Gyermekkoromban a kerékpárokat csak letámasztottuk a járda szélén, és akár órákra is otthagytuk lezáratlanul. Ma a kerékpárját mindenki gondosan hozzáláncolja egy fához vagy egy kerítéshez, mert vigyázni kell rá. Édesapám bárhová ment, autóját otthagyta az út szélén lezáratlanul, természetesen benne hagyva az indítókulcsot is. Ma nemcsak bezárják az autókat, de a parkolókban tábla figyelmezteti az autósokat, hogy ne hagyják benne értékeiket. Akkoriban a házak kapuja természetesen nyitva volt, bárki szabadon bemehetett akár a ház udvarába, akár a lépcsőházba. Ma csengetni kell, ha valaki be szeretne menni a kapun. Vigyáznak a házra. 30-40-50 évvel ezelőtt a fiatal lányok nemcsak az esti táncmulatságokba, de még a délutáni tánciskolába sem mehettek el felnőtt kísérő nélkül, mert vigyáztak rájuk. Ma viszont az akár hajnalig tartó bulikba is egyedül mennek és éjszaka is kíséret nélkül térnek haza. Miért?

Székely László nyugdíjas tanár, Győr