Most egy kissé rendhagyóvá válik ez a cikksorozatunk, de adott helyzetben lehetnek "pozitív" tulajdonságai is ennek az elfajzott növénynek a számunkra, mivel a túlélő/harcos/ellenálló hazafiaknak a jó környezet és helyismeret lehet a segítségére, ha elszánt, ádáz harcokra kerülne sor hazánkban. Tehát ennek lehetőségével is számolni kell. Vagyis ismeretterjesztő írásunkat ebben a szellemben értékeljétek a realitás talaján. A hazai ellenállásnak viszonylag kevés használható biológiai/kémiai eszköz állhat csak rendelkezésére mind a gyógyítás területén, mind bevethető fegyverzet révén(kizárólag csak ha szükséges), ezért a természet segítségül hívása kiemelt szerepkör.
ELEMZÉSEK A Nébih gyombiológiai mérnökszakértője, Novák Róbert elmondta, hogy az ernyős virágzatúak családjába tartozó medvetalpnak három faja fordul elő Magyarországon. A másik két fajnál jóval kisebb termetű, közönséges medvetalp elterjedt növény Magyarországon. Bár ez a faj is mérgező növény, megbetegedést ritkán okoz. Ugyanakkor a Felső-Tisza vidékén az 1980-as években megjelent a Sosnowsky-medvetalp, amely a kaukázusihoz nagyon hasonló, szintén veszélyes gyom. A Sosnowsky-medvetalp takarmánynövényként való hasznosításával próbálkoztak Kárpátalján, ahol elvadult, és betelepült a Felső-Tisza vidékére is. Emiatt tavaly már a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei KH NTI növényvédelmi felügyelői végeztek felderítést. A kaukázusi medvetalp, valamint a Sosnowsky-medvetalp azért veszélyes, mert nagy mennyiségben tartalmaz furanokumarinokat. Ezek a vegyületek már a növény megérintése esetén is sérülést okoznak, az adott területen erősen fényérzékennyé válik a bőr. Ha az érintett bőrfelületet UV-sugárzás éri, a bőr kipirosodik, viszketni kezd, és 24–48 órán belül égési sérülésekre emlékeztető hólyagok jelennek meg rajta. Szembe kerülve átmeneti vagy akár végleges vakságot okozhat.
Balogh Lajos botanikus azt mondta, ha valaki megsérül a növény miatt, célszerű orvosi segítséget kérnie. „A növény nedvének a bőrre kerülésével, vagy egyáltalán a növény érintésével okoz heves bőrgyulladást, hólyagosodást, égési sérüléseket, amelyeket ha megtapasztalunk, mindenképpen orvoshoz kell fordulnunk."
A növény nedve súlyosabb esetben vakságot, sőt akár bőrrákot is okozhat. A kaukázusi medvetalp azért is veszélyes, mert nagyon gyorsan szaporodik. Magyarországra valószínűleg Kárpátaljáról került, a Tisza sodorhatta idáig a magvait. Rendkívül igénytelen, igazi túlélő növény, ezért bárhol megtelepszik, viszont csak nehezen lehet kiirtani.
Ha a növény a bőrünkhöz ér, szappanos vízzel alaposan mossuk le az érintett területet, és forduljunk orvoshoz!
Gergelyiugornyán lakossági bejelentést követően szakemberek azonosították a kaukázusi medvetalpat, a hatóság pedig megtette az elsődleges intézkedést. A kaukázusi medvetalp érintése veszélyes, apró szőrei révén heveny bőrgyulladást, fényérzékenységet okozhat, melyek nyomán komoly égési sérülésszerű tünetek jelentkeznek a bőrünkön. Vas megyétől még messze van, de érdemes rá odafigyelni! Kaukázusi medvetalp virágzáskor mérgező. Gyulladásos égési tüneteket okoz – ez tudható meg a növényről, ha fellapozzuk a lexikonokat.
Sipos Tibor a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kormányhivatal Növény- és Talajvédelmi Igazgatóság vezetője számára nem újdonság a szabolcsi “lelet”. A növényvédelmi szakemberek ugyanis már az elmúlt évtől végzik a veszélyes invazív növények, köztük is kiemelten a kaukázusi medvetalp felderítését. Ahol megtalálnak ilyen növényeket, azokat nyomban izolálják. Virágzása idején veszélyes, viszont egész nyáron virágzik. Az orvosok azt tanácsolják, a növénnyel való érintkezés után a bőrfelületet azonnal mossuk le szappanos vízzel és óvjuk a fénytől. E túlélőművész növény kiirtását nehezíti, hogy rendkívül invazív faj, s ha kivágják, újra kihajt és regenerálódik. Bár a Tisza mellett eddig is találtak medvetalpat, Magyarországon– még Keszthely és környékét kivéve – kevésbé elterjedt, ezért is rossz jel, ha megjelenik valahol. A kaukázusi medvetalp (másképp óriás medvetalp) a zellerfélék családjába tartozó évelő növény. A Kaukázus vidékéről Európába a 19. században telepítették be dísznövényként. Figyelemreméltó szaporodóképességének és igénytelenségének köszönhetően gyorsan kiszabadult a kertekből, és mára szinte az egész kontinensen elterjedt. Hazánkat többé-kevésbé elkerülte, bár a Tisza egyes szakaszain, illetve Keszthely környékén már tömegesen előfordul. Általában 2–5 méter magasra nő meg, ritkán a 7 métert is elérheti. A liláspiros foltokkal tarkított, vaskos szár és a levélnyél üreges. A szár átmérője 3–10 cm, az 1-2 méter széles levelek páratlanul szárnyaltak mély bemetszésekkel osztottak. A nyár végéig nyíló sok kicsi, fehér virág csomókban helyezkedik el a 80 cm átmérőjű ernyős virágzaton. A termése 1 cm hosszú, ovális alakú, lapos. A magvak ősszel érnek meg, egy növény több százezer termést hozhat. Erősen invazív faj, az összes többi növényt kiszorítja az adott területről. A kaukázusi medvetalp igazi túlélőművész: ha kivágják, azonnal újrahajt, és 4–6 hét alatt gyakorlatilag teljesen regenerálódik. Ezt mélyre nyúló karógyökerei teszik lehetővé. A szabadon megvásárolható gyomirtók csak a hajtásokat pusztítják el, a gyökerek ellen hatástalanok. A gyökerek kiásásán kívül hatásos a bennük tárolt tápanyagkészlet rendszeres vágással történő kimerítése. A növény közelében csak teljesen zárt ruházatban és védőszemüvegben szabad dolgozni! Németország évente majdnem 13 millió eurót költ a veszélyes jövevény kordában tartására. Nem is fűznénk hozzá egyebet, hiszen ez a három elemzés pontosan körülírja, miért veszélyes, mik a tünetek, hogyan hatástalanítható, hogyan védekezzünk ellene és vele, ha kell!!! Sajnos a tisztességes bajvívások kora lejárt, ezért minden eszköz bevethető...mint látható/hallható a világ különböző konfliktusövezeteiben - ezt nem mi mondtuk, hanem a világ legádázabb cionista vezérei és cselekedetei bizonyítják nap mint nap... Az ellenállás pedig jogunk és kötelességünk!
Bíró Dalma
