„Az okok szinte minden esetben a nyomorra, a kiszolgáltatottságra vezethetők vissza”
Ma a világban 250-300 ezer gyermeket alkalmaznak világszerte fegyveres(önkéntes hazafias) és terrorszervezetek. „A tendencia azt mutatja, hogy egyre fiatalabbak kerülnek a szervezeteknek a hálójába”. A legtöbb gyereket Afrikában alkalmazzák, de Iránban és palesztin területen is gyakran élnek ezzel a kegyetlen módszerrel. A gyerekkatonákat háromféle feladatkörben használják fel: harci és harctámogató feladatokra, illetve a terrorizmusban élő pajzsként. Általában speciális szervezetek végzik a gyerekek kiképzését, akiket később századokba vagy zászlóaljakba szervezve vetnek be. A gyerekek számára a kiképzés során a fegyverük lesz a legalapvetőbb, ezt úgy kezelik, mint a legfontosabb hozzátartozójukat, amit a mentoraik el is várnak tőlük. Elsősorban arra tanítják meg őket, hogy képesek legyenek villámgyorsan lőni és újratölteni, ugyanis ezt használják ki azokban a szituációkban, amikor felnőtt ellenséggel kerülnek szembe. A gyerekkatonával szembekerülő ellenfél legalább egy pillanatig vonakodik rálőni egy gyerekre, így sajnos nagyon is hatásos az alkalmazásuk.
Ma már nemcsak katonákként, hanem öngyilkos merénylőkként is előszeretettel alkalmaznak gyerekeket. Legutóbb a Boko Haram és az Iszlám Állam hajtott végre akciót tizennyolc év alatti merénylőkkel, de berkeikben nem ritkák a hat-hét éves gyermekek sem. A beszervezett kicsikkel először állatokat, javarészt kecskéket gyilkoltatnak meg, így hozzászoknak a vér látványához és az öléshez. „A gyermekek ebben a korban még gyakorlatilag fel sem fogják, hogy mit tesznek, és ettől válik még kegyetlenebbé az egész folyamat, hiszen a kiképzés végére már esztétikai élményt nyújt a brutalitás. Ne felejtsük el, hogy a világ boldogabbik felén a hasonló korú gyerekek még az általános iskolák alsó tagozatainak padjaiban ülnek. Ezzel szemben a válságövezetekben egy reális, és jórészt kezelhetetlen problémát jelent a gyerekek alkalmazása világszerte, amit kegyetlenül ki is használnak a terrorszervezetek” − erre a napokban is volt példa Irakban, ahol mind a szélsőségesek, mind az ellenük küzdő, az iraki kormánnyal szövetségre lépett milíciák soroznak be kiskorúakat fegyveres harcukhoz. Az Iszlám Állam előszeretettel állít csatasorba vallási és etnikai kisebbségekhez tartozó gyerekeket, akik árván tengődnek, vagy akiket a harcok során raboltak el a családjuktól. Ezeket a szerencsétlen sorsú gyerekeket távirányítású bombával felszerelve sűrűn lakott városrészekbe vagy katonai ellenőrzőpontokhoz küldik, majd távolról felrobbantják őket. Nagyon ritka, hogy valaki ebből élve kikerüljön, már csak az említett okból kifolyólag sem, hiszen a gyerekek jelentős része még csak fel sem fogja, hogy a halálba indul. A nagyobbak esetében már felléphetnek komplikációk − legalábbis a terroristák szempontjából. Egy tizenhárom éves iraki fiú, akit az iraki Al-Bayaa városba küldtek robbantani, még időben tudott jelezni a biztonsági erőknek, akik az utolsó pillanatban hatástalanították a rászerelt robbanóeszközt. A szervezetekből való kilépést az is nehezíti, hogy a gyerekeknek gyakorlatilag semmilyen alternatívájuk nincs. Bekerülésük előtt nyomorogtak és éheztek, a terrorszervezetekben pedig élelemmel látják el őket, és sajnálatos módon a közösséghez tartozás élményét is itt élik meg, így többségük gyakorlatilag egy életre elköteleződik a szervezet mellett.
Egyenlőre nem volt arra példa, hogy terroristák Európában próbáltak volna meg gyermekeket beszervezni, ami leginkább annak köszönhető, hogy errefelé ritkábbak az olyan kiszolgáltatott, hányatott sorsú gyerekek, akikből a Közel-Keleten vagy Afrikában százszámra válogathatnak.
Várhegyi Kálmán összeállítása
