1987. szeptember 13-án a brazil Goiânia városának egyik elhagyatott kórházából hajléktalanok elloptak és szétszedtek egy radioaktív terápiás gépet. A sugárzó forrását szétszedték, és továbbadták egymás között is. Nem volt jó ötlet.

A biliárdgolyó méretű gömb cézium-137-es izotópot tartalmazott, ami a veszélyes gamma-sugárzás mellett kék fényt is kibocsátott, ami nagyon tetszett a tolvajoknak, illetve azoknak, akiknek továbbadták a szajrét. Volt, aki a radioaktív porból testére is kent. A sugárterhelésbe máig négyen haltak bele, 249-en súlyos károsodásokat szenvedtek, az ő életüket is megrövidítette az incidens. Összesen 112 ezer ember érintkezhetett valamilyen formában az anyaggal, nem véletlenül emlegetik a Csernobil után a második legsúlyosabb nukleáris balesetként a goiâniai incidenst.

A bíróság nem hagyta, hogy elvigyék

AzInstituto Goiano de Radioterapia (IGR) egy radioterápiás magánintézet volt Goiânia központjában, Brazíliában. 1985-ben új helyre költöztek, a gyógyításhoz használt, 1977-ben vásárolt cézium-137-et pedig egyszerűen ott hagyták a régi épületben. Vita volt a telephely tulajdonjogáról az IGR és a Society of Saint Vincent de Paul nevű jótékonysági szervezet között, és 1986. szeptember 11-én a város bírósága ki is mondta, hogy tudnak az épületben lévő elhagyott radioaktív forrásról.

Négy hónappal a lopás előtt, 1987. május negyedikén a tulajdonjogi vita miatt rendőrök akadályozták meg, hogy az IGR igazgatója elvigye a hátrahagyott dolgokat. Ő ekkor figyelmeztette a jótékonysági szervezet embereit, hogy „övék a felelősség a céziumbomba miatt”. Az IGR többször is írt a brazil atomenergia-bizottságnak, figyelmeztették őket a veszélyre, azonban így sem tudták elvinni a radioaktív forrást, mert ezt a bíróság megtiltotta.

1987. szeptember 13-án az ügyeletes biztonsági őr nem jelent meg, beteget jelentett, hogy megnézhesse a Herbie Goes Bananas című filmet a moziban. Ugyanaznap két guberáló, Roberto dos Santos Alves és Wagner Mota Pereira behatolt a részben már lebontott épületbe, és megtalálta a terápiás egységet, amiről azt hitték, jó pénzt kaphatnak érte a roncstelepen. Talicskára rakták, és elvitték, aztán elkezdték szétszedni.

Éjjel a sugárterhelés hatására mindketten hányni kezdtek, ennek ellenére tovább boncolták a gépet. Másnapra Pereirának hasmenése lett, szédült és bal keze bedagadt, és égési sérülések jelentek meg rajta. 15-én kórházba ment – azt hitték, valamit evett, az okozza a tüneteket. Alves közben szétszedte a gépet, a céziumkapszulát is megtalálta. A sugárzás miatt később fekélyes lett a jobb karja, amputálni kellett.
Csodálták, szétosztották

A kapszulát részben sikerült szétszedni, gyönyörű kék fény jött belőle. Alves először megpróbálta meggyújtani, mert azt gondolta, valamilyen lőpor, de nem reagált. Ezután eladta a gép darabjait a közeli roncstelepen. A telep tulajdonosa megtalálta a kéken világító kapszulát, és hazavitte (azt hitte, természetfeletti képességekkel rendelkezik). A következő három napban meghívta családját és barátait, hogy csodálják meg a világító dolgot. Pénzt ajánlott annak, aki teljesen szét tudja szedni. Azt tervezte, gyűrűt készíttet belőle a feleségének.

Egyik barátjának végül szeptember 21-én csavarhúzóval sikerült rizsszem méretű darabokat kiszedni a kapszulából. Egy részét eltette, valamennyit bátyjának adott, a többit megtartotta a roncstelep tulajdona, aki barátainak és családtagjainak osztogatta. A felesége még aznap beteg lett, testvérének lánya pedig meghalt (ő a port a testére kente, és a szendvicsére is jutott belőle, amit megevett, így halálos dózist kapott).

25-én a roncsokat eladták egy másik roncskereskedőnek. Az előző kereskedő felesége, Gabriela Maria Ferreira vette észre, hogy a környezetében egyre-másra megbetegszenek az emberek. 15 nappal a lopás után visszaszerezte a sugárzó anyagot és busszal, zacskóban vitte el a kórházba. Végül 29-én reggel mérte be egy egy orvos a cézium-137-et, és értesítette a hatóságokat.

Gabriela Maria Ferreira egy hónap múlva meghalt. Rajta kívül a roncstelep két munkása és a port a testére kenő hatéves kislány is belehalt a sugárzásba.
(Laza Bálint)