Az évfordulóval kapcsolatos megemlékezések alkalmat adnak arra minden magyarnak, bárhol is éljen a nagyvilágban, hogy nagyobb figyelmet szenteljünk évezredes hagyományainknak, gyökereinknek, nemzeti tudatunk erősítésének, felmutassuk, megőrizzük és továbbadjuk a múltunkat idéző tárgyi és szellemi értékeinket méltón őseinkhez az utódoknak - ahogy mi is kaptuk, hogy most szellemben és jellemben jelen lehessünk teljes nemzeti valónkban.

A magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük meg január 22-én, annak emlékére, hogy – a kézirat tanúsága szerint – Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le Csekén a Himnusz kéziratát.

Az állításokkal ellentétben Magyar himnusz ezelőtt is volt vallási énekekből eredően. A reformátusoknál a "Tebenned bíztunk elejétől fogva" 90. Zsoltár töltötte be ezt a szerepet, míg a katolikus magyarok néphimnusza a "Boldogasszony Anyánk" és az "Ah, hol vagy magyarok tündöklő csillaga" kezdetű ének szolgált vészterhes idők kollektív enyhítésére. Ezeken kívül még létezik nemzettestünk részeként a közismert Székely-himnusz és a Kárpát-medence legkeletibb részén Csángó-himnusz is.  A kommunista idők Rákosija kísérletet tett arra, hogy megváltoztassa egy "szocialista" identitású himnuszra nemzeti imádságunkat. Erre Illyés Gyulát, mint szövegalkotót és Kodály Zoltánt, mint zeneszerzőt kérte fel. Erre Kodály azt válaszolta, hogy "Minek nekünk új? Jó a régi Himnusz is". A bolsevik rezsim emberei nem mertek hozzányúlni a nagy népszerűségnek örvendő Kodályhoz és így lekerült a változtatás ténye a kommunista pártnapirendről. Helyette orosz népdalok lettek magyarítva és intarnacionálissá téve, amit persze megköveteltek az ünnepségek alkalmával a Himnusz eléneklése mellett. Mintegy mellékvágányra szorítva annak valós nemzetmegtartó tartalmát.

Várhegyi Kálmán