaúd-Arábiában a vezetőváltással járó külpolitikai következmények miatt az ISIS megkezdte működését a szaúdi határon, Németország pedig beszüntette az országba irányuló fegyverexportot. A Báb el-Mandeb szoros körül kialakult helyzet (jemeni konfliktus) ugyan felhajtotta az olaj árát, a fenti adatok mutatják, hogy Washington az orosz költségvetés átszabása ellenére is vesztesen került ki ebből a műveletből. Európában az utóbbi egy hónapban csak kettővel csökkent az aktív olajfinomítók száma, az árzuhanás főként az amerikai olajvállalatokat érintette.
