A magyar kormányfő maga vetette fel, hogy Magyarország szálljon be komolyabban az Iszlám Állam elleni harcba. Egy kurdisztáni bázison folyó kiképzési munka vagy a tábor őrzése akár reális cél is lehetne. Kérdés, hogy milyen felhatalmazás szükséges ehhez. Milyen érdeket szolgál a szerepvállalás, és megnövelheti-e a terrorfenyegetettséget Magyarországon?
Orbán Viktor február 4-én a Hír TV-nek adott interjújában több más téma mellett említést tett róla, hogy a német hadsereggel együtt hamarosan magyar misszió mehet a Törökország, Irak és Irán határán található régióba. Ehhez a parlament kétharmados felhatalmazására lesz szükség. A Honvédelmi Minisztérium ezzel kapcsolatban úgy érvelt: már Irakban és Afganisztánban is vállaltunk hasonló szerepet, így nem lenne újdonság a szolgálat katonáink számára.
Németh Zsolt, a parlament külügyi bizottságának elnöke először egy keddi konferenciát követően, az MTI kérdésére erősítette meg, hogy mérlegelik az Iszlám Állam (IÁ) elleni fellépést. Az MNO-nak később tömören nyilatkozott az ügyben, és azt mondta: védelmi célú katonai szerepvállalásról lenne szó. Orbán Viktor végül egy szerdai háttérbeszélgetésen a HVG kérdésére árulta el, hogy ő kezdeményezte a Fidesz-frakciónak, hogy a németekkel és az olaszokkal karöltve indítsunk egy nemzetközi missziót Kurdisztánba. Hozzátette, a parlamenti kétharmad mellett saját képviselőcsoportja többségének is támogatnia kellene a javaslatot, hogy legyen belőle valami, de a kormánypárti honatyák egyelőre nem túl lelkesek.
Nem volt bőbeszédű a külügy
A katonai kontingens számát, célját, konkrét feladatát illetően a Külgazdasági és Külügyminisztériumhoz fordultunk, hátha kapunk konkrétumokat. Hiába reménykedtünk, a tárca száraz, diplomatikus választ adott. Mint írták, a terrorfenyegetés egyre közelebb kerül Európához, és mivel az Iszlám Állam egyre durvább eszközökhöz nyúl, az európai felelősség megnőtt a tekintetben, hogy megvédjük magunkat a terroristáktól. Az IÁ-val szemben felállt nemzetközi koalícióban való szerepvállalás növelése nyilvánvalóan segítené a szövetségesi szolidaritást, de az esetleges katonai misszió részleteiről ők is csak akkor tudnának részletekkel szolgálni, ha a pártok támogatnák a parlamentben a szerepvállalást – írták.
Magyarország 2003-ban és 2004-ben is küldött már szállítózászlóaljat Irakba, és nagykövetséget is nyitottunk Bagdadban, de néhány év elteltével lelassult, majd leállt a közeledés a két ország között. A követséget azóta bezárták (2014-ben újranyitották), és a magyar haderő is hazatért Irakból. 2010 óta a keleti nyitás politikájába illeszkedve élénkült a viszony, és a nagykövetség után egy konzulátust is megnyitottunk – a kurdisztáni Erbilben. Ezenfelül katonai segélyt is küldtünk, többek között akna- és páncéltörő lőszerek, illetve fényjelzős töltények formájában. Innen már csak egy lépés lenne katonákat is bevetni Irakban, ez ugyanakkor katonapolitikai, diplomáciai és nemzetbiztonsági kérdéseket vet fel.
Olaszok, németek, magyarok
Wagner Péter biztonságpolitikai szakértő már korábbi blogbejegyzésében is joggal teszi fel a kérdést: vajon milyen felhatalmazással mennének a magyar katonák? Ha ugyanis ENSZ-, NATO- vagy uniós misszió résztvevőiként lennénk jelen, ahhoz nem feltétlenül lenne szükség parlamenti felhatalmazásra. Az elmúlt két évtizedben ehhez hasonló magyar katonai szerepvállaláshoz nem kellett szavaznia a honatyáknak. Amennyiben például az iraki és a magyar kabinet köt bilaterális megállapodást a katonai együttműködés részleteiről, akkor arra elég kormányzati szinten rábólintani. Wagner jelzi, a németek január végén 46 millió eurós katonai segélyről döntöttek, aminek része a fegyverszállítás és a kurdisztáni pesmergák kiképzése. Az olaszok – akik a németekhez hasonlóan már most is jelen vannak katonákkal Irakban – hamarosan több száz fős, főleg kiképzéssel, logisztikával foglalkozó csapattal indulnak útnak Kurdisztánba.