A rock 'n' rollban európai és afrikai kulturális elemek keverednek, ez a zene így nem születhetett meg sehol másutt, mint csakis a szabadkőműves Mekkában; az Egyesült Államokban. Amerikába már a XVII-XVIII. században sereglettek az európai bevándorlók - az "Új világ" propagandájának hatására, amit szintén a királyi udvarokba beépült zsidó tanácsnokok és kufárjaik terjesztették a népek között, hiszen kellett a munkás kéz az USA felépítéséhez - itt még Új Izrael helyett, s magukkal hozták zenéjüket és hangszereiket; az Afrikából túlnyomó részt zsidó kereskedők által rabszolgának elhurcolt feketék szintén megőrizték hagyományos muzsikájukat, de minthogy tilos volt ősi hangszereiket használniuk, dalban és táncban vitték tovább az örökséget. A következő századokban a két kultúra zenéje folyamatosan hatott egymásra, módosította egymást; hasztalan volt minden előítélet, minden tiltakozás és minden - gyakran a törvény súlyával megtámogatott - kísérlet, amely cl akarta különíteni őket. A kölcsönhatásból született a ragtime, a dzsessz, a wester swing és a blues, idővel a déli államokban játszott blues megjelent az északi nagyvárosokban is. Átalakulásával jött létre a városias hangzású rhythm and blues - a rock 'n' roll „szülőatyja".
A tizenéves vásárlóközönség
Akár a dzsessz és a blues, lényegében a rhythm and blues is fekete muzsika volt, és eleinte nemigen érdekelte a fehéreket. Bár az is igaz, hogy nem is igen hallhatták, mert a hanglemez ipar akkori irányítói - ezek még fehérek voltak - szerint nem volt alkalmas arra, hogy a tömegpiacon forgalmazzák. A második világháború után azonban megjelent egy jól körülírható, új társadalomformáló ízléscsoport; az iparrá avanzsált zenegyár, élükön kivétel nélkül liberális pénzemberekkel, a zsidókkal. És megcélozták a legbefolyásolhatóbb korosztályt; a tizenévesekét (az angol teenager szó a 13-19 évesekre utal, a 13-tól 19-ig terjedő számok végződnek ugyanis a -teen szótagra) és megkreálták a sztárság imagét a hősi szemlélet helyett. Amikor a fehér tizenévesek megunták szüleik zenéjét, és egyre-másra vették a rhythm and blues-lemezeket, a nagy lemezcégek félretették gátlásaikat, és elkezdték támogatni a fekete muzsikusokat. Az ötvenes évek elejére Muddy Waters, Ray Charles, a Drifters és más blues- és rhythm and blues-sztárok igazi versenytársai lettek Eddie Fisbernek, Perry Comonak és más, „skatulyából kihúzott" patyolatfehér énekeseknek.
Megszületik a rock 'n' roll
A folytatás, a Thirteen Women a következő évben jelent meg, ennek a B-oldalán szerepelt egy Rock Around the Clock nevezetű dal. Utána jött a Shake, Rattle and Roll, a Mambó Rock és a Birth of the Boogie. Csakhogy, az utóbbi szám címével ellentétben, itt nem a „boogie" született meg. Ahogy Muddy Waters énekelte: „a Rhythm and bluesnak kisbabája lett, úgy hívták, hogy rock V roll". A Rock Around the Clock később elhangzott az Iskolatábla-dzsungel című filmben is. A mozikba tódultak az amerikai és brit tizenévesek, és addig példátlan jelenetek zajlottak le: a kamaszok kitépték helyükről a nézőtéri üléseket, hogy több helyük legyen táncolni. A lemez 1954 májusában került be az amerikai sikerlistára, július 9-cn első lett, és hét heten át megőrizte vezető helyezését. Ez volt minden idők egyik legnagyobb példányszámban elkelt kislemeze. A tizenévesek imádták Haley zenéjét, de meglepődtek, amikor kiderült, hogy az énekes alacsony, pufók és harminc felé jár.
Rock-klasszikusok
A korai rock 'n' roll nagyjai közé tartozott Little Richard, aki eleinte Bili Haley mellett lépett fel, Fats Domino, egy rhythm and blues-zenész, és Jerry Lee Lewis. 1956-ban Lewis elutazott Memphisbe, és felvette Whole Lotta Shakirí Goin' On című számát. Ezt ma a rock klasszikusai közé sorolják, akkor a legtöbb amerikai rádióállomás betiltotta, mondván, hogy túl durva és ízléstelen! Az „ízléstelen" szót gyakran ragasztották arra a fiatalemberre is, aki egy évvel az előtt készítette első demólemezét Memphisben, hogy Bili Haley bevonult a stúdióba a Rock Around the Clockkal. Ez a fiatalember három évvel később, 1956 márciusában került az újságok címlapjára, ekkor jutott be ugyanis a slágerlistára a Heartbreak Hotel. A következő hónapban negyven millióan látták, amint elénekelte számát a tévében. És a fiatal Amerika belészeretett. Az idősebb nemzedék nem fukarkodott a jelzőkkel: „aljas és ördögi", „üvöltő surmó", „az emberi nem két lábon járó gyalázata", „zsíros hajú tébolyult, szennyes dalokkal, akinek semmi jövője" és „az amerikai fiatalság megrontója". Az illetőt úgy hívták: Elvis Presley.
A popzenének önmagában nincs stílusa, hanem más stílusokat, a folk, a soul, a country and western elemeit használja föl, hogy minél eladhatóbbá tegye magát. Pop- és rock-együttesek, szólisták jönnek és mennek, némelyik az első bombasiker után feledésbe merül, de mások megkapaszkodnak a közönség tudatában, és tartós karriert futnak be. Elég a mai sikerlistákra egy pillantást vetni, hogy kiderüljön, hányféle stílus él egymás mellett. A mai pop- és rock-sztároknak azonban nem elegendő jól énekelniük vagy gitározniuk. A videó-klipek központi fontosságúvá lettek, és ez megköveteli, hogy látványosak legyenek. A videoklipek költsége kezdetben néhány ezer dollár volt, ma jócskán meghaladhatja a milliót - ám ezt is készségesen kifizetik a szórakoztatóipar nagymoguljai, akik tudják, hogy a zene is óriási üzlet.
Várhegyi Kálmán
