Noha tavaly már kezdett emelkedni a vállalkozások munkaerőigénye, az újonnan létrehozott munkahelyek száma még továbbra is csak a háromnegyede annak, mint amennyi 2008-ban nyílt meg. Az állami munkahelyteremtés viszont még nagyobb fokozatra kapcsolt.
A válságot követő évek a munkaerőpiac szempontjából nehéznek bizonyultak: nőtt a munkanélküliség, a vállalatok a kereslet visszaesése miatt visszafogták a termelést, a felesleges munkaerőtől megváltak, és nem is volt szükség újabbakra. A 2012-es mélypont után, amikor 139 ezer pozíciót nyílt meg a vállalkozásoknál, megkezdődött a lassú kilábalás, ami tavaly is folytatódott, bár az irány már kedvező, a válság előtti szint még nagyon messze van. Sőt, van, ami még ennél is jobban torzítja a piacot.
A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat (NFSZ) adatai szerint tavaly összesen 192,8 ezer új, nem támogatott munkahelyet hoztak létre a cégek. Ez 22 százalékkal, vagyis közel 35 ezerrel több az előző évinél, viszont jócskán elmarad még a válság kirobbanásának évétől, vagyis a 2008-as 251 ezertől. Noha, a fejlődést és a piac magára találását jól mutatja, hogy 2008 óta tavaly hozták létre a legtöbb új munkahelyet.
Ezzel szemben, talán sokkal megdöbbentőbb, hogy 2014-ben közel 639 ezer új munkahely jött létre állami támogatás segítségével. Ezekről a pozíciókról azt érdemes tudni, hogy döntő többségében közmunkás állást jelentenek. Az NFSZ mfor.hu-nak küldött korábbi tájékoztatása alapján átlagosan 80 százaléka ezeknek a munkahelyeknek a közfoglalkoztatás valamely eszközére vonatkozik, vagyis tavaly megközelítőleg 511 ezer közmunkás munkalehetőséget hozott létre az állam.
A teljes támogatott számot tekintve 2009 óta nem volt ilyen sok új munkahely Magyarországon. A bővülés mértéke pedig dinamikus, hiszen 2011-ben előző évhez képest duplázódott a szám, majd 2013-ban ismét egy 63 százalékos növekedés mutatkozott előző évhez képest, tavaly azonban már “csak” 13 százalékos volt a növekmény. Mindesetre – ahogy az az alábbi diagramon is jól látszik – az állami munkahelyteremtés minden eddiginél nagyobb mértékben mozgatta a munkaerőpiacot. És noha, a vállalkozások munkaerőigénye is éledezik, az a válság előtti szinteket még csak meg sem tudta közelíteni.

Az állami “beavatkozás” mértékét jól szemlélteti még az az arányszám is, mely megmutatja, hogy az újonnan létrehozott munkahelyek hány százaléka jött létre a piac önerejéből. Tavaly ez 18,8 százalék volt az előző évi 18 százalék után. Vagyis a fennmaradó rész mind állami segítséggel megszületett álláslehetőség volt. Persze, ahogy a diagramon is látszik, még közvetlenül a válság kezdetén is majdnem 70 százalék volt az állami munkahelyteremtés mértéke, viszont még ettől is le vagyunk maradva.

A jövőben azonban nagy kérdés lesz, hogy a kormány a versenyszféra lassú éledésével párhuzamosan csökkenti-e az állami foglalkoztatás mértékét, vagy változatlan szinten tartja. 2015 vonatkozásában már tudjuk, hogy havi átlag 220 ezer közmunkásnak szeretne munkát adni, és éves szinten plusz 50 ezer fő bevonását tervezik. A nagy kérdés sokkal inkább a középtávú szerepet övezi, amikor egy optimista forgatókönyvet feltételezve, a piac visszatér válság előtti “önmagához”.
Az állami munkahelyteremtésnek ugyanis nemcsak gazdasági, de társadalmi szempontból is vannak hátulütői. Egyrészt a közfoglalkoztatás keretén belül végzett munka nem növeli a GDP-t, a hozzáadott értéke kvázi nulla. Társadalmi szempontból noha a munkaerőpiacra visszatereltek számára jelenthet kisebb fokú előrelépést a jövedelmeket tekintve (a közmunkás bér több mint a segélyek összege), a munkahelyüket elvesztők számára pedig visszalépés. Mindkét esetben fennáll a “bennragadás” veszélye, hiszen míg egyeseknek a megelégedettség érzetét keltheti, mások számára a kilátástalanság, a szakmai tudásoknak nem megfelelő munka végzése, illetve a versenyszférában történő elhelyezkedés kisebb esélye nehezítheti a visszatérést az elsődleges munkaerőpiacra.
(Székely Sarolta)